Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-06 / 1. szám

4 MEGÚJULT A MARTFŰI TEMPLOM P­éldaadó összefogás tanúi lehettünk a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Martfűn, ahol a református közösség felújította az alig tizenegy éves templomát. A város ékessé­gének számító kis templomot 1996-ban szentelték fel, és egy évtized alatt az időjárás, no meg ki tudja, milyen egyéb okok miatt a templom aljzata elvált a faltól. A szakértők vé­leménye is alátámasztotta a felújítás szükségességét. Több árajánlat közül Sárai Gábor tiszaföldvári vállalkozó költség­­vetése volt számunkra a legkedvezőbb. A tervek szerint a munkálatok nagyjából egymillió forintba kerültek. Pénzünk persze nem volt, de ötletünk annál több. Sokfelé pályázatot írtunk, de kizárólag a Tiszántúli Egyházkerület épí­tési pályázatán nyertünk, a Nagykunsági Egyházmegye szakbi­zottsági döntésének köszönhetően kaptunk 500 ezer forintot. A kevéshez hozzátett Martfű város képviselőtestülete is, a hiányzó összeget pedig az egyházközség tagjai, a város lakói és az önzetlen adakozók ajánlották fel. Az épület aljzatát tégláig visszabontották, leszi­getelték, szellőző vakolattal és dísztéglával borítot­ták. Új arculatot kapott a templom bejárata is, va­lamint elkészült az oldalbejárat akadálymentesítése egy rámpa megépítésével. A megújult templomért a margittai testvérgyülekezet képviselőivel közösen adtunk hálát, melyet úrvacsorás közösséggel és sze­­retetvendégséggel zártunk. Terveink szerint 2008-ban a templom, a ko­­lumbárium és a parókia faszerkezetét szeretnénk lefesteni, mely munkálat szintén milliós nagyság­­rendű lesz. A harmadik ütemben pedig a harang­torony felújítására kerül majd sor. ■ Szilágyi Gábor I A Béres Alapítvány adománya a rászorulóknak Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke több mint 60 ezer üveg Béres Cseppet adott át tíz, a legnagyobbak közé tartozó országos karitatív szervezetnek. Az adomány - melynek piaci érté­ke több mint 60 millió forint - nagy része már karácsonyra eljut a rászorulókhoz. B­éres Klára az ünnepélyes átadáson elmondta: „Béres Jó­zsef, a Béres Csepp feltalálójának példáját követve a Bé­res Alapítvány is mindent megtesz a rászorulók meg­segítése érdekében. Ezért a korábbi évek gyakorlatá­nak megfelelően a rászorulóknak közvetlenül segítő szervezetekkel összefogva juttatjuk el adományunkat a leginkább segítségre szorulóknak, így a több mint 60000 üveg Béres Cseppet négy nagy országos segély­szervezetnek, a Magyar Katolikus Karitásznak, a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálatnak, a Magyar Vöröske­resztnek, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek, öt daganatos betegeket tömörítő szervezetnek, a Ma­gyar Hospice Alapítványnak, a Rákbetegek Országos Szövetségének, a Magyar ILCO Szövetségnek, Ma­gyar Rákellenes Ligának és a „Rák ellen az emberért, a hol­napért” Alapítványnak, illetve a legnagyobb nyugdíjas szer­vezetnek, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetségének adományozzuk.” Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat vezetője elmondta: „Mindannyiunk nevében szívből szeretném örö­mömet és köszönetemet kifejezni, hogy a már közelgő kará­csonyi ünnepekre is sok rászorulóhoz eljuthat a Béres Alapít­vány nagylelkű ajándéka.” ■ Munkatársunktól A minap ünnepelt karácsonyon újból átélhettük és szívünkbe zárhattuk Jézusnak Nikodé­­mussal folytatott beszélgetésé­ben önmagáról adott üzenetes bizonyságtételét, amelyet a Já­nos evangéliuma 3. rész 16. versében olvashatunk, s a bib­liaismeret alapszintjén, kívülről is tudjuk: „Mert úgy szerette Is­ten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őben­ne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.". Ö­­ a revideált Károli fordítás szerint: „minden teremtménynek előtte szüle­tett" (Kol 1,15), azaz elsődle­gességében minden teremt­ményt öröktől fogva megelő­zött, s a bekövetkező teremtés­ben az Atya munkatársa lett az alkotásban. Ám, nemcsak a teremtés, de a megváltás hor­dozója és végső célja is Ő. A fönti páli levélbeli közlés új fordí­tásunkban igazából szöveghűen ekként olvasható: „(Ő) az elsőszülött minden teremtmény közül”. E tömör kijelentést az olvasó félre is érthetné, ha csupán felületesen futja át, s nem fogja fel a mondandót, hogy a Fiú öröktől fogva született, sorrendben megelőzve minden teremtményt, de maga nem te­remtmény. A Kolosséba küldött páli levél széle­sebb összefüggésébe helyezetten így hangzik: „Ő a láthatatlan Isten képe. Minden teremtményre kihatóan, első­szülött. Mert Őbenne teremtetett min­den a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok akár trónusok, akár ural­mak, akár fejedelemségek, akár hatal­masságok, minden általa és reá nézve te­remtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. Ő a feje a test­nek, az egyháznak is. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy min­den tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek hogy benne lakjék és hogy általa békéltessen meg ön­magával mindent, a földön és a menny­ben, úgy, hogy békességet szerzett a ke­resztfán kiontott vére által” (Kol 1,15- 20). A János evangéliumából idézett összegező célhatározós összetett mon­dat, valamint a fönti páli levélrészlet alapján négy pontban foglalhatjuk össze hitet alapozó és erősítő, sőt vidá­­mító vallástételünket. 1. Mindenek előtt Jézus Krisztus, a Fiú, öröktől fogva lett születését ért­hetjük meg az Igéből, amit már a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás is megfogalmazott ekként: „Hiszek az Úr Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, Aki az Atyától született min­den idők előtt... igaz Istenből való igaz Isten... született, nem teremtetett...” A páli fogalmazás merészségével szólva: ilyen értelemben elsőszülött is a Fiú, hogy legyen az Atya munkatársa és akaratának végbevivője a teremtésben, és lehessen végső célja is Ő mindenek megváltásában, az új teremtésében. 2. Ő, Aki a teremtést megelőző első­szülött, megszületve az idő teljességé­ben, Betlehemben, egyszülött Fiú is. Is­ten Egyszülött Fia, fogantatva Mária szűz méhében, a Szentlélek által. — Magyar fordításban az elsőszülött meg az egyszülött hangzásbeli hasonlósá­guk nyomán könnyen összekever­­hetők lennének, pedig az Újszövetség alapnyelvében a monogenész, az egy­szülött és a prototókosz, az elsőszülött, jól megkülönböztethetők és eseten­ként helyesen köthetők egymáshoz. Nem kívánjuk terhelni az olvasót idegen szavak idézgetésével. Csupán csak azért írtuk le fonetikusan mind­kettőt, hogy vegyük észre a két fogalom különbözőségét, ízleltetve közben, a Biblia éve kezdetén, hogy a Bibliát nem anyanyelvünkön, azaz nem magyarul írták, hanem az Ószövetséget héberül (kis részben arámul), az Újszövetséget pedig az ógörög nyelv hétköznapi vál­tozatán, az ún. koiné nyelven írták, melyet nagyjából sokan értettek a ró­mai birodalom keleti felén, ahol a ke­­resztyénség legelőbb is terjedni