Reformátusok Lapja, 2006 (50. évfolyam, 2-53. szám)

2006-01-08 / 2. szám

Hit és Tudomány Az új magyar bibliafordítás felvidéki recepciója III. Magyar bibliafordítás az egyházi-gyülekezeti használatban A korábbi zsinati döntés értelmében napjainkig a felvidéki református szószékeken körülbelül fele-fele arányban érvényesül az új bibliafor­dítás és a Károli féle fordítás is, bár meglátásom szerint érezhető, hogy előbb-utóbb az új bibliafordítás fog egyre inkább érvényesülni. I­llusztrációként a bibliarevideálás mód­szeréhez, amely a legkorábbi magyar Bibliánk anyagával nem is otthon, hanem nagyobbrészt külföldön történt, elmond­hatom a következőket. Némi vizsgálódást végeztem abban, hogyan dolgozott Szenes Molnár Albert a Károli-fordításon közvet­lenül annak megjelentetése után: javította a tényleges nyomdahibákat, amelyeket a vizsolyi nyomdász követett el. Továbbá javította a grammatikai hibákat, amelye­ket talán Károli Gáspár követhetett el, vagy saját belátása szerint írt. Ugyanak­kor nyelvi újításokat vezetett be, amiből kiderül - Németh László szerint -, hogy Szenes Molnár Albert poetikusabb lélek volt, mint Károli vagy azok a munkatár­sak, akik Károlinak a fordítással kész „levelecskéket“ átadták. Erre azért is volt szükség, mivel ezek az anyagok Károli­nak nemcsak közvetlenül 1590 előtt ke­rültek kezébe, hanem akár 30 évvel ko­rábbi időből is származtak - vagy munka­társaitól vagy őtőle magától is, amelyeket korábban készített magának például a Két könyvecske megírásához, vagy amelyek korábbi bibliafordítási próbálkozásaiból csúsztak be Károli szövegébe. Probléma volt az is, hogy Károli - ahol nem tudta pontosan definiálni a szöveget, ott­­ na­gyon szívesen a Vulgatához nyúlt, Szenei viszont jobban ragaszkodott a görög szö­veghez (ami az Újszövetséget illeti). Ez­zel együtt némi teológiai sajátosságok is tisztázódtak vagy változtak, így Szenes már 1608-ban, tehát a Károli-Biblia meg­jelentetése után 18 évvel később adta ki a revideált Bibliát. A javítások és bibliafor­dítási javaslatai belekerültek a zsoltárfor­dításaiba is, ami ezt a területet érintette. Hogyan fog tehát megvalósulni az újabb revízió Magyarországon? Minden­képpen olyan revíziót várunk, amely megőrzi a szöveghűséget, stílusos lesz, szépen csiszolt nyelvezetű, s ahol lehet, ott ritmikus legyen. Teológiai-liturgiai szempontból pedig várjuk, hogy alkal­mas legyen nemcsak a gyülekezeti mun­kára, hanem az ökumenikus közösség­ápolásra is. Összefoglalás a recepcióról Befejezésül megállapítható, hogy az új magyar bibliafordítás a Felvidé­ken is kezd meghonosodni. A meg­honosodásnak több vonala érvénye­sül: egyéni szférákban az egyes teo­lógusok és az egyházi munkatársak által hódít teret, a közösségi szférák­ban az egyházi összejövetelek segí­tenek a Biblia meggyökerezéséhez, harmadrészt pedig irodalmi forrás­ként egyre hatékonyabban fejtheti ki hatását akár a szekularizált társadal­mon keresztül is. Tény, hogy néhány szlovákiai teo­lógus már korábban is dolgozott és dolgozik az új magyar bibliafordítás szövegével. 1995 óta Szlovákiában a Zsinat által jóváhagyott bibliahaszná­lat egyenrangúsítja a bibliafordításo­kat. Az új bibliafordítás áttételes hatása a modern szlovák bibliafordításra némileg feltételezhető. A közös együttműködés a két bibliatársulat között jó testvéri kap­csolatokat is erősíthet. Az új bibliafordítás ebben integráló erővé válhat. Mindenkép­pen megtartó erő magának a felvidéki magyarságnak, s csak örülhetünk, hogy a Felvidéken is mai, közérthető nyelven szól hozzánk az Isten. (Vége) Peres Imre Szenes Molnár Albert „Nehéz” bibliamagyarázatok (6) Hogyan történhet meg mindez? Kérdések és feleletek János evangéliumában Olvasandó: János evangéliuma 3,1-15 A