Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
4 MEGÚJULT A MARTFŰI TEMPLOM Példaadó összefogás tanúi lehettünk a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Martfűn, ahol a református közösség felújította az alig tizenegy éves templomát. A város ékességének számító kis templomot 1996-ban szentelték fel, és egy évtized alatt az időjárás, no meg ki tudja, milyen egyéb okok miatt a templom aljzata elvált a faltól. A szakértők véleménye is alátámasztotta a felújítás szükségességét. Több árajánlat közül Sárai Gábor tiszaföldvári vállalkozó költségvetése volt számunkra a legkedvezőbb. A tervek szerint a munkálatok nagyjából egymillió forintba kerültek. Pénzünk persze nem volt, de ötletünk annál több. Sokfelé pályázatot írtunk, de kizárólag a Tiszántúli Egyházkerület építési pályázatán nyertünk, a Nagykunsági Egyházmegye szakbizottsági döntésének köszönhetően kaptunk 500 ezer forintot. A kevéshez hozzátett Martfű város képviselőtestülete is, a hiányzó összeget pedig az egyházközség tagjai, a város lakói és az önzetlen adakozók ajánlották fel. Az épület aljzatát tégláig visszabontották, leszigetelték, szellőző vakolattal és dísztéglával borították. Új arculatot kapott a templom bejárata is, valamint elkészült az oldalbejárat akadálymentesítése egy rámpa megépítésével. A megújult templomért a margittai testvérgyülekezet képviselőivel közösen adtunk hálát, melyet úrvacsorás közösséggel és szeretetvendégséggel zártunk. Terveink szerint 2008-ban a templom, a kolumbárium és a parókia faszerkezetét szeretnénk lefesteni, mely munkálat szintén milliós nagyságrendű lesz. A harmadik ütemben pedig a harangtorony felújítására kerül majd sor. ■ Szilágyi Gábor I A Béres Alapítvány adománya a rászorulóknak Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke több mint 60 ezer üveg Béres Cseppet adott át tíz, a legnagyobbak közé tartozó országos karitatív szervezetnek. Az adomány - melynek piaci értéke több mint 60 millió forint - nagy része már karácsonyra eljut a rászorulókhoz. Béres Klára az ünnepélyes átadáson elmondta: „Béres József, a Béres Csepp feltalálójának példáját követve a Béres Alapítvány is mindent megtesz a rászorulók megsegítése érdekében. Ezért a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a rászorulóknak közvetlenül segítő szervezetekkel összefogva juttatjuk el adományunkat a leginkább segítségre szorulóknak, így a több mint 60000 üveg Béres Cseppet négy nagy országos segélyszervezetnek, a Magyar Katolikus Karitásznak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a Magyar Vöröskeresztnek, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek, öt daganatos betegeket tömörítő szervezetnek, a Magyar Hospice Alapítványnak, a Rákbetegek Országos Szövetségének, a Magyar ILCO Szövetségnek, Magyar Rákellenes Ligának és a „Rák ellen az emberért, a holnapért” Alapítványnak, illetve a legnagyobb nyugdíjas szervezetnek, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének adományozzuk.” Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat vezetője elmondta: „Mindannyiunk nevében szívből szeretném örömömet és köszönetemet kifejezni, hogy a már közelgő karácsonyi ünnepekre is sok rászorulóhoz eljuthat a Béres Alapítvány nagylelkű ajándéka.” ■ Munkatársunktól A minap ünnepelt karácsonyon újból átélhettük és szívünkbe zárhattuk Jézusnak Nikodémussal folytatott beszélgetésében önmagáról adott üzenetes bizonyságtételét, amelyet a János evangéliuma 3. rész 16. versében olvashatunk, s a bibliaismeret alapszintjén, kívülről is tudjuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Ö a revideált Károli fordítás szerint: „minden teremtménynek előtte született" (Kol 1,15), azaz elsődlegességében minden teremtményt öröktől fogva megelőzött, s a bekövetkező teremtésben az Atya munkatársa lett az alkotásban. Ám, nemcsak a teremtés, de a megváltás hordozója és végső célja is Ő. A fönti páli levélbeli közlés új fordításunkban igazából szöveghűen ekként olvasható: „(Ő) az elsőszülött minden teremtmény közül”. E tömör kijelentést az olvasó félre is érthetné, ha csupán felületesen futja át, s nem fogja fel a mondandót, hogy a Fiú öröktől fogva született, sorrendben megelőzve minden teremtményt, de maga nem teremtmény. A Kolosséba küldött páli levél szélesebb összefüggésébe helyezetten így hangzik: „Ő a láthatatlan Isten képe. Minden teremtményre kihatóan, elsőszülött. Mert Őbenne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek hogy benne lakjék és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kol 1,15- 20). A János evangéliumából idézett összegező célhatározós összetett mondat, valamint a fönti páli levélrészlet alapján négy pontban foglalhatjuk össze hitet alapozó és erősítő, sőt vidámító vallástételünket. 