Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-21 / 38. szám
„...mi lelkünknek éltető abraka n emrégiben jelent meg irodalomtudós-költőnőnk, a Károli Gáspár Református Egyetem intézetvezető docense, Petrőczi Éva. ötödik tanulmánykötete mi lelkünknek éltető abraka” címmel. A kötetnek a Biblia évéhez nagyon illő címe Mikolai Hegedűs Jánostól, az egyik legtermékenyebb puritán szerzőtől származik, és Petrőczi Éva azon lelki dolgokra vonatkozó szándékát hivatott kifejezni, amely a magyar és angolszász puritán, illetve a puritán mentalitással rokon szerzőkről szóló munkáit jellemzi. A szerző szavaival élve „a visszaszólítás szándékát, azt, hogy emberi mértékkel és szerény emberi eszközökkel” szeretne „hozzájárulni e sokszor méltatlanul elfeledett, írói létből kitagadott hit- és irodalomépítő elődeink »rendes feltámadásához«”. Tamási Áron azonos című novellájának szókapcsolatával élve a kötetben Petrőczi Éva a vallásos irodalom néhány jeles művelőjének örökérvényű tevékenységére világít rá, a szerzők és műveik nyelvi és erkölcsi értékei szerint. A szerző több tanulmányában is a puritán, illetve általánosságban a puritán hit vezérelte eszmeiség továbbélésével foglalkozik, mindehhez olyan 18-19-20. századi alkotók műveit véve alapul, mint az amerikai Nathaniel Hawthorne, Emily Dickinson és Sylvia Plath, vagy a walesi lelkész-költőfejedelem, R. S. Thomas. A kötetben továbbá olyan szerzőkről olvashatunk, mint az angol költőóriás és jeles protestáns Sir Philip Sidney, vagy a szintén angol költő, Alexander Pope, magyar vonatkozásban pedig Dóczy Zsuzsanna, Pápai Páriz Imre, továbbá a 17. század végi, vésztörvényszékre hurcolás közben életét vesztett, „apaszívű” prédikátor, Czeglédi István, illetve Csokonai Vitéz Mihály érdemelnek említést. A Csokonai Dorottyáját és Pepe Pártrablását középpontjába állító, helyenként párhuzamokra rávilágító, helyenként kontrasztív tanulmány a kötet „kakukkfiókájának” is tűnhet, a tanulmánnyal Petrőczi Éva célja azonban a „játékos, rokokó szerző” hitéleti gyökerű pillanatainak felidézése volt, amelyekben Csokonai a Debreceni Református Kollégiummal vagy a várossal folytatott konfliktusai ellenére is az egykori puritán központ, Debrecen hű fiának bizonyult, amikor prédikációkat írt, angolból fordított, egyháztörténetet olvasott, esetleg tanítványait oktatta Debrecenben és Csurgón. A kötet magyar és angolszász vallásos irodalomról szóló tanulmányai közül az első 10 magyar, a további 5 pedig angol nyelven olvasható. Az angol tanulmányok a magyar puritán művekről, személyiségekről, mentalitásról adnak képet a dolgaink iránt érdeklődő külföldi testvérek, tudósok, de akár gyülekezeti tagok számára is. A kötet a Károli Gáspár Református Egyetem nemrégiben létrejött Puritanizmuskutató Intézetének első kiadványa. Két ősbemutatója volt, az egyik Mátraházán a Lelkészüdülőben, a másik a sárospataki Rákóczi Múzeumban a Doktorok Kollégiuma eseményeként. A kiadvány megjelenését számosan támogatták, olyan önzetlenséggel, hogy megérdemlik a legalább egyszeri nyilvánosságot: a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma, a Szentírás Szövetség, a Károli Gáspár Református Egyetem, Komlósi Piroska, Szentágothai Klára, Katica és Krisztina (a mély hitű Szentágothai János akadémikus három leánya), a Pázmány Péter Gyógyszertár, melynek tulajdonosa Léberné Kovács Katalin debreceni öregdiák, sőt a Ráday Optika is, melynek tulajdonosa Schunk-Szűcs Erika. Bár a kötet legtöbb tanulmánya tudományos konferenciákon hangzott el, és egy, alapvetően a magyar és angolszász alkotók munkásságának kevésbé ismert fejezetei iránt is érdeklődő szakmai közönséget feltételez, a szövegekben fellelhető alapos és gondos magyarázatok, illetve az írások derűt ébresztő nyelvi