Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-30 / 5. szám
2005. Január 30. REFORMÁTUS SZEMMEL Járj közöttünk URAM! --------------------------------Folytatás az 1. oldalról Bocskai István erdélyi fejedelem végrendeletében nemcsak Magyarországnak és Erdélynek kötötte lelkére a testvéri egyetértést, nem is csak a hajdúk köszönhették neki letelepedésüket, hanem az ő szerető támogatása indította el a református egyházat is azon az úton, amelyen a következő századokon át haladhatott és a nemzet szellemiségét vezető helyen formálhatta. Megható az, hogy az aradi tizenhárom hős is életük utolsó óráiban, mielőtt életüket adták a hazáért, imádságukkal fordultak az egek Urához nemcsak családjukért, szeretteikért, hanem szeretett hazájuk sorsának jobbra fordulásáért is. Voltak és vannak ma is népünkért, egyházunkért felelős vezetőink, akik Mózeshez hasonlóan tudják, hogy minden hiány között a legnagyobb veszélyt az Isten hiánya jelenti népünknek,és sorsának a jobbra fordulását, kéréseinek, válságos helyzetünknek a gyökeres megoldódását pedig az jelenti, ha közöttünk megjelenik, ha hozzánk fordul és velünk marad Urunk! Az Úr jelenléte útmutatás, a szövetségkötés dokumentumának érvénybe léptetését jelenti, amely a Tízparancsolat. A Tízparancsolat annak az útmutatásnak az összefoglalása, amelynek teljesítését várja a szövetség Istene népétől. Ez a törvény meghatározza a szövetséges népnek az Istenhez való viszonyát, ismerteti életrendjét egyéni és közösségi vonatkozásban, családban és társadalomban. Az Isten jelenlétében élő ember életét nem ő maga alakítja ki a maga kénye-kedvének megfelelően, nem a megromlott emberi természet, az önzés rendje határozza meg, hanem a szövetséges Isten. A néppel járó Isten megkívánja a jó rend követését. Útmutatása megkívánja a hetedik nap megszentelését. A hat napi munkát kövesse a hetedik nap pihenése. A hetedik nap emlékeztesse a népet a teremtő Atyára. Ez a nap az Isten tiszteletének legyen az alkalma a család, a nép, az egész közösség számára. Munkaszünet mindazok számára, akik valamilyen módon odatartoznak hozzájuk. Az Újszövetség népe, a keresztyén gyülekezet számára ez a nap már nem a teremtésre, hanem elsősorban az újjáteremtésre való emlékeztetés, így a hét első napja, Krisztus feltámadására való tekintettel. Ez a nap hirdeti, hogy Isten az ember, minden ember ellenségét, a halált legyőzte. Jelét adta annak, hogy az ember legmélyebb válságát, amely a bűn miatt következett be, a halál kérdését ígéretesen oldotta meg. Nem az örök halál, hanem az örök élet részesévé lehet mindenki, aki hisz benne. Halottak napja közelében az Úr reménységgel ajándékoz meg. A halált Krisztus legyőzte. Az ember sorsát illetően nem a halálé az utolsó szó. Krisztus életre szólítja a halottakat, aki benne hisz, annak örök élete van. Vállaljuk és kövessük Istennek azt a jó rendjét, amely az ember életét, egészségét, testi-lelki mivoltát tartva szem előtt ajándékozta meg ezzel. Ez a rend úgy szolgálja az ő dicsőítését, hogy azzal együtt az ember javát jelenti. Éljünk a vasárnapi istentiszteleten való részvétel lehetőségével családunk tagjaival együtt, hiszen méltó a teremtő Atyánk, akinek életünket, és sokféleképpen megnyilvánuló gondoskodását köszönhetjük. Méltó az Úr Jézus Krisztus, aki önmaga keresztre adásával teremtette meg számunkra az örök életet, a boldog életre szóló lehetőséget. Méltó a Szentlélek, aki nemcsak bennünk, hanem általunk is munkálkodik, gyűjti és vezeti, oltalmazza és célba juttatja Krisztus népét, benne minket személy szerint. A munka és pihenés, az istentisztelet és keresztyén élet hétköznapjainak témakörét illetően valamikor az egyik etika órán kedves professzorom, Török István azt tanította - még most is fülembe cseng aszava „Aki nincs kifogva, az befogva sincs igazán.”