Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-20 / 8. szám

mmmi ima 2005. február 20. Missziói tanfolyam cigányoknak Sárospatakon A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Missziói Inté­zete tanfolyamot indított olyan cigányok részére, akik már kapcsolatban állnak református egyházunkkal vagy nyitottak az evangéliumra és szeretnének református egyházunk éle­tébe bekapcsolódni. A tanfolyammal szeretnénk őket arra felkészíteni, hogy a maguk közösségében másoknak is továbbadják az itt tanultakat és ezzel is elősegítsék a gyülekezethez való kapcsolódást. A tanfolyam első alkalmát január 15-én tartottuk Sárospatakon, amelyen közel százan vettek részt, nagyobbrészt cigányok, de több lelkipásztor is el­kísérte a gyülekezetéből érkezőket. A kezdő áhítatot Börzsönyi József professzor tartotta, Péter levele alapján szólt a hit és az ismeret kapcsolatáról. A bemutatkozás után Szabó Dániel, a missziói intézet munkatársa ismertette a tanfolyam céljait és a további terveket. A meghívott előadók és vendégek Búzás Irén zsinati cigánymissziói előadó, Dani Eszter lelkipásztor, a Protestáns Tanulmányi Missziói Intézet tanára, Derdák Tibor minisztériumi szaktanácsadó, Victor István nyugalmazott vallástanár voltak. Az előadások témái között szerepelt a cigányság története, kultúrája, társadalompolitikai kérdések, bibliaismeret. Közös énektanulás, zenélés, filmnézés tette változatossá és emlékezetessé a napot, amely közös ebéddel zárult. Terveink szerint a tanfolyam résztvevői havonta egyszer fognak találkozni. A fog­lalkozások mindig fél 11-kor kezdődnek és délután fél 4-ig tartanak. A legközelebbi alkalom február 26-án szombaton lesz. Szeretettel várjuk elsősorban cigány testvére­inket, de mindenkit, aki érdeklődik a közöttük végzendő misszió iránt. Az étkezés mi­att kérjük, hogy az érdeklődők február 20-ig jelentkezzenek. (Cím: Ref. Teol. Akadé­mia, 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1. özépiskolás koromban a református diákmozgalom, az SDG lelki hatása, „ébresztő szele” korán megé­rintett. A budapesti virágvasárnapi, a balatonszárszói nyári konferenciák aktív résztvevője voltam a „szél fú­vós" sodró lendületében. A fiatalos, világ­megváltást jó­zan, valóságokat látó szemléletében falusi környezetem­ből, a szülői házból is hozott pozitív indíttatásokkal. Az ázsiai szökőár katasztrófájának képeit és más, szél okozta „ítéletidő” pusztításának a képeit döbbentem néztem a napokban. S közben fülemben Balla Péter Fúj a szél, zúg a szél... című énekének dallamai mintegy el­lenképpé formálódtak bennem. „Honnan jő, merre tér, azt meg nem értheted” lelki valósága ötvöződött a konk­rét valósággal szívemben. Ez a szelíd, lágy dallam, csendes, szívet átható szövegével zengett-zúgott ben­nem. Újra és újra olvastam az Urunk ajkán hangzó Igét: „A szél fú, ahová akar...” Honnan jön a szél? Mi a szél? Isten a szelek és felhők pályáját bölcsen megszabta. (Jób 28,25). „Mikor a szél­nek súlyt szerzett”. Mértékét és törvényét megszabta. Ennek a felismerése a hit és re­ménység forrása. Tevékenységének a szelek hordozói (Zsolt 104,4), ítéletét sokszor szelek szárnyán küldi (Érs 41,16; Zsolt 1,4). Örü­lünk az enyhe szellő, a hűsítő, frissítő lég­áramlat jöttén. Gyermekkoromban a verej­tékező aratókkal együtt jólesett a tűző nap perzselő melegében érezni a tarlón. Szél