Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-30 / 5. szám

2005. Január 30. R­E­FORM­Á­T­US SZEM­M­E­L Járj közöttünk URAM! --------------------------------Folytatás az 1. oldalról Bocskai István erdélyi fejedelem vég­rendeletében nemcsak Magyarországnak és Erdélynek kötötte lelkére a testvéri egyetértést, nem is csak a hajdúk kö­szönhették neki letelepedésüket, hanem az ő szerető támogatása indította el a re­formátus egyházat is azon az úton, ame­lyen a következő századokon át haladha­tott és a nemzet szellemiségét vezető he­lyen formálhatta. Megható az, hogy az aradi tizenhárom hős is életük utolsó óráiban, mielőtt életü­ket adták a hazáért, imádságukkal fordul­tak az egek Urához nemcsak családjukért, szeretteikért, hanem szeretett hazájuk sor­sának jobbra fordulásáért is. Voltak és vannak ma is népünkért, egyházunkért felelős vezetőink, akik Mózeshez hason­lóan tudják, hogy minden hiány között a legnagyobb veszélyt az Isten hiánya je­lenti népünknek,­­és sorsának a jobbra for­dulását, kéréseinek, válságos helyzetünk­nek a gyökeres megoldódását pedig az je­lenti, ha közöttünk megjelenik, ha hoz­zánk fordul és velünk marad Urunk! Az Úr jelenléte útmutatás, a szövetség­­kötés dokumentumának érvénybe lépteté­sét jelenti, amely a Tízparancsolat. A Tíz­­parancsolat annak az útmutatásnak az összefoglalása, amelynek teljesítését vár­ja a szövetség Istene népétől. Ez a törvény meghatározza a szövetséges népnek az Is­tenhez való viszonyát, ismerteti életrend­jét egyéni és közösségi vonatkozásban, családban és társadalomban. Az Isten je­lenlétében élő ember életét nem ő maga alakítja ki a maga kénye-kedvének megfelelően, nem a megromlott emberi természet, az önzés rendje határozza meg, hanem a szövetséges Isten. A néppel járó Isten megkívánja a jó rend követését. Útmutatása megkívánja a hetedik nap megszentelését. A hat napi munkát kö­vesse a hetedik nap pihenése. A hetedik nap emlékeztesse a népet a teremtő Atyára. Ez a nap az Isten tiszteletének le­gyen az alkalma a család, a nép, az egész közösség számára. Munkaszünet mind­azok számára, akik valamilyen módon odatartoznak hozzájuk. Az Újszövetség népe, a keresztyén gyülekezet számára ez a nap már nem a teremtésre, hanem elsősorban az újjáteremtésre való emlé­­keztetés, így a hét első napja, Krisztus feltámadására való tekintettel. Ez a nap hirdeti, hogy Isten az ember, minden em­ber ellenségét, a halált legyőzte. Jelét ad­ta annak, hogy az ember legmélyebb vál­ságát, amely a bűn miatt következett be, a halál kérdését ígéretesen oldotta meg. Nem az örök halál, hanem az örök élet részesévé lehet mindenki, aki hisz ben­ne. Halottak napja közelében az Úr re­ménységgel ajándékoz meg. A halált Krisztus legyőzte. Az ember sorsát illetően nem a halálé az utolsó szó. Krisztus életre szólítja a halottakat, aki benne hisz, annak örök élete van. Vállaljuk és kövessük Istennek azt a jó rendjét, amely az ember életét, egészsé­gét, testi-lelki mivoltát tartva szem előtt ajándékozta meg ezzel. Ez a rend úgy szolgálja az ő dicsőítését, hogy azzal együtt az ember javát jelenti. Éljünk a vasárnapi istentiszteleten va­ló részvétel lehetőségével családunk tag­jaival együtt, hiszen méltó a teremtő Atyánk, akinek életünket, és sokfélekép­pen meg­nyilvánuló gondoskodását kö­szönhetjük. Méltó az Úr Jézus Krisztus, aki önmaga keresztre adásával teremtet­te meg számunkra az örök életet, a bol­dog életre szóló lehetőséget. Méltó a Szentlélek, aki nemcsak bennünk, ha­nem általunk is munkálkodik, gyűjti és vezeti, oltalmazza és célba juttatja Krisz­tus népét, benne minket személy szerint. A munka és pihenés, az istentisztelet és keresztyén élet hétköznapjainak téma­körét illetően valamikor az egyik etika órán kedves professzorom, Török István azt tanította - még most is fülembe cseng a­­szava „Aki nincs kifogva, az befog­va sincs igazán.”