. A gyülekezeti közösségben, istentiszteleten erősödünk, újulunk meg, vesszük bűneink bocsánatát, útmutatást nyerünk, Isten erejében részesülünk úgy, hogy az erőt jelent a hétköznapi gondok, terhek hordozásához, a munkánk gondos, pontos végzéséhez. Az Úr útmutatása, igénye tisztaság, felelősség a családi életben. Kölcsönös szeretet, tisztelet, egymás megbecsülése az a lehetőség, amelynek teljesítése a boldogság titka. A házasság Isten teremtői rendje szerint az emberi életnek az a kerete, amelyre Isten azt mondta, hogy jó. Ha megromlik, akkor sem a kerettel van baj, hanem a benne élő felek rontottak el az egymás iránti kapcsolatukban valamit. Amíg azonban a földi létben vagyunk, lehet helyrehozni azt, amit elrontottunk, bűnbánat, bűnbocsánat és újrakezdés által. A bűn rendezésének Isten ezt a lehetőségét biztosítja számunkra. Gyermekek szülők iránti felelőssége, és házastársak egymás iránti szeretete rendezi széppé és teszi jóvá annak a legkisebb közösségnek az életét, amely a társadalom alapsejtje: a család. Sokféle támadásnak volt és van kitéve ez a keret, ez az emberhez méltó és Isten útmutatásának megfelelő, az ember számára boldogító, a gyermekek és szülők számára biztonságot jelentő kerete azonban a földi életnek. Az Úr útmutatása, igénye tiszta közélet, tisztesség, becsület, a felebarát tisztelete, a rágalmazás kerülése. Isten törvénye a társadalmi élet területére nézve is oly útmutatást ad, amely feltételezi a tisztességes, becsületes munkát, óv a gátlástalan, igazságtalan vagyonszerzés egészen nyers vagy kifinomított, manipulált formáitól. Az embert védi a rágalmazás, az alattomos támadásnak ettől az eléggé el nem ítélhető formájától. Rágalmazás, gátlástalan hazudozás, hamis tanúvallomás megmérgezi a közéletet, és lehetetlen helyzetbe hoz becsületes embereket. A tiszta közélet feltétele a társadalom területére vonatkozó útmutatás érvényesítése. A kereszt Krisztusa az emberség harcosa. Pál apostol a jogrend képviselői részéről nem tűri el szó nélkül a jogtalanságot, a törvényes rend őreitől a törvénytelenséget. Mózes kérése az Úr jelenlétére vonatkozott. Az Úr jelenléte láthatatlan ugyan, de valóságos, megtapasztalható oltalmazó szeretetében, védelmet jelentő kegyelmében, az ember javát és boldogulását, boldogítását jelentő akarata kijelentésében, amelynek foglalata a szövetségkötés dokumentuma: a Tízparancsolat. Ez a törvény úgy jelent iránymutató rendet az ember egyéni és közösségi, Istenhez és emberekhez való viszonyát illetően, hogy aki él vele, az megtapasztalja, hogy Isten a boldog Isten, az embert boldogító, a javát minen tekintetben elősegítő Úr. „Járj velünk Uram!", hogy megmaradhassunk, életünk, népünk élete a Te jótetszésed szerint alakuljon! Egyházi nyilatkozat a Trianon filmről A Protestáns Teológiai Intézet egyházi magánegyetem, fenntartását nem állami költségvetés, hanem a Református, az Unitárius és az Evangélikus-Lutheránus Egyház biztosítja, a hívők önkéntes adományaiból - írja Kolozsvárott a három