1. Mindenek előtt Jézus Krisztus, a Fiú, öröktől fogva lett születését érthetjük meg az Igéből, amit már a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás is megfogalmazott ekként: „Hiszek az Úr Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, Aki az Atyától született minden idők előtt... igaz Istenből való igaz Isten... született, nem teremtetett...” A páli fogalmazás merészségével szólva: ilyen értelemben elsőszülött is a Fiú, hogy legyen az Atya munkatársa és akaratának végbevivője a teremtésben, és lehessen végső célja is Ő mindenek megváltásában, az új teremtésében. 2. Ő, Aki a teremtést megelőző elsőszülött, megszületve az idő teljességében, Betlehemben, egyszülött Fiú is. Isten Egyszülött Fia, fogantatva Mária szűz méhében, a Szentlélek által. — Magyar fordításban az elsőszülött meg az egyszülött hangzásbeli hasonlóságuk nyomán könnyen összekeverhetők lennének, pedig az Újszövetség alapnyelvében a monogenész, az egyszülött és a prototókosz, az elsőszülött, jól megkülönböztethetők és esetenként helyesen köthetők egymáshoz. Nem kívánjuk terhelni az olvasót idegen szavak idézgetésével. Csupán csak azért írtuk le fonetikusan mindkettőt, hogy vegyük észre a két fogalom különbözőségét, ízleltetve közben, a Biblia éve kezdetén, hogy a Bibliát nem anyanyelvünkön, azaz nem magyarul írták, hanem az Ószövetséget héberül (kis részben arámul), az Újszövetséget pedig az ógörög nyelv hétköznapi változatán, az ún. koiné nyelven írták, melyet nagyjából sokan értettek a római birodalom keleti felén, ahol a keresztyénség legelőbb is terjedni kezdett. Eközben szembesülnünk kell, főként bibliaolvasóknak, ama ténnyel is, hogy a Biblia olykor kemény eledel. Ám e tény senkit ne riasszon vissza, hogy az élő Igével bátran éljen, s igyekezzék legyőzni a megértés nehézségeit. Ezért lehet imádkoznunk is, hogy Isten adja meg kinekkinek az Ige jó megértését. Visszatérve most már gondolataink fő csapásához: az egyszülött fogalma, jórészt a János irataiban Jézus Krisztusra mutat, jelesül mindjárt a Jn 1,14. A Jn 1,18 némileg meglep, amikor némely fontos kéziratot egyszülött Istennek nevezi. Továbbá a már írásunk elején idézett Jn 3,16 és utána a 18. vers is. Utána az ljn 4,9 részlete, mely szintúgy e névvel mutat Jézus Krisztusra. Megjegyzendő, hogy az egyszülött szó, emberre utalva, olyan helyeken is olvasható, ahol szülő egyetlen fiáról vagy leányáról esik szó, akiket aztán Jézus meggyógyított, illetve feltámasztott: Lk 7,12 (naim ifjú), 8,42 (Jairus leánya), 9,33 (a megszállott fiú), vagy éppen az Ábrahám fia, Izsák, a Zsid 11,17-ben. Mintha szülők egyetlenjei külön figyelmet kapnának a Megváltó és Szabadító Jézus Krisztus gondoskodásában. Ám inkább a segítségre szorulók válsághelyzete jelentett Jézusnak fokozott kihívást, s rajtuk szemléltetve domborodott ki határozottabban a szabadítás örömre és hálaadásra indító ténye. 3. Istennek Egyszülött Fia Máriának elsőszülött fia is (Lk 2,7). A tudatos fogalmazás értelme szerint magában hordozza ama tényt is, mely szerint: „József..., amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Mt,24kk). Így lett a valószínűleg Lévi törzséből, azaz papi elődöktől származó Mária (mert rokona volt Erzsébet, a Keresztelő János anyja, vö. Lk 1,36) elsőszülött fia, Jézus, a júdabeli Dávid családjából származó, elszegényedett Józsefnek a jog erejével vállalt fia, aki ily módon a Júda törzséből Dávid utóda is (Jel 5,5). Az Ige utalásai nyomán úgy képzelem el őket a családban, hogy Jézus után születtek további gyermekek, mindjárt a legidősebb, a Józseftől született Jakab. Neki a feltámadott Úr meg is jelent (1kor 15,7), aki a jeruzsálemi ősgyülekezet vezetőjeként nagy tekintélynek örvendett, s az ókeresztyén iratok szerint később mártíriumot is szenvedett. 