fent idézett kérdés kétféleképpen tehető fel. A múlt évet összegezve, annak igazságtalanságaira, szerencsét­lenségeire, szenvedéseire, kudarcaira visszatekintve csalódottan kérdezhetjük: „Hogyan történhet meg mindez?” (9.v.) - esetleg éppen Isten tudtával vagy aka­ratából? De feltehetjük ezt a kérdést Nikodémus módján is, aki akkor hasz­nálta ezeket a szavakat, amikor Jézus bá­mulatba ejtette őt a jelen lehetőségei és a jövő ígéretei felvillantásával. Először az érdekelte Nikodémust: „Ho­gyan lehet jó, ami új?” A zsidóknak ez az idős főembere, a Nagytanács tagja, a kép­zett teológus megadta a módját Jézussal folytatott esti beszélgetésének: megtisztel­te Jézust azzal, hogy ő kereste fel. „Mester­nek” szólította, elismerte, hogy Istentől jött tanító, aki csodákat is tesz, tehát Isten van vele (1-2. versek). Ám arra várt volna fe­leletet, hogy Jézus miért nem tartja és tar­tatja meg szó szerint az ősi mózesi Tör­vényt. A régi dolgok kipróbáltak, bevál­tak. Az új dolgok csak akkor lehetnek jók, ha a régieknek vannak alávetve. Ha Jézus nem veti alá magát a hagyománynak, ak­kor nem lehet jó az új, amit hozott. Aztán az is érdekelte, mégpedig sze­mélyes érintettsége okán: „Hogyan lehet újjá, aki régi?” Jézus ugyanis nem volt hajlandó elvont hittani társalgást folytat­ni vele, hanem új irányba terelte beszél­getésüket azzal, hogy az újjászületés szükségességét hirdette neki (3. és 7. versek). Először, a hallottakat szó szerint véve, újraszületésnek fogta fel, amit Jé­zustól hallott. Rögtön kifejezte ennek le­hetetlenségét. „Kitanította” Jézust azzal, hogy ez lehetetlen, kiváltképpen egy vén embernek, akinek már nem él a szülőany­ja, tehát nem mehet be újra anyja méhébe, hogy onnan újra szülessen (4.v.). Pedig, ha jobban figyel Jézus szavára, megérti, hogy az újjászületés az a csoda, melynek következtében meglátjuk Isten Országát és bemehetünk abba (3. és 5. versek). Nem újraszületésre van tehát szükségünk, hanem újjászületésre. Az újra­született ember újra élné ugyanazt az életet, amit már egyszer megélt. Az újjászületett em­ber mássá lesz, mint aki volt, ezért új élettel folytatja a régit. „Hogyan történhet meg mindez?” Ho­gyan lehet „felülről” születnie annak, aki „alulról” született? (8-14. versek). Öt dol­got érthetünk meg Jézus feleletéből. Először: el kell fogadnunk bizonyságté­telét (u­.v.). Ő arról szól, amit tud és amit lát. János evangéliuma hangsúlyozza, hogy Istent nem látta senki más, csak Egyszülött Fia, aki már az örökkévalóság­ban úgy pihent Atyja keblén, mint gyer­mek az apjáén (1,18), ezért hiteles a Róla szóló tanúskodása. Sajnos, Jézus kortársai többsége nemcsak azt nem hitte el, hogy Jézus Isten hiteles tanúja a földön, hanem káromlásnak tartotta ezt az igényét és ha­lálbüntetését követelte. Ha elfogadjuk bi­zonyságtételét, megtettük az első lépést az újjászületés irányába. Másodszor: hinnünk kell a „földi dol­gokról” adott tanításában, mert csak ak­kor tudjuk elhinni, amit a „mennyei dol­gokról” szólt nekünk (12. v.). A „földi dolgokhoz” tartoznak, hogy elhív tanít­ványaivá, gyógyító jeleket ad, hűséget vár tőlünk. Aki hittel fogadja ezeket, az a „mennyei dolgokat” is el tudja fogad­ni: Jézus isteni küldetését, istenségét ke­reszthalálát, mint felmagasztalást, feltá­madását. Harmadszor: az újjászületés „víztől és Lélektől” munkált születést jelent (5.v.). Keresztelő János működését Nikodémus jól ismerte. Tudta, hogy amikor olyan sok ember tódult a Jordán folyóhoz, hogy ott János vízzel történő keresztsé­­gében részesülhessen, akkor Istennek ez az embere előre hirdette, hogy aki utána jön, az majd Lélekkel keresztel. A vízke­­resztség az elkövetett bűnök lemosását, az azokra adott isteni megbocsátást je­lentette. A Lélek keresztsége