egyház négy püspöke, Pap Géza, Tőkés László, Szabó Árpád és Adorjáni Dezső. Nyilatkozatuk szerint a Protestáns Teológiai Intézetben zajló oktatói-nevelői munkát a januári vizsgaszesszió derekán súlyosan megzavarták a Trianon filmmel kapcsolatos, az intézet vezetőit ért zaklatások. A gazdasági rendőrség, az ügyészség által küldött bűnügyi nyomozóhatóság járt az intézetben. Január 7-én Koltay Gábor rendező és Raffay Ernő történész kulturális estjét, amelynek keretében a Trianon című filmet is vetítették, örömmel üdvözöltük. Ezzel is elősegítjük hallgatóink kötelező tanulmányok melletti, önkéntes képzését. Ugyanakkor politikai pártoknak nem bocsátjuk rendelkezésére termeinket. A Trianon filmnek, rendezőjének, történész-szerzőjének megismerése teljesen beleillett az általuk támogatott rendezvények sorába. Lehetőséget láttunk arra, hogy hallgatóink a közelmúlt történelméinek egy elhallgatott időszakáról végre tárgyilagos, tudományos értékű tájékoztatást kapjanak. Azt a körülményt, hogy az állami hatóságok, a film tartalmát és a rendezvény szervezési körülményeit nem ismerve, a január 7-i kulturális est szervezőit és házigazdáját utólag különböző törvények és kormányrendeletek paragrafusaira hivatkozva, hatóságilag nyomozzák, kifaggassák, a törvénysértés gyanújába hozzák, egyházaink életébe való beleszólásnak tekintjük, s e beleszólás ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Kétszázötven éve született a szorgalmatos mezei gazda Csurgót és gimnáziumát egykori költő-tanáráról, Csokonai Vitéz Mihályról ismeri az ország. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a korszak neves agrár-szakírója, Nagyváthy János is itt élt, gazdálkodott és legjelentősebb műveit éppen a mai iskolapark területén írta. A belépőt egy emlékoszlop ólombetűi tájékoztatják: „Itt állott Nagyváthy János háza. Ő szorgalmazta a gimnázium alapítását. Itt is lakott és dolgozott haláláig, 1797-1819-ig mint inspektor, s írta az agrártudományi műveit. A 200 éves évfordulóra készítették az öregdiákok 1992. évben.” A park másik, meghittebb szögletében található sírjának felirata szintén sokat elárul az alatta pihenőről: „Nagyváthy János, Nemes Zala Megye törvényszékének ülnöke, a polgári munka különböző fajai után húsz éven át maradék életét tisztes szegénységben, serényen töltötte el és a napokkal és a fáradalmakkal betelve jobb vidékre költözött az 1819. évben, február 24-én, élete 64. évében.” Ősei somogyiak voltak, a török elől menekültek Észak- Magyarországra. Miskolcon született 1755. január 19-én. Az ottani református gimnázium elvégzése után egyháza helyettes tanárként alkalmazta Losoncon, ahonnan Pestre költözött. Itt került kapcsolatba Kazinczyval, Batsányival. A jeles agrártudós, Mitterpacher előadásait hallgatta, megfordult Németországban, Olaszországban, Belgiumban. Tapasztalatai alapján írta meg 1791- ben a Szorgalmatos mezeigazda című kétkötetes munkáját. E könyv hatása alatt bízta rá Festetics György keszthelyi központú 162000 holdas birtok irányítását. Innen szervezte a csurgói református gimnázium építését. Sárközy István gondnokhoz írt leveléből gyülekezetépítő fáradozásáról is értesülünk: „A csurgói oskolát úgy nézze, mint a mellyel egy új Ecclesia is állíttatik, a melynek papja dotátióján most dolgozik a Tractus és így ha az oskolát nem akarjuk, az ecclesia is elvész és a Mélt Grosf Festetics György ő Nagysága ezen esetre könynyen megvonhatná kegyességét mind az oskolától mind az ecclesiától, a melyről való responsibilitást vajon micsoda lélekkel vállalná magára a Superintendentia. Annyival is inkább, hogy ezen új Ecclesiának temploma harangja és prédikátora élelme a Méltóságos gróf által, még Novemberig el is fog készülni. A jó opinia adás ezt nagyon fogja siettetni." 