Reformátusok Lapja, 2006 (50. évfolyam, 2-53. szám)
2006-01-08 / 2. szám
Hit és Tudomány Az új magyar bibliafordítás felvidéki recepciója III. Magyar bibliafordítás az egyházi-gyülekezeti használatban A korábbi zsinati döntés értelmében napjainkig a felvidéki református szószékeken körülbelül fele-fele arányban érvényesül az új bibliafordítás és a Károli féle fordítás is, bár meglátásom szerint érezhető, hogy előbb-utóbb az új bibliafordítás fog egyre inkább érvényesülni. Illusztrációként a bibliarevideálás módszeréhez, amely a legkorábbi magyar Bibliánk anyagával nem is otthon, hanem nagyobbrészt külföldön történt, elmondhatom a következőket. Némi vizsgálódást végeztem abban, hogyan dolgozott Szenes Molnár Albert a Károli-fordításon közvetlenül annak megjelentetése után: javította a tényleges nyomdahibákat, amelyeket a vizsolyi nyomdász követett el. Továbbá javította a grammatikai hibákat, amelyeket talán Károli Gáspár követhetett el, vagy saját belátása szerint írt. Ugyanakkor nyelvi újításokat vezetett be, amiből kiderül - Németh László szerint -, hogy Szenes Molnár Albert poetikusabb lélek volt, mint Károli vagy azok a munkatársak, akik Károlinak a fordítással kész „levelecskéket“ átadták. Erre azért is volt szükség, mivel ezek az anyagok Károlinak nemcsak közvetlenül 1590 előtt kerültek kezébe, hanem akár 30 évvel korábbi időből is származtak - vagy munkatársaitól vagy őtőle magától is, amelyeket korábban készített magának például a Két könyvecske megírásához, vagy amelyek korábbi bibliafordítási próbálkozásaiból csúsztak be Károli szövegébe. Probléma volt az is, hogy Károli - ahol nem tudta pontosan definiálni a szöveget, ott nagyon szívesen a Vulgatához nyúlt, Szenei viszont jobban ragaszkodott a görög szöveghez (ami az Újszövetséget illeti). Ezzel együtt némi teológiai sajátosságok is tisztázódtak vagy változtak, így Szenes már 1608-ban, tehát a Károli-Biblia megjelentetése után 18 évvel később adta ki a revideált Bibliát. A javítások és bibliafordítási javaslatai belekerültek a zsoltárfordításaiba is, ami ezt a területet érintette. Hogyan fog tehát megvalósulni az újabb revízió Magyarországon? Mindenképpen olyan revíziót várunk, amely megőrzi a szöveghűséget, stílusos lesz, szépen csiszolt nyelvezetű, s ahol lehet, ott ritmikus legyen. Teológiai-liturgiai szempontból pedig várjuk, hogy alkalmas legyen nemcsak a gyülekezeti munkára, hanem az ökumenikus közösségápolásra is. Összefoglalás a recepcióról Befejezésül megállapítható, hogy az új magyar bibliafordítás a Felvidéken is kezd meghonosodni. A meghonosodásnak több vonala érvényesül: egyéni szférákban az egyes teológusok és az egyházi munkatársak által hódít teret, a közösségi szférákban az egyházi összejövetelek segítenek a Biblia meggyökerezéséhez, harmadrészt pedig irodalmi forrásként egyre hatékonyabban fejtheti ki hatását akár a szekularizált társadalmon keresztül is. Tény, hogy néhány szlovákiai teológus már korábban is dolgozott és dolgozik az új magyar bibliafordítás szövegével. 1995 óta Szlovákiában a Zsinat által jóváhagyott bibliahasználat egyenrangúsítja a bibliafordításokat. Az új bibliafordítás áttételes hatása a modern szlovák bibliafordításra némileg feltételezhető. A közös együttműködés a két bibliatársulat között jó testvéri kapcsolatokat is erősíthet. Az új bibliafordítás ebben integráló erővé válhat. Mindenképpen megtartó erő magának a felvidéki magyarságnak, s csak örülhetünk, hogy a Felvidéken is mai, közérthető nyelven szól hozzánk az Isten. (Vége) Peres Imre Szenes Molnár Albert „Nehéz” bibliamagyarázatok (6) Hogyan történhet meg mindez? Kérdések és feleletek János evangéliumában Olvasandó: János evangéliuma 3,1-15 A fent