. A gyülekezeti közös­ségben, istentiszteleten erősödünk, úju­lunk meg, vesszük bűneink bocsánatát, útmutatást nyerünk, Isten erejében része­sülünk úgy, hogy az erőt jelent a hétköz­napi gondok, terhek hordozásához, a munkánk gondos, pontos végzéséhez. Az Úr útmutatása, igénye tisztaság, felelősség a családi életben. Kölcsönös szeretet, tisztelet, egymás megbecsülése az a lehetőség, amelynek teljesítése a bol­dogság titka. A házasság Isten teremtői rendje szerint az emberi életnek az a kere­te, amelyre Isten azt mondta, hogy jó. Ha megromlik, akkor sem a kerettel van baj, hanem a benne élő felek rontottak el az egymás iránti kapcsolatukban valamit. Amíg azonban a földi létben vagyunk, le­het helyrehozni azt, amit elrontottunk, bűnbánat, bűnbocsánat és újrakezdés ál­tal. A bűn rendezésének Isten ezt a lehető­ségét biztosítja számunkra. Gyermekek szülők iránti felelőssége, és házastársak egymás iránti szeretete rendezi széppé és teszi jóvá annak a legkisebb közösségnek az életét, amely a társadalom alapsejtje: a család. Sokféle támadásnak volt és van kitéve ez a keret, ez az emberhez méltó és Isten útmutatásának megfelelő, az ember számára boldogító, a gyermekek és szü­lők számára biztonságot jelentő kerete azonban a földi életnek. Az Úr útmutatása, igénye tiszta közélet, tisztesség, becsület, a felebarát tisztelete, a rágalmazás kerülése. Isten törvénye a tár­sadalmi élet területére nézve is oly útmuta­tást ad, amely feltételezi a tisztességes, be­csületes munkát, óv a gátlástalan, igazság­talan vagyonszerzés egészen nyers vagy kifinomított, manipulált formáitól. Az embert védi a rágalmazás, az alattomos támadásnak ettől az eléggé el nem ítélhető formájától. Rágalmazás, gátlástalan hazu­­dozás, hamis tanúvallomás megmérgezi a közéletet, és lehetetlen helyzetbe hoz be­csületes embereket. A tiszta közélet felté­tele a társadalom területére vonatkozó út­mutatás érvényesítése. A kereszt Krisztu­sa az emberség harcosa. Pál apostol a jog­rend képviselői részéről nem tűri el szó nélkül a jogtalanságot, a törvényes rend őreitől a törvénytelenséget. Mózes kérése az Úr jelenlétére vonat­kozott. Az Úr jelenléte láthatatlan ugyan, de valóságos, megtapasztalható oltalmazó szeretetében, védelmet jelentő kegyelmé­ben, az ember javát és boldogulását, bol­­dogítását jelentő akarata kijelentésében, amelynek foglalata a szövetségkötés do­kumentuma: a Tízparancsolat. Ez a tör­vény úgy jelent iránymutató rendet az ember egyéni és közösségi, Istenhez és emberekhez való viszonyát illetően, hogy aki él vele, az megtapasztalja, hogy Isten a boldog Isten, az embert boldogí­tó, a javát minen tekintetben elősegítő Úr. „Járj velünk Uram!", hogy megma­radhassunk, életünk, népünk élete a Te jótetszésed szerint alakuljon! Egyházi nyilatkozat a Trianon filmről A Protestáns Teológiai Intézet egyházi magánegyetem, fenntartását nem állami költségvetés, hanem a Református, az Unitárius és az Evangélikus-Lutheránus Egyház biztosítja, a hívők önkéntes adományaiból - írja Kolozsvárott a három