leleményessége miatt nyugodt szívvel ajánlom a tudományos háttértudást nélkülöző olvasók számára is. Ajánlom, hiszen a tanulmányokban tárgyalt szerzők hite, Istennel való kapcsolatuk megélése, és annak szépirodalmukban is megjelenített kifejeződése ma is, a 21. század emberére is hatással lehet, bátorítóan, ösztönzően hathat. Isten szava után és mellett a hitvalló keresztyének ilyen jellegű írásai lehetnek tápláló lelki-szellemi kenyerünkké, lehet akár a mi sokszor meggyötört lelkünknek „éltető ablaka”. MAJOROS SZIDÓNIA troRiiidum, 2008.SZEPTEMBER 2. Hit és kultúra Ajánló ÓL Pákozdon a református templom előtt szeptember 21-én 15 órától a helyi népdalkör műsorával templomkerti hangverseny lesz. Csak egy éjszakára! - Képzeletbeli utazás hetven percben: Hit, humor, hallgatás a XX. század irodalmában címmel kerül sor Takaró Mihály irodalomtörténész és Juhász Róza, Gados Béla valamint Oberfrank Pál előadására szeptember 22-én 19 órakor a Pilinszky Café-ban (Bp., V. Váci u. 33.) Jegyárak: 1.500 Ft (előadás után egy pohár bort, sört vagy üdítőt tartalmaz), 3.500 Ft (előadás után vacsorát tartalmaz - karddal steak zöldségkörettel, somlói galuska vagy szarvasragu galuskával, kalocsai rétes). Információ és jegyrendelés: www .pilinszkycafe.hu, Fiala Krisztina 06-20- 9830598. A Koncertek az Ócsai Református Műemléktemplomban sorozat következő koncertje szeptember 28-án 17 órakor lesz. Ezen a koncerten Czabán Angelika (ének), Kissné Mogyorósi Pálma (orgona) és Kiss Zoltán (orgona) előadásában L. Bocerini Stabat Mater című művét, valamint J. S. Bach orgonaműveinek egy-egy gyöngyszemét hallgathatják meg. KULTURÁLIS HÍREK_____________________________________________________________________________________________ P • •Öt könnycsepp története upán a tanítóképző növendékeit kérték segítségül a gyengébb kisiskolások külön tanítására. A fogalmazás volt számukra a legnehezebb. Ezt kellett gyakoroltatni a családi otthonokban. Engem egy hívő református presbiter pékcsalád kért meg erre a feladatra. A család minden reggel olvasta a Bibliát, Jancsi fiukkal együtt, aki engedelmes, szüleit szerető gyermek volt. Otthon sokszor beszélgettek Isten dolgairól, törvényeiről. Szó esett arról is, hogy az is bűn, ha valamit elveszünk a másiktól, ami nem a miénk. Örömmel tanítottam a fiút, hallgatott rám, jól megfigyelte, amit mondtam neki. Javult a fogalmazása, stílusa, gondolatait őszintén írta le. Érdemjegyei is javultak fogalmazásból. Boldog voltam. Egyszer azonban különös és érthetetlen dolog történt. Ahogy megérkeztem, síró szülők fogadtak. „Képzelje tanító úr, az a gyanúnk, hogy fiunk hozzányúlt a családi kaszszánkhoz, mert abból hiányzik a bevételünk egy része. Annyira elkeseredtünk, mi lesz ebből a fiúból, ha már most ilyen dolgot cselekszik” - panaszkodott az édesanya. Jancsi viszont zavartan ugyan, de egyre csak azt állította, hogy ő nem vett el pénzt a nyitott kasszából. Sírt, amiért őt gyanúsítják ezzel. Az igazság egy ideig nem is derült ki. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan tartsak most fogalmazási órát egy ilyen gyermeknek? Végül elhatároztam, hogy nem gyanúsítom őt, szeretettel foglalkozom vele. Kértem, figyelje meg azt az igaz történetet, amit most elmondok neki, s arról írjon őszinte fogalmazást. Jancsi figyelmesen hallgatta a történetet, amely egyre nagyobb hatással volt rá. Egy igen szegény családot ismertem meg az egyik faluban, kezdtem a történetet. Sokszor voltam náluk. A szülők szorgalmasan dolgoztak, de az édesanya gyakran betegeskedett. Peti fia már elmúlt 8 éves, amikor meglátogattam a betegeskedő édesanyját. Képzeld Jancsi, mondtam a pék fiának, ez az édesanya egyszer azt vette észre, hogy eltűnt a gyógyszerre és élelemre félretett pénzük. Éppen