idézett kérdés kétféleképpen tehető fel. A múlt évet összegezve, annak igazságtalanságaira, szerencsétlenségeire, szenvedéseire, kudarcaira visszatekintve csalódottan kérdezhetjük: „Hogyan történhet meg mindez?” (9.v.) - esetleg éppen Isten tudtával vagy akaratából? De feltehetjük ezt a kérdést Nikodémus módján is, aki akkor használta ezeket a szavakat, amikor Jézus bámulatba ejtette őt a jelen lehetőségei és a jövő ígéretei felvillantásával. Először az érdekelte Nikodémust: „Hogyan lehet jó, ami új?” A zsidóknak ez az idős főembere, a Nagytanács tagja, a képzett teológus megadta a módját Jézussal folytatott esti beszélgetésének: megtisztelte Jézust azzal, hogy ő kereste fel. „Mesternek” szólította, elismerte, hogy Istentől jött tanító, aki csodákat is tesz, tehát Isten van vele (1-2. versek). Ám arra várt volna feleletet, hogy Jézus miért nem tartja és tartatja meg szó szerint az ősi mózesi Törvényt. A régi dolgok kipróbáltak, beváltak. Az új dolgok csak akkor lehetnek jók, ha a régieknek vannak alávetve. Ha Jézus nem veti alá magát a hagyománynak, akkor nem lehet jó az új, amit hozott. Aztán az is érdekelte, mégpedig személyes érintettsége okán: „Hogyan lehet újjá, aki régi?” Jézus ugyanis nem volt hajlandó elvont hittani társalgást folytatni vele, hanem új irányba terelte beszélgetésüket azzal, hogy az újjászületés szükségességét hirdette neki (3. és 7. versek). Először, a hallottakat szó szerint véve, újraszületésnek fogta fel, amit Jézustól hallott. Rögtön kifejezte ennek lehetetlenségét. „Kitanította” Jézust azzal, hogy ez lehetetlen, kiváltképpen egy vén embernek, akinek már nem él a szülőanyja, tehát nem mehet be újra anyja méhébe, hogy onnan újra szülessen (4.v.). Pedig, ha jobban figyel Jézus szavára, megérti, hogy az újjászületés az a csoda, melynek következtében meglátjuk Isten Országát és bemehetünk abba (3. és 5. versek). Nem újraszületésre van tehát szükségünk, hanem újjászületésre. Az újraszületett ember újra élné ugyanazt az életet, amit már egyszer megélt. Az újjászületett ember mássá lesz, mint aki volt, ezért új élettel folytatja a régit. „Hogyan történhet meg mindez?” Hogyan lehet „felülről” születnie annak, aki „alulról” született? (8-14. versek). Öt dolgot érthetünk meg Jézus feleletéből. Először: el kell fogadnunk bizonyságtételét (u.v.). Ő arról szól, amit tud és amit lát. János evangéliuma hangsúlyozza, hogy Istent nem látta senki más, csak Egyszülött Fia, aki már az örökkévalóságban úgy pihent Atyja keblén, mint gyermek az apjáén (1,18), ezért hiteles a Róla szóló tanúskodása. Sajnos, Jézus kortársai többsége nemcsak azt nem hitte el, hogy Jézus Isten hiteles tanúja a földön, hanem káromlásnak tartotta ezt az igényét és halálbüntetését követelte. Ha elfogadjuk bizonyságtételét, megtettük az első lépést az újjászületés irányába. Másodszor: hinnünk kell a „földi dolgokról” adott tanításában, mert csak akkor tudjuk elhinni, amit a „mennyei dolgokról” szólt nekünk (12. v.). A „földi dolgokhoz” tartoznak, hogy elhív tanítványaivá, gyógyító jeleket ad, hűséget vár tőlünk. Aki hittel fogadja ezeket, az a „mennyei dolgokat” is el tudja fogadni: Jézus isteni küldetését, istenségét kereszthalálát, mint felmagasztalást, feltámadását. Harmadszor: az újjászületés „víztől és Lélektől” munkált születést jelent (5.v.). Keresztelő János működését Nikodémus jól ismerte. Tudta, hogy amikor olyan sok ember tódult a Jordán folyóhoz, hogy ott János vízzel történő keresztségében részesülhessen, akkor Istennek ez az embere előre hirdette, hogy aki utána jön, az majd Lélekkel keresztel. A vízkeresztség az elkövetett bűnök lemosását, az azokra adott isteni megbocsátást jelentette. A Lélek keresztsége az