egy­ház négy püspöke, Pap Géza, Tőkés László, Szabó Árpád és Adorjáni Dezső. Nyilatkozatuk szerint a Protestáns Teológiai Intézetben zajló oktatói-nevelői mun­kát a januári vizsgaszesszió derekán súlyosan megzavarták a Trianon filmmel kap­csolatos, az intézet vezetőit ért zaklatások. A gazdasági rendőrség, az ügyészség ál­tal küldött bűnügyi nyomozóhatóság járt az intézetben. Január 7-én Koltay Gábor rendező és Raffay Ernő történész kulturális estjét, amelynek keretében a Trianon című filmet is vetítették, örömmel üdvözöltük. Ez­zel is elősegítjük hallgatóink kötelező tanulmányok melletti, önkéntes képzését. Ugyanakkor politikai pártoknak nem bocsátjuk rendelkezésére termeinket. A Tria­non filmnek, rendezőjének, történész-szerzőjének megismerése teljesen beleillett az általuk támogatott rendezvények sorába. Lehetőséget láttunk arra, hogy hall­gatóink a közelmúlt történelméinek egy elhallgatott időszakáról végre tárgyilagos, tudományos értékű tájékoztatást kapjanak. Azt a körülményt, hogy az állami ható­ságok, a film tartalmát és a rendezvény szervezési körülményeit nem ismerve, a ja­nuár 7-i kulturális est szervezőit és házigazdáját utólag különböző törvények és kormányrendeletek paragrafusaira hivatkozva, hatóságilag nyomozzák, kifaggas­sák, a törvénysértés gyanújába hozzák, egyházaink életébe való beleszólásnak te­kintjük, s e beleszólás ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Kétszázötven éve született a szorgalmatos mezei gazda Csurgót és gimnáziumát egykori költő-tanáráról, Cso­konai Vitéz Mihályról ismeri az ország. Azt már jóval ke­vesebben tudják, hogy a kor­szak neves agrár-szakírója, Nagyváthy János is itt élt, gazdálkodott és legjelen­tősebb műveit éppen a mai iskolapark területén írta. A belépőt egy emlékoszlop ólombetűi tájékoztatják: „Itt állott Nagyváthy János háza. Ő szorgalmazta a gimnázi­um alapítását. Itt is lakott és dolgozott haláláig, 1797-1819-ig mint inspektor, s írta az agrártudományi műveit. A 200 éves évfordulóra készítették az öregdiák­ok 1992. évben.” A park másik, meghittebb szögletében található sírjának felirata szintén sokat elárul az alatta pihenőről: „Nagyváthy Já­nos, Nemes Zala Megye törvényszékének ülnöke, a polgári munka különböző fajai után húsz éven át maradék életét tisztes szegénységben, serényen töltötte el és a napokkal és a fáradalmakkal betelve jobb vidékre költözött az 1819. évben, február 24-én, élete 64. évében.” Ősei somogyiak voltak, a török elől menekültek Észak- Magyarországra. Miskolcon született 1755. január 19-én. Az ottani református gimnázium elvégzése után egyháza he­lyettes tanárként alkalmazta Losoncon, ahonnan Pestre költözött. Itt került kap­csolatba Kazinczyval, Batsányival. A jeles agrártudós, Mitterpacher előadásait hallgatta, megfordult Német­országban, Olaszországban, Belgium­ban. Tapasztalatai alapján írta meg 1791- ben a Szorgalmatos mezei­­gazda című kétkötetes munkáját. E könyv hatása alatt bízta rá Festetics György keszthelyi központú 162000 holdas bir­tok irányítását. Innen szervezte a csurgói református gimnázium építését. Sárközy István gondnokhoz írt leveléből gyüleke­zetépítő fáradozásáról is értesülünk: „A csurgói oskolát úgy nézze, mint a mellyel egy új Ecclesia is állíttatik, a melynek papja dotátióján most dolgozik a Tractus és így ha az oskolát nem akarjuk, az ecclesia is elvész és a Mélt Grosf Feste­tics György ő Nagysága ezen esetre köny­­nyen megvonhatná kegyességét mind az oskolától mind az ecclesiától, a melyről való responsibilitást vajon micsoda lé­lekkel vállalná magára a Superintenden­tia. Annyival is inkább, hogy ezen új Ecclesiának temploma harangja és pré­dikátora élelme a Méltóságos gróf által, még Novemberig el is fog készülni. A jó opinia adás ezt nagyon fogja siettetni." 