nél­kül nincs eső sem, csak a folyók, tavak, ten­gerek mentén. A szél fújja a felhőket a szá­razföld belseje felé, ahol kiürítik terhüket a szomjas földre (Zsolt 104,10-14). Felszárítja a belvizeket,, továbbítja a virágport virágról virágra. Kolumbus a tengerparton járva a partra sodró­dó ismeretlen növény láttán megerősödött abban, hogy „van tovább", s elindult Nyugatra. A szél villamos ára­mot termel, tehát pozitív tényező. A légköri időjárási je­lenségek mögött az ember a természettel és annak tör­vényeivel való szembesülés alapján ezek mögött a Teremtőt látja. A természeti törvények mögött Isten van. (1Móz 11 kk.). De Isten gondviselő szeretete mögött, vagy inkább mellett büntető ítélete is ott van. Nem véletlen, hogy A szél fú, ahová akar... „Ítéletidőről” beszélünk egy-egy alkalommal. Az ökoló­giai tényezők emberi beavatkozásának súlyos következ­ményeiről is sokat beszélnek ma. Az ember természetbe való avatatlan, káros beavatkozása gyakran járul hozzá egy-egy katasztrófához. Titok marad, hogyan és miért okoz károkat a szél? 150-160 kilométeres óránkénti se­bességgel a tengeren az orkánszerű szélvihar hullámo­kat korbácsol fel, a tengeren, és a tenger közelében lévőket veszedelemmel fenyegeti. Nyomában pusztulás, fájdalom, árvaság stb. járhat. A Tátrában tomboló vihar lesöpörte a hegyoldalt növényeivel, fái­val, vadjaival, emberi életekkel. Honnan jön a szél és mi a szél? Konfe­renciai tábortüzeknél néztük a tűz lobogá­­sát, a szikrák levegőbe szállását. De jött a vihar előjelével egy gyenge „légáramlat”, figyelmeztetésül. Eloltottuk a tábortüzet. Sokszor a természetben erre nincs, vagy csak kevés lehetőség van. A tény, hogy van „légáramlás”, a meleg levegő felszáll, lehűl s egy része visszatér s új körforgás in­dul nemcsak a tábortűznél, hanem nagyobb méretű légköri jelenségben is. A könnyű fu­vallat jó, de az erős légköri áramlás pusztító erejű lehet. Ezért van bizonyos magasságokban nagy, 50 fokos hideg is. A felszálló meleg levegő lehűl, összehúzó­dik, nehezebb lesz és elkezd felfelé mozogni. Az időjárás kutatók felfedezték, hogy északi irányban kezd leszállni. A Préd 1,6-ban olvassuk: „A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbe fordul a szél járása és visszatér oda, ahonnan elindult.” Salamon, a „meteorológus" 3000 évvel ezelőtt a szél titkát így írta le:„Siet délre... siet... átmegy... körbe siet... visszatér" Az eredeti szö­vegben a négyszeri ismétlődés ugyanazzal az igével, a könyv általános tartalma mellett itt egy igen fontos mete­orológiai tényt rögzít, mely a fenti tudományos elméletet igazolja, vagy talán fordítva, az Igét igazolja a tudomá­nyos elmélet. A későbbiekben a könyv általános szellemé­vel ellentétben állapítja meg: „Aki a szelet nézi, nem vet az...” Mintegy felül és túlemelkedik a fizikai tényen a re­ményteljes vetéssel (Préd 11,4) az aratás reménységével. Ezért csodálatos és lényeges, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetségben a szél és a lélek ugyanazzal a szóval van kifejezve. A Szentlélek nem kívülről mozgat. Nem hangos dörgedelmes igehirdető szó, vagy erőltető, rábeszélő testvéri bizonyságtétel, hanem titokzatos belső erő által munkálkodik. Spurgeon, a keresztyénség egyik nagy igehirdetője az újjászületésről beszél: „Az újjászületés természetfeletti, de csendes folyamat. Erődítések lerombolását