Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)

2008-05-11 / 19. szám

GAUDEAMUS IGITUR 2008. május 11. FORMÁTUM URIA A pécsiek többsége továbbtanul A Pécsi Református Kollégium Gim­náziumában indulása óta tizenhar­madik alkalommal került sor a végzős osztály ballagására. Iskolatörténeti szempontból érdekessége a búcsúzó évfolyamnak, hogy közülük néhány diák már az általános iskolai tanulmá­nyait is a Pécsi Református Kollégi­umban, annak a velük induló általá­nos iskolai tagintézményében kezdhet­te, így ők azok, akik elsőként tanulhat­tak az intézményben a betűvetéstől egészen az érettségiig. Az utolsó osztályfőnöki óráról ki­csöngettek, és a 12. osztály elindult a megszokott fészekből a ballagási ün­nepség helyszínére, az iskola sportcsar­nokába. Az odavezető utat a gimnázi­um többi diákja által alkotott élőlánc szegélyezte. Az ünnepség kezdetén nyitó áhítattal Mácsodi Ferenc, a gimnázium tavaly el­köszönt lelkész-vallástanára szolgált a Máté 5,14-16 alapján, aki egyben a bal­lagok osztályfőnök-helyettese volt. Ta­lálóan hangsúlyozta, hogy amint messziről látszik a hegyre épített Pécs városa, úgy sáfárkodjanak a diákok is értékeikkel, semmiképpen se rejtsék azokat véka alá. Floppál Péter főigazgató rövid kö­szöntését követően felolvasta a Gene­rális Konvent és a Magyarországi Re­formátus Egyház, valamint a Refor­mátus Pedagógiai Intézet körlevelét. Bányai György igazgató ballagókhoz intézett ünnepi beszéde rendkívül sze­mélyes hangú volt. A ballagási ünnepséget számos zenei betét gazdagította: felhangzott Papp Or­solya (11. évf.) népdalelőadása, Dér Lí­dia (9. évf.) Helikonon elismerésben ré­szesült zongorajátéka, és a gimnázium kórusának előadásában többek között azok a darabok is, amelyekkel az idén is elnyerték az Újkori Középiskolás Heli­kon Ünnepségek arany minősítését. Tö­rök Tímea (9. évf.) verssel búcsúzott. Az intézmény diákjainak nevében Kovács Melinda (11. évf.) köszönt el az iskola vezérigéjét is idézve: „ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; le­gyetek azért okosak, mint a kígyók, és sze­lídek, mint a galambok” (Mt 10,16). A négy év pillanatok alatti elmúlá­sára utalt Teleki Szidalisz a búcsúzó di­ákok nevében, amikor köszönetet mondott szülőknek, tanároknak és di­áktársaknak, és néhány szóval visszaem­lékezett az oly gyorsan eltelt évekre. Ezt követően került sor a végzős osztály ki­emelkedő diákjainak megjutalmazásá­­ra, akik iskolai tevékenységük mellett egyéb területeken is elismerésre méltó teljesítményt nyújtottak. Könyvjuta­lomban részesült: Bagoly Ivett - tánc; Gyuradinovics Anita, Kutas Éva és Vértes Fruzsina — kórustitkárság; Kőszegi Ale­xandra — szociális tevékenység; Man­­hardt Mátyás — orgona; Nagy Tamás — zene (Helikon arany minősí­tés könnyűzene-ének kategó­riában); Szabó Bernadett — művészeti tevékenység; Fa­loAyc r­ r,rs! TpIpVi ^'7;rlo!;cz rvrit/J t--' I/ / o. W­­­wm­­u ClZfXUUJlidZ — osztályközösségi tevékeny­ség; Zalabai András - DÖK- tevékenység. A Timóteus Alapítvány évente kiosztásra kerülő 15 000 Ft értékű ki­magasló tanulmányi eredmé­nyért járó díját Giczei Bence és Teleki Szidalisz kapták. A díjakat Hoppál Péter főigaz­gató, Bányai György igazga­tó és Benkő-Kónya Lóránd osztályfőnök adták át. Mielőtt az osztály szétreb­bent volna, néhány percre visszatért még a tantermébe, hogy kézbe vegyék a gimná­ziumi tanulmányok végét jelentő bizonyítványt, és a már megszokott zártságban a diákok egymástól is búcsút vegyenek. Az érettségiző diákok többsége a to­vábbtanulást választotta, de akad köz­tük egy-kettő, aki előbb külföldön sze­retne érvényesülni. ■ Vincze Árpád Az Úr áldjon meg, és vigyázz a lépteid... A Makó-Belvárosi Egyházközség 2003-ban vet­te át a városi, a Juhász Gyula nevét viselő kö­zépiskola fenntartását, így az idén először ballagtak olyan osztályok, amelyek diákjai már a református iskolába iratkoztak be. Egy rendészeti orientációs gimnáziumi, egy humán szakmacsoportú egészség­­ügyi és egy felnőtt, esti tagozatos osztály búcsúzott. A tanév legnagyobb rendezvényét a virágokkal feldíszített templom még meghatóbbá, emléke­zetesebbé tette. Az ünnepi istentiszteleten Kond­­rát Zoltán lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Ki­emelte, hogy Isten színe előtt a