el akart indulni a gyógyszerét kiváltani, amikor megdöbbenve tapasztalta, hogy nincs meg a félretett pénzük. Pedig nagy szükségük volt minden fillérre, hogy megélhessenek, és a szükséges gyógyszereket kiválthassák. El sem tudta képzelni, hová lehetett a pénzük. Fiát nagyon szerette, gondolni sem mert arra, hogy esetleg ő vette el a pénzt. Nekem is csak annyit súgott, hogy nem tartja valószínűnek, hogy fia lenne a bűnös. Óvatosan, de mégis megkérdezte Peti fiát, hogy nem tud valamit az eltűnt pénzről? Peti határozottan állította, hogy ő biztosan nem nyúlt hozzá. Az édesanya hitt a fiának. Nem sok idő múlva az édesanya súlyos beteg lett, kórházba került. Peti nagyon megijedt, arra gondolt, hogy talán miatta került a kórházba. Elhatározta, hogy titokban bemegy a kórházba, és bevallja a lopását, hátha ezzel segíti édesanyja gyógyulását. Csakhamar el is ment nagy izgalmak és félelmek között a kórházi látogatásra. Ahogy belépett a kórterembe, halálsápadt lett, mert édesanyja ágyát üresen találta. A szobában levő betegek dermedten figyelték Peti kétségbeesett arcát, de megszólalni senki sem tudott. Mély fájdalom ülte meg a szívüket. Végre előkerült a szobanővér, aki kimondta a rettenetest: Petikém, az édesanyád az éjjel meghalt, itt hagyott bennünket, pedig nagyon szerettük. Peti keserves sírásra fakadt, és elmondta a nővérnek és a szobában lévő betegeknek, hogy mit szeretett volna bevallani édesanyjának, de már elkésett vele. Biztos, hogy édesanyja e szomorúság miatt halt meg, ő a hibás haláláért. Hangos zokogással hagyta el a kórházat, rohant haza édesapjához, vitte a szörnyű hírt, és bevallotta bűnös tettét. Mind a ketten sírásra fakadtak. Az apa megsimogatta fia fejét és ennyit mondott: Fiam, tudtad, hogy azt olvastuk a Bibliából,hogy „aki elfedezi vétkeit, nem lesz jó dolga” (Péld 28,13). Soha többet ne tégy ilyet, mert bűnt követsz el Isten ellen, és nekünk is nagy szomorúságot szerzel. Ha mégis hibát követsz el, akkor jusson eszedbe: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.(lin 1,9). Egyébként édesanyád súlyos betegsége miatt halt meg, de talán egy kicsit hosszabb lett volna az élete, ha neki idejében elmondod bűnödet. Most már nyugodjál meg. Istentől bocsánatot nyertél, mert bevallottad bűnödet. Én is megbocsátok neked. Vigyázz arra, hogy többé ne kövess el bűnt! A történet végén otthagytam a pék fiát. Arra kértem, hogy amit hallott, azt fogalmazásban írja le. Amikor a városból visszatértem és olvasni kezdtem Jancsi fogalmazását, öt könnycseppet vettem észre a fogalmazványon. Megnyugodtam, hogy a fiú megértette mondanivalómat. A legközelebbi órán egy boldog család fogadott. Az édesanya örömmel mondta el: fia imádságban kért bocsánatot Istentől elkövetett bűnéért, és még aznap nekünk is bevallotta, hogy bizony ő lopta el a pénzt, mert iskolatársai rábeszélték, szerezzen valahogyan pénzt, hogy vehessenek közös játékot. Jancsi keserves sírás közepette ígérte meg: soha többet nem nyúl a család pénzéhez. Ezzel isteni béke töltötte be a család minden tagjának szívét. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy egykor az én bűnbánó könnyeimet is Isten bűnbocsátó kegyelmével ajándékozta meg. Boldog örömmel folytattam segítő munkámat. SZENCZI LÁSZLÓ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! ►► Folytatás az 1. oldalról Mivel intézményesített képzés erre az összetett tudást - mind teológiai, mind zenei ismereteket - igénylő feladatra ma még nincsen, így akik vállalták az egy hét intenzív tanulást, azok már a tanfolyam első részében alapos felkészítést, legalább is komoly segítséget kaptak folytatólagos, illetve új feladatuk minél magasabb szinten történő végzéséhez. A szükséges ismeretek elsajátítását segítette, hogy a jelenlévők az