jelenti, de egyetlen kalapács­ütés sem hallatszik (Kir 6,7). Az újjászületés a napfelkeltéhez hasonlít. Harsona­szó nélkül jön létre, de szárnyai alatt csodák rejtőznek. „Valami más, valami új, valami mozgás indul a csendes fuvallattal. Filepnek mondja a Lélek: „Járulj oda és csatlakozz a szekérhez” (Ap Csel 8,29). Pál missziói útján kap vezetést a Lélek által. .....mivelhogy eltiltatánk a Lélektől, hogy az Igét Ázsiá­ban hirdessék. Misia felé menvén igyekeznek Bith­iniába jutni, de nem ereszté őket a Lélek." (Ap Csel 16,6-7) El­tilt, nem ereszt a Lélek, mert egy más irányba kell men­ni, amit Isten éjjel látásban közöl Pállal. A Rómába menő hajóúton szól Isten: „Ne félj Pál... Isten ajándék­ba adta neked mindazokat, akik te veled hajóznak.”(Ap Csel 27,24). A Lélek sodrásában lévő hívő ember nem karácsony­fa, ráaggatott múlandó díszekkel, hanem a víz mellé ülte­tett élő fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét (Zsolt 1,3). Tomboló, viharok, hullámokat felkavaró orkán, raj­tunk kívül és belül, félelmeket gerjesztető, keserűséget okozó fizikai katasztrófák és talán még súlyosabb belső katasztrófák sodrásában egy másik szélnek, a Léleknek (ruach, pneuma) engedelmeskedve jöjjetek ahhoz, aki ál­tal Isten akarja - a vigasztalásra váró ember számára - a megnyugvást, a békességet adni, Jézus Krisztushoz. (Ján 7,37-39). Szabadítás, élet csak nála van. —-----------------------------­-------------------------— Szécsi András A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan lő és hová megy. így van mindenki, aki Lélektől született! (Ján 3,8) / Új honfoglalás A Józsué 1, 1-11 rész Izrael népe honfoglalásáról beszél. Ne­künk is volt egy honfoglalásunk 1100 esztendővel ezelőtt, de aztán annyi minden történt. Annyian el akarták venni azt, amit elfoglaltunk, jött a török és tatár, az osztrák és az orosz és ki tudja még, milyen hadseregek és maradt egy kicsi, csonka or­szág. De most nem is erről a honfoglalásról van szó, hanem van egy harmadik honfoglalás is... Isten ígért nekünk egy szép országot, egy szép lelki orszá­got. Ennek a kicsi, csonka or­szágnak is ígért egy szép Ma­gyarországot. És nekünk ígért egy szép Erdélyt és ígért egy szép Felvidéket és Délvidéket és Vaj­daságot és Kárpátalját, egy­bem politikailag szép országot, egy lel­kileg szép országot, az Isten orszá­gát. És erre az országra is rátört az élet. És ezt az országot is annyiszor elrabolta tőlünk. Sokunktól elrabolta, lehet, a békés családi estéket. Van, akitől elrabolta­­a gyermekét, van, akitől elrabolta a társát, van, akitől el­rabolta az unokáit, van, akitől elrabolta a hitét, van, akitől elrabolta a lelke üd­vösségét. Van, akitől elrabolta a világ a mosolyt, a kedvességet, az örök vi­dámságot, a lelki erőt, amivel akkor is tudunk mosolyogni, amikor mások kétségbe esnének, amikor mások ká­romkodnak, akkor imádkozni tu­dunk. Összetört ez az ország. Isten akart egy szép embervilágot, és Is­ten akart egy szép magyar nemze­tet. És összetört is a magyar nem­zet, és tele van istengyalázással és tele van egymás ellen való táma­dással és tele van keserűséggel és tele van zúgolódással és tele van csalódással, elveszett bennünk egy or­szág, amit Isten ígért nekünk és amit Is­ten adott nekünk. Amit nem lehetne elvá­lasztani határokkal, ami nem geográfiai fogalom, hanem amiben egyek kellene