az újjászü­letést, az Istentől kapott új életet adta. Egy másik jelkép is felismerhető Jézus szavaiban. A víz a testi születéshez tarto­zik, azzal mossák meg az újszülötteket. A testi és a lelki születés különbsége a test meg a lélek különbségéből is érthető. Mivel a kettő eltér egymástól, azért ami az egyiktől vagy a másiktól születik, az is eltérő. A születés a földi életbe, az új­jászületés az örök életbe nyit utat. Negyedszer: a görög szövegben van egy szójáték, ami azon alapszik, hogy ebben a nyelvben a magyar „újra” és a „felülről” szavak azonosak. Ezért így is lehetne fordítani a gondolatmenetet: Ho­gyan lehet újjászületni?­­ Felülről! Mennyei erők hatása eredményeként. Nikodémus az „újra” szót a „még egy­szer születni” értelmetlensége felé sarkí­totta ki, Jézus viszont a „felülről születni” titka irányába. Hogyan lehet „felülről szü­letni”? A Lélek által. Ez is többértelmű ki­fejezés. A görög szó egyaránt jelenti a sze­let, az emberi lelket és a Szentléiket. Ez nagyszerű hasonlatot tesz lehetővé. Amint a szél láthatatlan, nem tudjuk, honnan jön s hová megy, de hatását érezhetjük, zúgá­sát halljuk, „így van mindenki, aki Lélek­től született” (8.V.). Nem rendelkezünk a Szentlélekkel, nem tőlünk függ, hogy hol s kiben munkálkodik. Egyet tehetünk: ar­ra megyünk, amerre „zúgását halljuk”, amerre látható a hatása, ahol Krisztust hirdetik, ahol „a Lélek erőterében” él a gyülekezet. Ötödször: Jézus a 14-15. versekben arról beszél, hogy a pusztai vándorlás so­rán Isten a népet mérges kígyókkal bün­tette. Marásukra nem volt gyógyszer, nem használt semmilyen emberi segít­ség, kivéve amit Isten adott: aki egy póz­nára felkötött érckígyóra hittel felnézett, az életben maradt (4 Móz 21,4-9). Ellene mondott ez mind az emberi tapasztalat­nak, mind az orvostudománynak. Csak éppen­­ eredményes volt. Jézus ezt a tör­ténetet úgy kapcsolja az újjászületéshez, hogy az Újszövetségben ő vette át a haj­dani érckígyó szerepét, őt szegezték a kereszt „póznájára”, s aki hittel s hitben feltekint rá, az életben marad, sőt újjá­születik. Az újjászületés lényeges voná­sa, hogy Jézus értünk történt kereszthalá­lát hittel elfogadjuk, benne Megváltónkat pillantjuk meg. „Hogyan történhet mindez?” Ha elfo­gadom Jézus hiteles tanúságtételét az Atyáról, akit egyedül ő ismer igazán. Ha hiszek abban, amit a földi dolgokról tanít s ezáltal a mennyei dolgokról adott taní­tása felsőbb osztályába léphetek. Ha a vízkeresztség mellé megkapom a Szent­lélek újjászülő keresztségét. Ha tudom, hogy az újjászületés egyúttal felülről va­ló születés is. Végül pedig, ha a keresz­ten szenvedőben találom bűneim bocsá­natát és örök életem szerzőjét. Bolyki János A sorozatban megjelenő írások a szerzők teológiai álláspontját tükrözik, akik egy­ben nyitottak a témák más oldalról való megközelítésének a figyelembevételére is. Hozzászólások Bolyki János cikkéhez: bolyki.janos@kre. hu A sorozatot ezzel az írással zárjuk. 2006. Január 8. TORMÁIM [APIA Tanítóink a hitben Szegedi Kis István, Geleji Katona István és Dobos Károly emlékezete Szolnok városához kötődő neves re­formátus lelkészek emléktábláját avat­ta fel a parókia falán újév vasárnap­ján az istentisztelet után Hamar Ist­­ ván, a gyülekezet lelkipásztora. A Nemes Andrástól adományozott em­lékjel Szegedi Kis István és Geleji Katona István püspökök mellett a közel­múltban több, mint száz esztendős koráig végzett szolgálat után elhunyt Do­bos Károly lelkész nevét hirdeti az arrajáróknak. Az ötszáz esztendeje született Szegedi Kis Ist­ván, Európa-szerte ismert tanító, tudós és költő vi­szontagságos élete egyik legnehezebb állomásaként hosszú időt töltött a török rabságában Szolnokon. Végül országos összefogás révén szabadult ki sanyarú