adott témák legjobb ismerőit hallgathatták. Előadóként közreműködött Berkesi Sándor, Bódiss Tamás, Draskóczy Balázs, Fekete Csaba, Horsai Ede, Kurgyis András, Márkus Gábor és Thoma László. Az ország különböző részeiről érkező pedagógusok ének- és zenetanárok, tanítók és hittanoktatók voltak: Andáné Vastag Andrea (Szilády Áron Református Gimnázium, Kiskunhalas), Balikóné Maitz Adrienn (Vargha Gyula Református Általános Iskola, Nemesgörzsöny), Balla Gyöngyi (Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Gomba), Balogh Mária Márta (Református Általános Iskola, Székesfehérvár), Berta Szilvia (Sztáray Mihály Református Általános Iskola és Óvoda, Siklós), Csabina Andrea (Beleznay János Református Általános Iskola, Bugyi), Farkasné Sajó Márta (Lévay József Református Gimnázium, Miskolc), Gellérné Körözsi Eszter (Szegedi Kis István Református Gimnázium Békés), Gombos Viktor (Gödöllői Református Líceum Gimnázium és Kollégium), Királyné Salap Anita (Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola, Tiszakeszi), Laczkó Éva (Székely József Református Általános Iskola, Szentmártonkáta), Mihalináné Lipták Judit (Református Általános Iskola, Mezőtúr), Molnár Tünde (Bethlen Gábor Református Gimnázium, Hódmezővásárhely), Molnárné Magyar Krisztina (Református Általános Iskola, Hajdúnánás), Papp Ágnes (Református Kollégium, Tiszakécske), Scheuring Ferencné (Karácsony Sándor Református Általános Iskola, Budapest), Vadász Sándor (Kálvin János Református Általános Iskola, Mátészalka), Végh Károlyné (Átányi Református Általános Iskola), Véghelyi Ákos (Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolája), Vidáné Kása Orsolya (Debreceni Református Kollégium Általános Iskolája), Zsifkó Jánosné (Pécsi Református Kollégium Kihelyezett Tagozata, Drávafok). A Debrecenben töltött napok után ének és módszertani tudásukban megerősödve térhettek haza a résztvevő pedagógusok. Reménység szerint útravalóként magukkal vitték a prozódia és diézis ismeretén túl az énekek mögött húzódó lelki tartalmat is, amelyet az egyházi ének tantárgy tanítása során át kell adniuk a rájuk bízottaknak. Isten áldja meg őket, és tartsa meg lelkesedésüket és elszántságukat, hogy az ő munkájukon keresztül is bizonyságot nyerjen az egyházi ének tantárgy létjogosultsága és hiterősítő fontossága. Iskoláinkban pedig mind hangosabban és erőteljesebben zenghessen az ének az Úr dicséretére. BENKE ILDIKÓ A Harangszó szeptemberi számáról Két örömteli beszámoló is olvasható a vakációs bibliahétről a kéthetente megjelenő Harangszó második szeptemberi számában. A Bihari Egyházmegyéhez tartozó Anton tizennégy pár lábacska követte Pál apostol életének főbb állomásait - olvasható a lap címoldalas írásában. A nyári szünet után ismét jelentkező Böngészdő című gyermek- és ifjúsági oldalon az apátkeresztúri (Érmelléki Egyházmegye) bibliahétről olvasható élménybeszámoló. A gyülekezet fiataljai saját újságot is szerkesztettek az esemény kapcsán. „A dohánytermékekre öles betűkkel, hatalmas gyászkeretben kiírják ugyan, hogy öl, rákot okoz, lerövidíti az életet, de a szellemi károkozók vígan hirdetik magukat. Sehol egy figyelmeztető, intő jel” - írja Visszavár című vezércikkében Fábián Tibor. Varga Károly lelkipásztor a hajdúnánási gyülekezet által a Biblia útján címmel megrendezett, a Vizsolyi Bibliához kötődő településeken tett látogatásról számol be. Kupán Árpád történész a hatvan éve lezajlott iskolaállamosítás hátterébe avatja be az olvasót. A lap két új rovattal is gazdagodik. A Szegletkő-oldalon Csohány János egyháztörténész most induló, havonta egy alkalommal jelentkező négy részes sorozata a magyar hitvallásokat ismerteti. A Külhon című rovat a világ minden részén élő magyar reformátusok életéből nyújt ízelítőt. «