Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)
2007-01-07 / 1. szám
LI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2007. JANUÁR 7. ■ Lelkészbeiktatás Martfűn A nagykunsági egyházmegye legújabb temploma zsúfolásig megtelt Szilágyi Gábor megválasztott lelkipásztor beiktatására. A beiktatás szolgálatát Szabó József, az egyházmegye esperese végezte... ► Hit és szolgálat 6. oldal Minden, amit Istentől kérnünk kell és kérnünk egyáltalán lehet, meg van írva számunkra a Miatyánkban, amelyet mintegy az imádság bátyái szabályául hagyott ránk Krisztus, a legjobb Tanító, akit a mi Atyánk rendelt fölénk Mesterünkül, azt akarva, hogy egyedül Őt tudakozzuk és Őrá hallgassunk... Ebben elénk szabta, hogy mi méltó Őhozzá, mi kedves Őelőtte, mi szükséges a mi javunkra, egyszóval, mi az, amit ő meg akar nekünk adni. Tudatosan vállalt és vallott protestáns erkölcsiség Könyvbemutató Tóth-Máthé Miklós műveiből A karácsonyi és az év végi ünnepek közeledtével megsűrűsödtek a könyvbemutatók, ahol a könyvkiadók ajánlották legújabb kiadványaikat a vásárlók s a széles olvasóközönség figyelmébe. Ezek sorában kapott helyet november 29-én a Magyar Írószövetség Klubjában - a nemrégiben Károli-díjjal kitüntetett - Tóth-Máthé Miklós két könyvének a bemutatója is. (Folytatás az 5■ oldalon) ■ A túlsó partról Az amerikai magyarság életének hatalmas megmozdulása volt az 1956-os forradalom megünneplése. Nemcsak a itteni magyarokat pezsdítették meg az előkészületek, hanem az amerikai közéletnek is hangsúlyos eseményei voltak a megemlékezések. ► Hit és szolgálat 6. oldal 2007 nyarán ismét megrendezésre kerül a Csillagpont Országos Református Ifjúsági Találkozó. A rendezvény koordinátorával, Rozgonyi Emőkével beszélgettünk eddigi munkájáról és az idei találkozóról. ► Ifjúság, 8. oldal Közös munkaépítő jóakaratban Tóth Lajos Ú j év, új kezdet. Ennek az átérzése tölti el e napokban gondolatainkat. Hálaadás és magasztalás van a szívünkben, hogy Isten megtartott bennünket, s adott új lehetőségeket, reményt, s új tervek megvalósításán fáradozhatunk. Így van ez egyéni életünkben, de így van ez országos református hetilapunk esetében is. Hiszen immár fél évszázada létezik, s hétrőlhétre, évről-évre szolgálja a hívek, a gyülekezetek, egyházunk épülését. Így van ez akkor is, ha sokszor kritika éri jogosan, vagy éppen csak úgy megszokásból. De hát milyen céllal is indították ötven évvel ezelőtt a lapot? S milyen célt, irányt kell kitűzni ma a lapnak? Fellapozva az ötven évvel ezelőtti első számot, az ahhoz írt bevezető gondolatokat olvasgatva, világossá vált, hogy amit az atyák az induláskor megfogalmaztak, az ma is vállalható, sőt követendő. „Hétről-hétre kívánjuk végezni a hitébresztés, az evangélizáció munkáját; a gyülekezetek hitének ápolását és elmélyítését, a pasztorációt; a könyörülő szeretetre való buzdítást, vagyis diakóniai szolgálatunkat; a Szentírás rendszeres olvasásának és megértésének könnyítését; az egyetemes egyházi célokért folyó közös imádság elősegítését; a gyülekezetek kölcsönös épülésére szolgáló egyházi események és hírek közlését; a közös bizonyságtétel munkálását hazai és külföldi testvéregyházainkkal; történelmünk felelevenítésével mai egyházi életünk megerősítését”. Bizony nem kis vállalás volt ez, s persze korántsem a teljesség igényével született a felsorolás, hiszen így folytatódik a feladatsor: „felsorolásunkat számos egyéb célkitűzéssel kiegészíthetnénk még, de az egyszerűség kedvéért csak ennyit mondunk: minden írásunkkal gyülekezeteink Jézus Krisztusban való növekedését kívánjuk