1797-ben nyugdíjazták, Csurgóra köl­tözött. Itteni magányából is levelezett Kazinczyval. A széphalmi mesterhez 1816. március 10-én írt levele tele van tervekkel: „Termesztek, tenyésztek, plán­tálok, öntözök, porhálok, gyomlálok. Kicsiny szántóföldem kenyeret és házam végében plántált szőlőm magamnak és családomnak bort ad. Gyümölcsfáim ne­kem is teremnek, nem tsak az unokáknak, mint Virgil állítja. Virágaim és méheim megengesztelnek még a rosszak iránt is. A sok próbatevések unalmait elfelejtetik velem. Ezek mellett ha nem is tartozom vele, folyvást dolgozgatom 32 esztendők alatt kezdett munkáimat. A gazdaságban egészet akarok összeállítani csupa praxis­ból. A Practicus Mezei Gazda két kötet­ben kész, a Házi Gazdaszony kész. A gaz­da Tiszt most van összeállításban. A Haza gazdálkodás (Oeconomica Statistica Hungáriáé) kész. Talán ha az Úristen él­tet, két esztendők alatt többet tudsz felölök, addig pedig a legmeghittebb ba­rátodnak se mondj felölök semmit.” Új könyveit azonban nyomtatásban so­hasem láthatta, több levelet nem is írhatott Kazinczynak. 1819 tavaszán, György gróf halála után a Nagybajomban élő Pálóczi Horváth Ádám értesíti a magyar nyelvújí­tás vezéralakját: „Nagy-Váthy János ba­rátunk mintegy három héttel előzte meg jótt­evőjét...”--------------- Horváth József I­mmár hatodik alkalommal nyílik lehetőségünk arra, hogy egy nyári fesztivál forgatagában teljesítsünk missziós szolgá­latot. Kintlétünk a találkozás, párbeszéd, befogadás és jelenlét missziója. A KözösPont® a katolikus, református, evangélikus Közös Pont misszió és ettől az évtől a baptista, metodista és ortodox fiatalok közös „akciója”, immár több helyszínen (Budapest, Sopron, Tokaj). Idén is szélesebb körben szeretnénk lehetővé tenni azt, hogy fiatal, hitükben elkötelezett, de felekezetileg és a világra is nyi­tott teológusok, fiatal reformátusok kapcsolódjanak be a Közös Pont misszió szolgálatába, és reményeink szerint maguk is gaz­dagodjanak ezáltal. Ezért arra kérünk, hogy továbbítsd meghí­vásunkat. Azokra, akik hivatást éreznek erre a szolgálara, lelki­­leg-testileg készek a kihívásra, és gazdagítanák közösségünket a következő kötelességek hárulnak: Jelentkezési határidő február 7. hétfő Jelentkezni levélben, vagy e-mailen lehet, rövid bemutatko­zást mellékelve (ifjusag@axelero.hu). Meghallgatás időpontja február 11. péntek de. 10-12 (Buda­pest, Lágymányosi Ökumenikus Központ, XI. Magyar Tudó­sok körútja 3.) A következő előkészítő, képzési alkalmon kötelező a részvé­tel: február 25-27. április 8-10. május 6-8. • • "V" T" Izem egyedül a szobámban. Ilyen magányos, ilyen szomo­rú karácsonyom ezen kívül csak hatvanöt éve a hollandiai Utrechtben volt. Hogy készültem erre a drága ünnepre egész évben! Az elmúlt év tavaszán, amikor baleset ért, sem az orvo­sok, sem gyermekeim, sem én nem gon­doltuk, hogy megérem a múlt év karácso­nyát, és Isten meggyógyított annyira, hogy drága családi körben tölthettem a szeretet ünnepét a zuglói parókián. Együtt ülhettünk másnap az ünnepen menyemmel és két unokámmal a temp­lomban, hallgatva fiam ajkáról a kará­csony üzenetét. Azt