1797-ben nyugdíjazták, Csurgóra költözött. Itteni magányából is levelezett Kazinczyval. A széphalmi mesterhez 1816. március 10-én írt levele tele van tervekkel: „Termesztek, tenyésztek, plántálok, öntözök, porhálok, gyomlálok. Kicsiny szántóföldem kenyeret és házam végében plántált szőlőm magamnak és családomnak bort ad. Gyümölcsfáim nekem is teremnek, nem tsak az unokáknak, mint Virgil állítja. Virágaim és méheim megengesztelnek még a rosszak iránt is. A sok próbatevések unalmait elfelejtetik velem. Ezek mellett ha nem is tartozom vele, folyvást dolgozgatom 32 esztendők alatt kezdett munkáimat. A gazdaságban egészet akarok összeállítani csupa praxisból. A Practicus Mezei Gazda két kötetben kész, a Házi Gazdaszony kész. A gazda Tiszt most van összeállításban. A Haza gazdálkodás (Oeconomica Statistica Hungáriáé) kész. Talán ha az Úristen éltet, két esztendők alatt többet tudsz felölök, addig pedig a legmeghittebb barátodnak se mondj felölök semmit.” Új könyveit azonban nyomtatásban sohasem láthatta, több levelet nem is írhatott Kazinczynak. 1819 tavaszán, György gróf halála után a Nagybajomban élő Pálóczi Horváth Ádám értesíti a magyar nyelvújítás vezéralakját: „Nagy-Váthy János barátunk mintegy három héttel előzte meg jóttevőjét...”--------------- Horváth József Immár hatodik alkalommal nyílik lehetőségünk arra, hogy egy nyári fesztivál forgatagában teljesítsünk missziós szolgálatot. Kintlétünk a találkozás, párbeszéd, befogadás és jelenlét missziója. A KözösPont® a katolikus, református, evangélikus Közös Pont misszió és ettől az évtől a baptista, metodista és ortodox fiatalok közös „akciója”, immár több helyszínen (Budapest, Sopron, Tokaj). Idén is szélesebb körben szeretnénk lehetővé tenni azt, hogy fiatal, hitükben elkötelezett, de felekezetileg és a világra is nyitott teológusok, fiatal reformátusok kapcsolódjanak be a Közös Pont misszió szolgálatába, és reményeink szerint maguk is gazdagodjanak ezáltal. Ezért arra kérünk, hogy továbbítsd meghívásunkat. Azokra, akik hivatást éreznek erre a szolgálara, lelkileg-testileg készek a kihívásra, és gazdagítanák közösségünket a következő kötelességek hárulnak: Jelentkezési határidő február 7. hétfő Jelentkezni levélben, vagy e-mailen lehet, rövid bemutatkozást mellékelve (ifjusag@axelero.hu). Meghallgatás időpontja február 11. péntek de. 10-12 (Budapest, Lágymányosi Ökumenikus Központ, XI. Magyar Tudósok körútja 3.) A következő előkészítő, képzési alkalmon kötelező a részvétel: február 25-27. április 8-10. május 6-8. • • "V" T" Izem egyedül a szobámban. Ilyen magányos, ilyen szomorú karácsonyom ezen kívül csak hatvanöt éve a hollandiai Utrechtben volt. Hogy készültem erre a drága ünnepre egész évben! Az elmúlt év tavaszán, amikor baleset ért, sem az orvosok, sem gyermekeim, sem én nem gondoltuk, hogy megérem a múlt év karácsonyát, és Isten meggyógyított annyira, hogy drága családi körben tölthettem a szeretet ünnepét a zuglói parókián. Együtt ülhettünk másnap az ünnepen menyemmel és két unokámmal a templomban, hallgatva fiam