újjászületést, az Istentől kapott új életet adta. Egy másik jelkép is felismerhető Jézus szavaiban. A víz a testi születéshez tartozik, azzal mossák meg az újszülötteket. A testi és a lelki születés különbsége a test meg a lélek különbségéből is érthető. Mivel a kettő eltér egymástól, azért ami az egyiktől vagy a másiktól születik, az is eltérő. A születés a földi életbe, az újjászületés az örök életbe nyit utat. Negyedszer: a görög szövegben van egy szójáték, ami azon alapszik, hogy ebben a nyelvben a magyar „újra” és a „felülről” szavak azonosak. Ezért így is lehetne fordítani a gondolatmenetet: Hogyan lehet újjászületni? Felülről! Mennyei erők hatása eredményeként. Nikodémus az „újra” szót a „még egyszer születni” értelmetlensége felé sarkította ki, Jézus viszont a „felülről születni” titka irányába. Hogyan lehet „felülről születni”? A Lélek által. Ez is többértelmű kifejezés. A görög szó egyaránt jelenti a szelet, az emberi lelket és a Szentléiket. Ez nagyszerű hasonlatot tesz lehetővé. Amint a szél láthatatlan, nem tudjuk, honnan jön s hová megy, de hatását érezhetjük, zúgását halljuk, „így van mindenki, aki Lélektől született” (8.V.). Nem rendelkezünk a Szentlélekkel, nem tőlünk függ, hogy hol s kiben munkálkodik. Egyet tehetünk: arra megyünk, amerre „zúgását halljuk”, amerre látható a hatása, ahol Krisztust hirdetik, ahol „a Lélek erőterében” él a gyülekezet. Ötödször: Jézus a 14-15. versekben arról beszél, hogy a pusztai vándorlás során Isten a népet mérges kígyókkal büntette. Marásukra nem volt gyógyszer, nem használt semmilyen emberi segítség, kivéve amit Isten adott: aki egy póznára felkötött érckígyóra hittel felnézett, az életben maradt (4 Móz 21,4-9). Ellene mondott ez mind az emberi tapasztalatnak, mind az orvostudománynak. Csak éppen eredményes volt. Jézus ezt a történetet úgy kapcsolja az újjászületéshez, hogy az Újszövetségben ő vette át a hajdani érckígyó szerepét, őt szegezték a kereszt „póznájára”, s aki hittel s hitben feltekint rá, az életben marad, sőt újjászületik. Az újjászületés lényeges vonása, hogy Jézus értünk történt kereszthalálát hittel elfogadjuk, benne Megváltónkat pillantjuk meg. „Hogyan történhet mindez?” Ha elfogadom Jézus hiteles tanúságtételét az Atyáról, akit egyedül ő ismer igazán. Ha hiszek abban, amit a földi dolgokról tanít s ezáltal a mennyei dolgokról adott tanítása felsőbb osztályába léphetek. Ha a vízkeresztség mellé megkapom a Szentlélek újjászülő keresztségét. Ha tudom, hogy az újjászületés egyúttal felülről való születés is. Végül pedig, ha a kereszten szenvedőben találom bűneim bocsánatát és örök életem szerzőjét. Bolyki János A sorozatban megjelenő írások a szerzők teológiai álláspontját tükrözik, akik egyben nyitottak a témák más oldalról való megközelítésének a figyelembevételére is. Hozzászólások Bolyki János cikkéhez: bolyki.janos@kre. hu A sorozatot ezzel az írással zárjuk. 2006. Január 8. TORMÁIM [APIA Tanítóink a hitben Szegedi Kis István, Geleji Katona István és Dobos Károly emlékezete Szolnok városához kötődő neves református lelkészek emléktábláját avatta fel a parókia falán újév vasárnapján az istentisztelet után Hamar Ist ván, a gyülekezet lelkipásztora. A Nemes Andrástól adományozott emlékjel Szegedi Kis István és Geleji Katona István püspökök mellett a közelmúltban több, mint száz esztendős koráig végzett szolgálat után elhunyt Dobos Károly lelkész nevét hirdeti az arrajáróknak. Az ötszáz esztendeje született Szegedi Kis István, Európa-szerte ismert tanító, tudós és költő viszontagságos élete egyik legnehezebb állomásaként hosszú időt töltött a török rabságában Szolnokon. Végül országos összefogás révén szabadult ki sanyarú állapotából, de