állapotából, de nagy szere­pe volt ebben egy, a rab prédikátor sorsán megin­dult asszony végakaratá­nak is. Mező Ferencné Ba­ranyai Ilona kérte halálos ágyán férjét, a gazdag rác­kevei kereskedőt, hogy tegyen meg min­dent Szegedi kiszabadításáért. Mező Fe­renc adománya pótolta ki a török kívánta mértékig az addig összegyűjtött össze­get, s ennek révén nyíltak meg végül börtönének rácsai. A szolnoki egyház Szegedi Kis Istvánt tekinti alapítójának, mivel ő gyűjtötte először maga köré a városban a reformált egyház híveit. A vidék viszontagságos tör­ténelme ugyan nem tette lehetővé kezde­ményezésének továbbélését, de emléké­ből a mai napig táplálkozik a gyülekezet. Geleji Katona István életének szintén sorsfordító helye lett a város. Itt dőlt el, hogy felcseperedve, janicsárként, hűséges és derék katonája lesz-e a szultánnak, vagy az Úr szolgájaként fog majd népe és egyháza javán munkálkodni. Kisgyer­mekként ejtette rabul egy kóborló török vagy tatár csapat és keresésére indult édesanyja a Gondviselés végtelen ke­gyelme folytán találta meg és váltotta ki őt a szolnoki rabszolgapiacon. Másként ma szegényebbek vagyunk a Kazinczy előtti korszak talán legnagyobb nyelvtu­dósával és egyházunk Pázmány Péterrel vetélkedő rangú hittudósával. Szerencsé­re nem így történt, s ma kegyelettel em­lékezhetnek az ő nevére is. Dobos Károly életében Szolnok nem sorsfordító hely volt, hanem innnen indult évszázadot meghaladó, mindvégig az evangéliumtól vezérelt pályája. Nyolc­gyermekes, Isten iránti engedelmességtől áthatott családban született, melynek el­tartása korán rá hárult az első világhábo­rút követő idők mostoha világa miatt, mi­vel édesapját internálták a várost megszál­ló románok. Teológiai tanulmányait követően hosszabb időt töltött az Egyesült Álla­mokban ösztöndíjasként és az ottani ma­gyar bányászok lelkészeként. A maraszta­lást elhárítva és a biztos jövő lehetőségét félretéve tért haza, Magyarországra, hogy kinti jövedelmét és minden tudását a ha­zai keresztyén ifjúsági munka szolgálatá­ba állítsa. Közben segítette az egymást követő diktatúrák üldözöttjeit is, amit a háború után mellőzéssel és Budapestről és környékéről való eltávolításával honorált a hatalom. Száműzetését arra használta föl, hogy a tanyák népének legyen lelki­pásztorává, Móricgáton pedig templomot építsen nem sokkal az 1956-os forradalom leverése után. Elmúlt hetven esztendős, amikor még arra is futotta erejéből, hogy hazánk képviselőjeként szerepet vállaljon a nemzetközi repromisszióban, feladatát haláláig végezve. Életművét „Világ Igaza” elismeréssel, a legmagasabb holland álla­mi kitüntetéssel, a Szent Lázár Lovagrend­del és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. A most fölavatott emléktáblával az ado­mányozó és a gyülekezet szándéka szerint ezentúl Szolnokon is őrzik emlékét azok­nak a példamutató református személyisé­geknek, akikről jórészt többet tudnak a nagyvilágban, mint saját szűkebb pátriá­jukban. SZATHMÁRY ISTVÁN Hamar István emléktábla avató beszédet tart Az MNC Magyar Népfőiskolai Collegium folytatja a diavetítéssel egybekötött előadássorozatát, mely alkalmakon középkori templomokat mutatnak be a Magyarok Házában (Budapest, V. Semmelweis u. 1-3). A jól ismert műemlékek mellett sok ismeretlen, az utóbbi években helyreállított templom bemutatása is sze­repel az előadásokon. Előadók: Gondos Béla (művészeti referens) és Horváth Zol­tán György (építészmérnök). Az előadások januárban kezdődnek és áprilisig tarta­nak: január 12. Kalotaszeg (2. rész). Január 27. Veszprém (3. rész). Február 9. Székelyudvarhely környéke. Február 23. Háromszék. Március 9. Felső-Tisza vidék. Március 23. Csallóköz. Április 6. Kárpátalja (2. rész). Április 20. Várvidék (2. rész).

Next