hittem, az idén is így lesz. Aztán Isten másként rendelkezett. Szeptember elején munkába menet a me­nyem bokája eltört. Megműtötték. A műtét nem jól sikerült. November végén újra be kellett vinni a kórházba. A kará­csonyt is ott kellett töltenie a kórházban. Csak a fiam és a gyermekek mentek be hozzá szenteste. Én pedig ültem itthon, és kétséges volt, hogy mehetek-e ünnep első napján templomba. Úgy kívánkoz­tam Isten házába, úgy vágyakoztam úr­vacsorázni. És majdnem nem mehettem. Megdagadt a lábam. A fiam csütörtökön bevitt a Rendelőintézetbe, de ott az orvos nem akart velem foglalkozni. Miért jöt­tem az utolsó pillanatban? Hiába mond­tam, hogy azért, mert csak most lett ilyen a lábam. Azt mondta, ő ezzel nem foglal­kozik, mert le kell vágni a lábujjamat, sőt esetleg a lábam fejét is. Beutalt a sebé­szeti klinikára. Fiam nagyon el tudja rejteni érzéseit. De én láttam az arcán, mi megy végbe szívében. Hazamentünk, összecsoma­golta a szükséges holmikat és vitt a kli­nikára. Ott, az ambulancián felnyitották a sebet, én aggódva kérdeztem, nem kell levágni a lábam ujját vagy a lábam fe­jét? Az orvosok rám mosolyogtak, a nővér gyöngéden megsimogatta az ar­comat, ilyen kicsiség miatt nem kell. Ezután kötözésre kellett járnom. Isten adott egy jó szívű testvért, aki vállalta, hogy elvisz a kötözésre. És Isten meg­adta azt is, hogy még a templomba is odaérhettünk. Olyan jó volt, ha bottal is, odajárulni a kegyelem asztalához. Zaklatott szívem elcsendesedett. Ott éreztem magam ál­dott orvosom közelében. Lélekben szí­vére hajtottam a fejem. Szomorú, de mégis áldott alkalom volt. Tudom, hogy sokan imádkoznak ér­tünk a zuglói gyülekezetben. Imádkoz­nak a menyemért, mindig mosolygó, kedves papnőjükért. Értem, akit úgy be­fogadtak szeretettel a szívükbe, mintha én is ott szolgáltam volna. És imádkoz­nak a fiamért, hogy legyen ereje a Krisz­tusban a gyülekezet terheit, és a vállaira nehezedő családi gondokat is hordozni. Hogy miért írtam le mindezt? Nem a magunk mutogatásáért, hanem végtelen hálával azért, hogy újra meg újra tapasz­talnom kell, hogy az Úr csodásan működik. Bizonyára sokan ismerik azt a posz­tert, amely egy utat és rajta lábnyomokat ábrázol, és a rajta levő verset, melyet is­meretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet fordított magyarra. A szerző álmában a tengerparton járt, és ahogy hazanézett, élete nyomai rajzolódtak ki mögötte. Két pár lábnyomait látta. Tudta, hogy az egyik az Úr Jézusé volt. De élete legne­hezebb szakaszában csak egy lábnyomot látott. Riadt kérdéssel fordult az Úrhoz, hogy miért hagyta el őt, hiszen azt ígér­te, hogy mindig vele lesz, és épp akkor hagyta el, amikor a legnehezebb volt az élete. Ekkor az Úr kézen fogta és szemé­be nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! / Azokon a nehéz napokon át / azért látod csak egy pár lábnyomát, / mert a legsúlyosabb próbák alatt / téged vállamon hordoztalak!” IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, áldott Orvosom, köszö­nöm, hogy értem is emberré lettél. Egy életen át tapasztaltattad velem, hogy velem vagy, nemcsak a napfényes uta­kon, hanem a sötét, nehéz próbák kö­zött is. És ha én kétségbeesetten azt hi­szem, hogy elhagytál, mert nem látlak magam mellett, Te akkor válladon hor­dozol. Köszönöm, hogy reménytelen­nek látszó, szomorú napokon is ezt teszed velünk. Amen. Az áldott­­ közelében ----------------------------------- Körpöly Kálmán

Next