4. Jézus átvitt értelemben is elsőszülött, azaz feltámadott a halottak közül, mint első zsenge (1kor 15,20). A gyülekezet pedig „teremtményei első zsengéje” (Jak 1,18). Jó nyomon vagyunk, azt gondolván, hogy az új teremtésre nézve (Jel 14,4) első zsengék ők — és ezek vagyunk mi is. A feltámadott Úr átvitt értelmű elsőszülöttsége az alábbi helyeken olvasható: Róm 8,29, aztán a már szó szerint idézett Kol 1,18. Ily módon „minden tekintetben”, azaz a teremtésben és feltámadásával az új teremtésben is Ő az első és a kezdeményező (Zsid 1,6kk). Megváltoztat - az ő nyomdokában - az elsőszülöttek serege (Zsid 12,23). Összegezve és reménységre lendítve szól immár hozzánk az Ige arról, hogy Krisztus feltámadásával elkezdődött az új teremtés és változatlanul folyik, fel nem tartóztatható módon a mi időnkben is. Vállaljuk személyes sorsunknak mi magunk is. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régi elmúlt, s íme, új jött létre (újjá lett, és annak rendje szerint lesz minden). Mindez pedig Istentől van. Aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor 5,17-19). Tegyünk ezért a 2008. esztendőben is határozott lépéseket az ő követésében, igeszerűen, hit által, tehát nem gőggel, de fölemelt fővel! Krisztussal együtt támadjunk fel bűneinkből és sokféle halálunkból új életre, s törékeny, halandó testünk dacára új emberként fogunk élni őbenne. „Krisztus, Aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta”(Róm 6,6-10), s a pokol kapui sem vehetnek diadalt egyházán, azaz rajtunk. A távlatok nyitottak Isten országa felé, szinte sodorva földi hazánkat is ez irányba, előszólítva most is halálunkból a föltámadás reménységével ez új évben! ■ Szabó Andor Az Egyszülött és az elsőszülött HIT ÉS ÉLET 2008. január 6. IKORMÍTUM UPIJ Evangelizációs hét a tokaji gyülekezetben 2007 a Magyarországi Református Egyházban a közösség éve volt, így az evangelizációs hét is e téma köré épült. Napról napra egyre többen gyűltünk össze, hogy hallhassuk Isten Igéjét. Jöttek hozzánk Rakamazról, Gáváról, Vencsellőről, Tiszaladányból, Tárcából, Bodrogkeresztúrból, Nyíregyházáról, Pácinból, Tiszanagyfaluból és a kékkeresztes, iszákosmentő utógondozó csoportokból — és természetesen nagy számban Tokajból. Különösen örültünk a vissza-viszszatérő helyi általános, közép- és mezőgazdasági iskolás tanulóknak. A hét első felében Szárvas János László kisvárdai ifjúsági lelkipásztor szolgált. Hétfőn A közösségre teremtettelek címmel a tönkrement közösségekről, kedden a megtűrt bűnökről szólt a Józsué könyve hetedik részén keresztül. Szerdán a közösségben Krisztussal címmel a Lk 9,51-62 részét idézve mondta el, hogy Jézus szól hozzánk nap mint nap, csak mi, emberek, nem vagyunk képesek ezt meghallani, és hív is magához, csak mi nem tudjuk teljes mértékben életünket odaszánni Neki: Ne késlekedjünk! A csütörtöki gondolatkör a közösségben egymással témaköre volt. Az esti szolgálatok mellett az iskolákban a tékozló fiú példázata alapján hirdette Isten Igéjét. A legtöbben a Mezőgazdasági Szakképző iskolában vettek részt az evangelizáción, ahol az iskola tornatermében szinte az összes tanuló és az egész tanári kar jelen volt. Péntektől Sipos Brigitta gávai lelkipásztor szolgált. Ő első alkalommal A közösség mint kontroll, majd A közösség mint élettér címmel folytatta az istentiszteleteket. ■ Zsólyominé Dargai Nikoletta Keresztségek öröme Cégénydányádon Maroknyi gyülekezetünk adventi reménysége 2007-ben boldog valósággá vált. Koszorúnkon még csak egy gyertya égett, amikor tízhetes komoly felkészülés után két felnőtt testvérünk megkeresztelkedett, harmadik testvérünk pedig velük együtt a konfirmációs fogadalommal Krisztusunk hűséges követésére kötelezte el magát. Egyiküket az óvodai hittanórák, kettőjüket pedig a nyári gyermektábor kapcsán szólította meg az Úr. A keresztelés alkalmával lelkipásztorunk, Szőke Noémi a Jel 22,20 alapján hangzó igehirdetésében arra bátorította bizonyságtevő testvéreinket, hogy egész életükben maradjanak Krisztust váró, adventi emberek. Advent harmadik vasárnapján gyülekezetünk tizennégy gyermekéért szólt az imádságunk. Közülük tízen árva, gyermekotthonban nevelkedő gyermekek, akiket keresztelésükkor szerető reménységgel fogadott tagjai közé közösségünk. Lelkésznőnk az életcélt, szabadítást és meghallgatást ajándékozó Isten ígéreteire irányította a figyelmünket. Az igehirdetés alapigéje a Mik 7,7 volt: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét. Meghallgat engem az én Istenem!” ■ Munkatársunktól