nagy szerepe volt ebben egy, a rab prédikátor sorsán megindult asszony végakaratának is. Mező Ferencné Baranyai Ilona kérte halálos ágyán férjét, a gazdag ráckevei kereskedőt, hogy tegyen meg mindent Szegedi kiszabadításáért. Mező Ferenc adománya pótolta ki a török kívánta mértékig az addig összegyűjtött összeget, s ennek révén nyíltak meg végül börtönének rácsai. A szolnoki egyház Szegedi Kis Istvánt tekinti alapítójának, mivel ő gyűjtötte először maga köré a városban a reformált egyház híveit. A vidék viszontagságos történelme ugyan nem tette lehetővé kezdeményezésének továbbélését, de emlékéből a mai napig táplálkozik a gyülekezet. Geleji Katona István életének szintén sorsfordító helye lett a város. Itt dőlt el, hogy felcseperedve, janicsárként, hűséges és derék katonája lesz-e a szultánnak, vagy az Úr szolgájaként fog majd népe és egyháza javán munkálkodni. Kisgyermekként ejtette rabul egy kóborló török vagy tatár csapat és keresésére indult édesanyja a Gondviselés végtelen kegyelme folytán találta meg és váltotta ki őt a szolnoki rabszolgapiacon. Másként ma szegényebbek vagyunk a Kazinczy előtti korszak talán legnagyobb nyelvtudósával és egyházunk Pázmány Péterrel vetélkedő rangú hittudósával. Szerencsére nem így történt, s ma kegyelettel emlékezhetnek az ő nevére is. Dobos Károly életében Szolnok nem sorsfordító hely volt, hanem innnen indult évszázadot meghaladó, mindvégig az evangéliumtól vezérelt pályája. Nyolcgyermekes, Isten iránti engedelmességtől áthatott családban született, melynek eltartása korán rá hárult az első világháborút követő idők mostoha világa miatt, mivel édesapját internálták a várost megszálló románok. Teológiai tanulmányait követően hosszabb időt töltött az Egyesült Államokban ösztöndíjasként és az ottani magyar bányászok lelkészeként. A marasztalást elhárítva és a biztos jövő lehetőségét félretéve tért haza, Magyarországra, hogy kinti jövedelmét és minden tudását a hazai keresztyén ifjúsági munka szolgálatába állítsa. Közben segítette az egymást követő diktatúrák üldözöttjeit is, amit a háború után mellőzéssel és Budapestről és környékéről való eltávolításával honorált a hatalom. Száműzetését arra használta föl, hogy a tanyák népének legyen lelkipásztorává, Móricgáton pedig templomot építsen nem sokkal az 1956-os forradalom leverése után. Elmúlt hetven esztendős, amikor még arra is futotta erejéből, hogy hazánk képviselőjeként szerepet vállaljon a nemzetközi repromisszióban, feladatát haláláig végezve. Életművét „Világ Igaza” elismeréssel, a legmagasabb holland állami kitüntetéssel, a Szent Lázár Lovagrenddel és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. A most fölavatott emléktáblával az adományozó és a gyülekezet szándéka szerint ezentúl Szolnokon is őrzik emlékét azoknak a példamutató református személyiségeknek, akikről jórészt többet tudnak a nagyvilágban, mint saját szűkebb pátriájukban. SZATHMÁRY ISTVÁN Hamar István emléktábla avató beszédet tart Az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium folytatja a diavetítéssel egybekötött előadássorozatát, mely alkalmakon középkori templomokat mutatnak be a Magyarok Házában (Budapest, V. Semmelweis u. 1-3). A jól ismert műemlékek mellett sok ismeretlen, az utóbbi években helyreállított templom bemutatása is szerepel az előadásokon. Előadók: Gondos Béla (művészeti referens) és Horváth Zoltán György (építészmérnök). Az előadások januárban kezdődnek és áprilisig tartanak: január 12. Kalotaszeg (2. rész). Január 27. Veszprém (3. rész). Február 9. Székelyudvarhely környéke. Február 23. Háromszék. Március 9. Felső-Tisza vidék. Március 23. Csallóköz. Április 6. Kárpátalja (2. rész). Április 20. Várvidék (2. rész).