kezdett. Eközben szembesülnünk kell, főként bibliaolvasóknak, ama ténnyel is, hogy a Biblia olykor kemény eledel. Ám e tény senkit ne riasszon vissza, hogy az élő Igé­vel bátran éljen, s igyekezzék legyőzni a megértés nehézségeit. Ezért lehet imád­koznunk is, hogy Isten adja meg kinek­­kinek az Ige jó megértését. Visszatérve most már gondolataink fő csapásához: az egyszülött fogalma, jórészt a János irataiban Jézus Krisztusra mutat, jelesül mindjárt a Jn 1,14. A Jn 1,18 némileg meglep, amikor némely fontos kézirat­ot egyszülött Istennek nevezi. Továbbá a már írásunk elején idézett Jn 3,16 és utána a 18. vers is. Utána az ljn 4,9 részlete, mely szint­úgy e névvel mutat Jézus Krisztusra. Megjegyzendő, hogy az egyszülött szó, emberre utalva, olyan helyeken is olvasható, ahol szülő egyetlen fiáról vagy leányáról esik szó, akiket aztán Jé­zus meggyógyított, illetve feltámasztott: Lk 7,12 (naim­ ifjú), 8,42 (Jairus leá­nya), 9,33 (a megszállott fiú), vagy ép­pen az Ábrahám fia, Izsák, a Zsid 11,17-ben. Mintha szülők egyetlenjei külön fi­gyelmet kapnának a Megváltó és Szaba­dító Jézus Krisztus gondoskodásában. Ám inkább a segítségre szorulók válság­­helyzete jelentett Jézusnak fokozott ki­hívást, s rajtuk szemléltetve domboro­dott ki határozottabban a szabadítás örömre és hálaadásra indító ténye. 3. Istennek Egyszülött Fia Máriának elsőszülött fia is (Lk 2,7). A tudatos fo­galmazás értelme szerint magában hor­dozza ama tényt is, mely szerint: „Jó­zsef..., amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala pa­rancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el” (Mt­­,24kk). Így lett a valószínűleg Lévi törzséből, azaz papi elődöktől származó Mária (mert rokona volt Er­zsébet, a Keresztelő János anyja, vö. Lk 1,36­) elsőszülött fia, Jézus, a júdabeli Dávid családjából származó, elszegé­nyedett Józsefnek a jog erejével vállalt fia, aki ily módon a Júda törzséből Dá­vid utóda is (Jel 5,5). Az Ige utalásai nyomán úgy képzelem el őket a családban, hogy Jézus után szü­lettek további gyermekek, mindjárt a legidősebb, a Józseftől született Jakab. Neki a feltámadott Úr meg is jelent (1kor 15,7), aki a jeruzsálemi ősgyüle­kezet vezetőjeként nagy tekintélynek ör­vendett, s az ókeresztyén iratok szerint később mártíriumot is szenvedett. 4. Jézus átvitt értelemben is elsőszü­lött, azaz feltámadott a halottak közül, mint első zsenge (1kor 15,20). A gyüle­kezet pedig „teremtményei első zsengé­je” (Jak 1,18). Jó nyomon vagyunk, azt gondolván, hogy az új teremtésre nézve (Jel 14,4) első zsengék ők — és ezek va­gyunk mi is. A feltámadott Úr átvitt értelmű elsőszülöttsége az alábbi helye­ken olvasható: Róm 8,29, aztán a már szó szerint idézett Kol 1,18. Ily mó­don „minden tekintetben”, azaz a te­remtésben és feltámadásával az új te­remtésben is Ő az első és a kezdemé­nyező (Zsid 1,6kk). Megváltoztat - az ő nyomdokában - az elsőszülöttek se­rege (Zsid 12,23). Összegezve és reménységre lendítve szól immár hozzánk az Ige arról, hogy Krisztus feltámadásával elkezdődött az új teremtés és változatlanul folyik, fel nem tartóztatható módon a mi időnk­ben is. Vállaljuk személyes sorsunknak mi magunk is. „Ezért ha valaki Krisztus­ban van, új teremtés az. A régi elmúlt, s íme, új jött létre (újjá lett, és annak rend­je szerint lesz minden). Mindez pedig Istentől van. Aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önma­gával, úgy, hogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor 5,17-19). Tegyünk