szolgálni”. Ma sem lehet kevesebb, kisebb a kitűzött és elérendő cél. S reméljük, hogy a külsejében is megszépült, s tartalmában is folyamatosan megújuló lapunk ennek eleget tud majd tenni. S azt is el kell, mondjuk, hogy a célkitűzések az elmúlt fél évszázad alatt nem változtak lényegében. Ha a megvalósulás módjában van is természetszerűleg eltérés. Mindazzal a sok írással, amit részben kérünk, másrészt kapunk, s különböző rovatokban kínáljuk az Olvasóknak, megpróbál a lap értéket közvetíteni idősebb és fiatalabb olvasóinak egyaránt. Hitünk, egyházunk értékeit felmutatni, a biblikus, hitvallásos református gondolkozást erősíteni. Foglalkozzék bár az az írás, akár egy „mese”, történet, interjú hitünk igazságaival, vagy egy-egy beszámoló egyházunk, gyülekezeteink, az otthon, a keresztyén családi élet gondjaival... A sokféle cikkre úgy tekintünk, hogy komolyan vesszük az apostol figyelmeztetését: Isten sokféle kegyelmi ajándékának vagyunk hordozói, és amikor egy-egy írást, bizonyságtételt, verset olvasunk, azzal a hittel olvassuk azt, hogy egy másik testvérnek az írása van előttünk, így épülhetünk egymás hite által. Ötven éve is az volt a vágyott célja az újságnak, hogy „az Igének és egymásnak való szeretetteljes engedékenységben” formálódjék református egyházunk közvéleménye és erősödjék közössége. S íme, milyen aktuálissá és hangsúlyossá válik ez 2007-ben, mely református egyházunkban a közösség erősítésének, és a közösség építésének az éve. Miért látszik különös fontosságú programnak ez ma is? Egyre gyakrabban olvasunk, hallunk arról, hogy korunkban a tekintélyvesztés — intézményi, személyes tekintélye egyaránt — olyan fokára jutottunk, amely már-már káosszal fenyegeti életünket. Amikor elvetünk minden tekintélytiszteletet, s hódít a „pluralizmus”, amikor egyszerre minden igaz, és mindennek az ellenkezője is igaz lehet. Nincs egyetlen megkérdőjelezhetetlen tekintély már az egyházé sem; nincs egyetlen igazság, de van mindennek a megkérdőjelezése, van egyre erősödő kritikai tudatosság. El egészen odáig, hogy a művészetben nem lehet pontosan definiálni, mi a szép, a nevelésben nem lehet kimondani, mi az érték... — ahogy mindezt egy tanulmányban olvastam. Bizony, ez az a „szép új világ”, amelyben élünk. Korunk nem igényli a konszenzust, a megegyezést, sőt a disszenzust, az egyet nem értést és az ahhoz való jogot ismeri el érvényesnek. Egyre erőteljesebb a másság jogának hangoztatása — jobbára az eddig deviánsnak minősülők oldalán -, egyre nagyobb az érték-viszonylagosság és értékválság. Az a jó, ami nekem jó... S így végül egyre inkább tájékozódási pont nélkül maradnak az emberek, a tömegek, mindenki önmagának mértéke. Ezért halljuk olyan sokszor: Nekem ne mondja meg senki...! Ne szóljon bele az életembe senki! Mintha a tékozló fiú útjának első fázisában lennénk, az önfeledt szabadság mámorában... Csak hát így mi is eltékozoljuk azt, amit pedig sáfátságra kaptunk! Nekünk ebben a környezetben és helyzetben kell mindent megtennünk, hogy ne csak hivatkozzunk a keresztyénség kétezer éves, a reformáció fél évezredes gyümölcseire, amely gyümölcsöket az idő megpróbált és jónak bizonyított, hanem azokat úgy tudjuk felmutatni, mint amelyek ma is lehetnének érvényes „viszonyítási pontok”. De ehhez mindenekelőtt vissza kell találni a közösségbe, család, gyülekezet, a nemzet közösségébe. Megtalálni, megérezni a közösség megtartó erejét. Meg kell értenünk, és komolyan kell vennünk, hogy nem lehetünk „önmaguk normája”. Hiszen nekünk - ha már keresztyénnek neveztetünk és nevezzük magunkat — az