ajkáról a karácsony üzenetét. Azt hittem, az idén is így lesz. Aztán Isten másként rendelkezett. Szeptember elején munkába menet a menyem bokája eltört. Megműtötték. A műtét nem jól sikerült. November végén újra be kellett vinni a kórházba. A karácsonyt is ott kellett töltenie a kórházban. Csak a fiam és a gyermekek mentek be hozzá szenteste. Én pedig ültem itthon, és kétséges volt, hogy mehetek-e ünnep első napján templomba. Úgy kívánkoztam Isten házába, úgy vágyakoztam úrvacsorázni. És majdnem nem mehettem. Megdagadt a lábam. A fiam csütörtökön bevitt a Rendelőintézetbe, de ott az orvos nem akart velem foglalkozni. Miért jöttem az utolsó pillanatban? Hiába mondtam, hogy azért, mert csak most lett ilyen a lábam. Azt mondta, ő ezzel nem foglalkozik, mert le kell vágni a lábujjamat, sőt esetleg a lábam fejét is. Beutalt a sebészeti klinikára. Fiam nagyon el tudja rejteni érzéseit. De én láttam az arcán, mi megy végbe szívében. Hazamentünk, összecsomagolta a szükséges holmikat és vitt a klinikára. Ott, az ambulancián felnyitották a sebet, én aggódva kérdeztem, nem kell levágni a lábam ujját vagy a lábam fejét? Az orvosok rám mosolyogtak, a nővér gyöngéden megsimogatta az arcomat, ilyen kicsiség miatt nem kell. Ezután kötözésre kellett járnom. Isten adott egy jó szívű testvért, aki vállalta, hogy elvisz a kötözésre. És Isten megadta azt is, hogy még a templomba is odaérhettünk. Olyan jó volt, ha bottal is, odajárulni a kegyelem asztalához. Zaklatott szívem elcsendesedett. Ott éreztem magam áldott orvosom közelében. Lélekben szívére hajtottam a fejem. Szomorú, de mégis áldott alkalom volt. Tudom, hogy sokan imádkoznak értünk a zuglói gyülekezetben. Imádkoznak a menyemért, mindig mosolygó, kedves papnőjükért. Értem, akit úgy befogadtak szeretettel a szívükbe, mintha én is ott szolgáltam volna. És imádkoznak a fiamért, hogy legyen ereje a Krisztusban a gyülekezet terheit, és a vállaira nehezedő családi gondokat is hordozni. Hogy miért írtam le mindezt? Nem a magunk mutogatásáért, hanem végtelen hálával azért, hogy újra meg újra tapasztalnom kell, hogy az Úr csodásan működik. Bizonyára sokan ismerik azt a posztert, amely egy utat és rajta lábnyomokat ábrázol, és a rajta levő verset, melyet ismeretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet fordított magyarra. A szerző álmában a tengerparton járt, és ahogy hazanézett, élete nyomai rajzolódtak ki mögötte. Két pár lábnyomait látta. Tudta, hogy az egyik az Úr Jézusé volt. De élete legnehezebb szakaszában csak egy lábnyomot látott. Riadt kérdéssel fordult az Úrhoz, hogy miért hagyta el őt, hiszen azt ígérte, hogy mindig vele lesz, és épp akkor hagyta el, amikor a legnehezebb volt az élete. Ekkor az Úr kézen fogta és szemébe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! / Azokon a nehéz napokon át / azért látod csak egy pár lábnyomát, / mert a legsúlyosabb próbák alatt / téged vállamon hordoztalak!” IMÁDKOZZUNK: Uram Jézus, áldott Orvosom, köszönöm, hogy értem is emberré lettél. Egy életen át tapasztaltattad velem, hogy velem vagy, nemcsak a napfényes utakon, hanem a sötét, nehéz próbák között is. És ha én kétségbeesetten azt hiszem, hogy elhagytál, mert nem látlak magam mellett, Te akkor válladon hordozol. Köszönöm, hogy reménytelennek látszó, szomorú napokon is ezt teszed velünk. Amen. Az áldott közelében ----------------------------------- Körpöly Kálmán