le­gyünk mi mind a 43 országban, ahova szétszórattunk. Az Isten közelében. És ezt az országot is el kell foglalni. Ezért van szükség egy belső honfoglalásra. Ugyan­úgy, ahogy a régiek elindultak elfoglalni azt a külső hazát. Tudjuk, hogy milyen fegyverrel indultak, tudjuk, hogy a nyiluk 200 méterrel távolabb hordott, mint az eu­rópaiaké, de nem tudom, hogy most mi­lyen fegyverünk van a másik honfoglalás­ra: visszafoglalni gyermeket, unokát, szomszédot, munkatársat, visszafoglalni egy elveszett, Isten szerinti Magyarorszá­got, visszafoglalni egy igazi református egyházat. Ami valamikor élt. A tiszántúli templomok azért olyan nagyok, hatalma­sak, mert azok valamikor mind tele vol­tak. Vissza kellene foglalni ezt az életet. A régi honfoglalás a Józsué feladata volt, mert Mózes meg­halt és Józsué volt az örököse a feladat­nak. Én nem tudom, hogy ti tudjátok-e, hogy az örökösei vagytok egy szent fel­adatnak? Tudjátok-e, hogy valamikor, amikor a szabadságharc után a császári rendelet, a pátens el akarta venni a refor­mátus egyház szabadságát, akkor a deb­receni kistemplomban tiltakoztak az őseitek? Hogy valamikor, amikor nem volt szabad vallani nyíltan a mi hitünket, akkor ha kellett, meghalni indultak el a gályarabok? Tudjátok-e, hogy egy szent nagy örökség birtokosai vagytok? Hogy megbízottak vagytok öregen is, fiatalon is, asszonyképpen, férfiképpen, betegkép­pen? Ránk ruházza az Úristen ezt a szent belső nagy honfoglalást. Megmenteni Isten szerint egy nemzetet. Azt mondta Mó­zes után Józsuának Isten: most azért­ kelj fel, menj át ezen a Jordánon. S a Jordánon innen volt a pusztaság. És a Jordá­non túl volt az ígéret földje. Hol van most ez a Jordán? Valahol ott, a lelkünk köze­pén. Két partja van, az egyik partján van a káromkodás, az istengyalázó magyar beszéd, amiről sajnos híresek va­gyunk. A másik oldalán van az imádko­zás, egy hitvalló nemzet sok vértanúja. Az egyik oldalon itt van egy szé­gyenletes népszavazás, amellyel egy lakossággá vált, félrevezetett nép ki­tagadta azokat, akiket el­szakított tőle Trianon. A másik oldalon ott van egy határok felett összeölelke­ző, magára talált nemzet. Az egyik oldalon van az alkoho­lizmus, amiben vezetünk Eu­rópában, a másik oldalon van egy józan ifjúság és jövőt építő ébredés. Az egyik oldalon van az örökös széthúzásunk, az egymás ellen való támadásunk, amivel többet ártottunk magunk­nak, mint minden idegen átok. A másik oldalon ott van egy szép összefogás, az egymás átölelése és egy gyönyörű békes­ség. Az egyik oldalon itt van hatmillió kicsi gyermek, akiket a második világhá­ború után az anyák megöltek születésük előtt, hatmillió kicsi gyermek, kicsi ha­lott gyermek. S a másik oldalon ott van­nak a mosolygó gyermekek, s az éneklő unokák és egy megfiatalodott, boldog, Isten szerinti magyar nemzet... (Folytatjuk) ---------------------------------------- Csiha Kálmán Hit és Közélet Kovács Tibor Apánk Bajszodra honnan repült a mindennapok tréfás kedve? Gyermekkorunknak biztos medre. Hófútta, gránát temette... Álmunkban fagyos kezed , felmelegszik éjjelente. Csillagpont Csillagpont Rendelt időkhöz kötött nem körzővel mérhető körök sem vonalzóval húzható vonal pontok két haza mondanivalóival A középpont csillag Bethlehem fölött kerülőivel is szép volt már közeledik egymáshoz a kezdőpont és a végpont Alfa és Omega között.

Next