ezért a 2008. esztendőben is határozott lépéseket az ő követésé­ben, igeszerűen, hit által, tehát nem gőggel, de fölemelt fővel! Krisztussal együtt támadjunk fel bűneinkből és sokféle halálunkból új életre, s töré­keny, halandó testünk dacára új em­berként fogunk élni őbenne. „Krisztus, Aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralko­dik rajta”(Róm 6,6-10), s a pokol ka­pui sem vehetnek diadalt egyházán, az­az rajtunk. A távlatok nyitottak Isten országa felé, szinte sodorva földi hazán­kat is ez irányba, előszólítva most is ha­lálunkból a föltámadás reménységével ez új évben! ■ Szabó Andor Az Egyszülött és az elsőszülött HIT ÉS ÉLET 2008. január 6. IK­ORMÍTU­M UPIJ Evangelizációs hét a tokaji gyülekezetben 2007 a Magyarországi Református Egyházban a közösség éve volt, így az evangelizációs hét is e téma köré épült. N­apról napra egyre töb­ben gyűltünk össze, hogy hallhassuk Isten Igéjét. Jöttek hozzánk Rakamazról, Gáváról, Vencsellőről, Tiszala­­dányból, Tárcáb­ól, Bodrog­­keresztúrból, Nyíregyházáról, Pácinból, Tiszanagyfaluból és a kékkeresztes, iszá­kosmentő utógondozó csoportokból — és természetesen nagy számban Tokaj­ból. Különösen örültünk a vissza-visz­­szatérő helyi általános, közép- és me­zőgazdasági iskolás tanulóknak. A hét első felében Szárvas János László kisvárdai ifjúsági lelkipásztor szolgált. Hétfőn A közösségre teremtet­telek címmel a tönkrement közössé­gekről, kedden a megtűrt bűnökről szólt a Józsué könyve hetedik részén keresztül. Szerdán a közösségben Krisztussal címmel a Lk 9,51-62 részét idézve mondta el, hogy Jézus szól hoz­zánk nap mint nap, csak mi, emberek, nem vagyunk képesek ezt meghallani, és hív is magához, csak mi nem tudjuk teljes mértékben életünket odaszánni Neki: Ne késlekedjünk! A csütörtöki gondolatkör a közösségben egymással témaköre volt. Az esti szolgálatok mellett az iskolák­ban a tékozló fiú példázata alapján hir­dette Isten Igéjét. A legtöbben a Mező­­gazdasági Szakképző iskolában vettek részt az evangelizáción, ahol az iskola tornatermében szinte az összes tanuló és az egész tanári kar jelen volt. Péntektől Sipos Brigitta gávai lelki­­pásztor szolgált. Ő első alkalommal A közösség mint kontroll, majd A közös­ség mint élettér címmel folytatta az is­tentiszteleteket. ■ Zsólyominé Dargai Nikoletta Keresztségek öröme Cégénydányádon Maroknyi gyülekezetünk adventi reménysége 2007-ben boldog valósággá vált. Koszorúnkon még csak egy gyertya égett, amikor tízhetes komoly felkészülés után két felnőtt testvérünk megkeresztelkedett, harmadik testvérünk pedig velük együtt a konfirmációs fogadalommal Krisztusunk hűséges követésére kötelezte el magát. Egyiküket az óvodai hittanórák, kettőjüket pedig a nyári gyermektábor kapcsán szólította meg az Úr. A keresztelés alkalmával lelkipásztorunk, Szőke Noémi a Jel 22,20 alapján hangzó igehirdetésében arra bátorította bizonyságtevő testvéreinket, hogy egész életükben maradjanak Krisztust váró, adventi emberek. Advent harmadik vasárnapján gyülekezetünk tizennégy gyermekéért szólt az imádságunk. Közülük tízen árva, gyermekotthonban nevelkedő gyermekek, akiket keresztelésükkor szerető reménységgel fogadott tagjai közé közösségünk. Lelkésznőnk az életcélt, szabadítást és meghallgatást ajándékozó Isten ígéreteire irányította a figyelmünket. Az igehirdetés alapigéje a Mik 7,7 volt: „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét. Meghallgat engem az én Istenem!” ■ Munkatársunktól

Next