ballagás a köszö­net és a hálaadás ünnepe, az emlékezés, a vissza­tekintés lehetősége, és az ebből merített megerő­södés alkalma. Ezt követően a címben idézett dal, Thoma Lász­ló Áldása hangzott el Szilágyi Éva és Majoros Ildikó előadásában. Az alpolgármesteri köszöntő után Horváth Éva igazgató ünnepi beszédében arra kérte a fiatalokat, hogy ne elégedjenek meg egy igényte­len élettel, törekedjenek megtalálni a saját útjukat és a lehető legjobban végezni leendő munkájukat. Ezután jutalomkönyveket adott át a végzősöknek. Az iskolai hagyomány szerint a Simándy József tolmácsolásában elhangzó Hazám, hazám kezdetű áriát hallgatva a búcsúzó diákok emlékszalagot kötöttek az iskolazászlóra, amelyet átadtak a kö­vetkező évfolyamok képviselőinek. Befejezésül Bölcskei Gusztáv püspök köszön­tőlevelét hallgatták meg. A zászló kivonulása után a zsúfolásig megtelt templomból elindultak, hogy kisebb közösségek­ben, családi körben folytassák tovább az ünneplést. ■ H. É. Ballagás Csurgón S­zeretett iskolánkban, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimná­zium, Általános Iskola és Kollégiumban a 2007/2008-as tanévben 25 matu­randus ballagott. A hagyományokhoz hűen zajlott idén is a ballagás. Az utolsó osztályfőnöki óráról kicsengetve a végzősök az iskolazászló vezetésével ballagtak el. Első állomásként megkoszorúzták az alapító, Festetics György gróf és a név­adó költő-tanár, Csokonai Vitéz Mihály emlékművét. Ezt követően az igazgató­­tanács elnökével és az iskolavezetés tagjaival kezet fogva léptek ki a Festetics-ka­­pun az alma materből. Ezután a kapu tövében az első osztályosok énekszóval bú­csúztak a végzősöktől. Fotó: Viola Ernő Az ünnepi istentiszteleten a csurgói református templomban Bellas Zoltán, is­kolánk igazgatótanácsának elnöke hirdette Isten Igéjét a Márk 14,8 alapján: „Megtette, ami tőle telt...’’Az igehirdetésben hallhattunk az egyházmegyéről, mely 1792-ben „megtette, amit kell”, hisz támogatta Festetics gróf iskolaalapí­tási szándékát, majd 1993-ban újra megtette, amit kell, hisz újraindította az 1948-ban államosított református gimnáziumot. A lelkész szólt a családokhoz, akik szintén megtették, amit tenniük kellett: felnevelték és egyházi iskolában ta­níttatták gyermeküket. Az igehirdető kiemelte, hogy milyen nagy szükség van az egyházi iskolákra, ahol „Isten Igéje élő és ható”, ahol fontosak az emberi értékek. Az igehirdetés megerősítette a tanári kart abban, hogy ők is megtették, amit meg kellett tenniük, és hogy nagy szükség van a szolgálatra, amit végeznek. Utolsó­ként a maturandusokat kérdezte, hogy megtették-e, amit tenniük kellett, majd felhívta a figyelmüket arra, hogy nem az osztályzat fejezi ki az igazi értéket, ha­nem az, hogy mindig és mindenkor megteszik-e, amit tenniük kell. Bellai Zol­tán igehirdetésében szívünkre helyezte, hogy az Isten útján járó egyház, gyüleke­zet, család, iskola és ballagó diák megteszi, mert meg kell tennie, ami tőle telik. Az istentiszteletet az ötödikesek és az énekkar szolgálata gazdagította. Az ünnepi istentisztelet után a ballagási ünnepség részeként Radics Fanni és Pap Máté zongorajátékkal, Viola Péter pedig fuvolajátékkal köszöntötte a búcsú­zó diákokat. A végzősök nevében Maurer Ágnes búcsúzott. Diákunk megköszön­ve szülei és tanárai munkáját, Goethe szavaival - „A búcsúzónak minden emlék drága ...” — köszönt el az iskola minden polgárától. A ballagási ünnepség zárásaként Fehér Zoltánné Tüzes Zsuzsanna igazgató asz­­szony köszöntötte a jelölteket. Köszöntőjében kiemelte, hogy ezen ünnepi pillana­tokban legyen hála és köszönet mindenki szívében: ,Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, örökké tart szeretete.” A ballagókat kérte, hogy ne feledkezzenek el szüleikről és tanáraikról, akik segítségével juthattak el eddig a pillanatig. Felhívta a búcsúzók fi­gyelmét arra, hogy eljött a megmérettetés ideje, s arra, hogy az igazi megmérettetés nem az érettségi vizsga, hanem az, hogy emberek tudnak-e maradni minden körül­ményben, valamint az, hogy útjukat végigkíséri-e a hit, a remény és a szeretet. Az igazgatónő minden búcsúzónak azt kívánta, hogy legyen tiszta tükör majd azon a helyen, ahová az Úr küldi, és ott sugározza tovább Isten fényét. ■ T. Zs. Fotó: Kiss Kornél

Next