egyetlen normánk és zsinórmértékünk Isten Igéje, és a testté lett Ige, Jézus Krisztus. „Nem kőfalak, nem emberi erődítmények tartanak meg bennünket”, hanem az Istennel és egymással való közösség megélése. Ehhez szeretne hozzájárulni a jövőben is, hétről-hétre a Reformátusok Lapja. S hadd idézzem végül az ötven évvel ezelőtti imádságos gondolatokat: „Kérem Istent, hogy úgy segítse ezt a közös munkát, hogy egyházunk minden tagjának, minden gyülekezetének épülésére legyen. Csupán... ilyen építő jóakaratban lehet újságunk címéhez hűségesen — a reformátusok lapja. ■ Bővült az Európa Rádió vételkörzete 2006. december 16-án Záhonyban álló fogadáson ünnepélyes keretek között bejelentésre került az Európa Rádió új, záhonyi hullámhosszának működése. Az alkalomra meghívást kaptak az érintett települések polgármesterei és lelkipásztorai. A Tiszáninneni Református Egyházkerület részéről Csomós József püspök köszöntötte a jeles alkalmat, majd a Tiszántúli Református Egyházkerület részéről Nagy László lelkészi főjegyző, a régió képviseletében pedig Leskó Miklós Záhony polgármestere mondtak köszöntést. Mindannyian megfogalmazták, hogy egy álom megvalósulásának része a záhonyi frekvencia. Az Európa Rádió részéről azért, mert egy újabb lépés abba az irányba, hogy egy egész Kárpát-medencét átölelő rádiót hívhassanak életre, a záhonyiak részéről pedig azért, mert végre egy olyan rádiót kapnak, melyben végre szót kaphatnak a régió „hangjai” is. Bacsó István, az Európa Rádió Kht. ügyvezető igazgatója fejezte be a köszöntések sorát, melyben ígéretet tett arra, hogy minden megtesznek eme közös álmok megvalósulásáért. Az Európa Rádió Záhony a 90,4 Mhz-n hallgatható. 2007. január 4-én került sor hasonló módon a mezőkövesdi frekvencia átadására is. ■ Tudósítónktól ■ Csillagpont 2007 A Miatyánk ecsetvonásokkal Beszélgetés Votin Dóra festőművésszel Votin Dóra budaörsi festőművész Vagyok imádság színekben című kiállítását a Művészetek Völgye keretében az öcsi református templomban tekinthette meg az elmúlt nyáron a nagyközönség. A Miatyánk alapján készült 12 festményből álló sorozatról beszélgettünk abban a helyiségben, ahol a képek születtek. „Mondd el az elmondhatatlant, írd le a leírhatatlant, fejtsd meg a megfejthetetlent! Keresd meg a megtalálhatatlant! Lásd meg a láthatatlant!” - olvashattuk a kiállítás mottóját, amellyel az együttgondolkodókat várta az öcsi templomba... — Amit ezzel próbáltam megfogalmazni, pusztán annyi, amit az utóbbi időben magam számára is megfogalmaztam, és amire sok művész, vagy éppen tudós kutató is törekszik: valami megfoghatatlant megfogni, valami láthatatlant meglátni és leírni. Ez sokaknál Isten jelenlétének kereséséhez is kapcsolódik. — Ez a törekvés hogyan jelenik meg az öcsi kiállításon szerepelt képekben? — Maga a kiállítás a Miatyánk Imakerthez kapcsolódott, amelynek szervezője, Bölcsföldi András megkeresett, hogy fel tudnám-e dolgozni a Miatyánkot, amely olyan imádság, amiben minden benne van. Ha ezt kimondom, akkor Istenre, és ránk nézve is megjelenik benne valamiféle teljesség. Ami benne rejlik, az az élet minden vonatkozására igaz. Festés közben az imán keresztül én is ugyanazt kerestem, amit az ember akkor keres, amikor Istenhez fordul. — Milyen módon lehet ábrázolni a Miatyánkot? — A Miatyánkot fölbontottam gondolati egységekre, és ezekre a részletekre vonatkozóan készültek a festmények. Azért 12 részből áll a sorozat, mert mindenképpen ebben is a „teljességet” szerettem volna kifejezni. Címként mindig csak egy vagy két szót ragadtam ki. (Folytatás a 4. oldalon)