Reformátusok Lapja, 2008 (52. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-11 / 19. szám
GAUDEAMUS IGITUR 2008. május 11. FORMÁTUM URIA A pécsiek többsége továbbtanul A Pécsi Református Kollégium Gimnáziumában indulása óta tizenharmadik alkalommal került sor a végzős osztály ballagására. Iskolatörténeti szempontból érdekessége a búcsúzó évfolyamnak, hogy közülük néhány diák már az általános iskolai tanulmányait is a Pécsi Református Kollégiumban, annak a velük induló általános iskolai tagintézményében kezdhette, így ők azok, akik elsőként tanulhattak az intézményben a betűvetéstől egészen az érettségiig. Az utolsó osztályfőnöki óráról kicsöngettek, és a 12. osztály elindult a megszokott fészekből a ballagási ünnepség helyszínére, az iskola sportcsarnokába. Az odavezető utat a gimnázium többi diákja által alkotott élőlánc szegélyezte. Az ünnepség kezdetén nyitó áhítattal Mácsodi Ferenc, a gimnázium tavaly elköszönt lelkész-vallástanára szolgált a Máté 5,14-16 alapján, aki egyben a ballagok osztályfőnök-helyettese volt. Találóan hangsúlyozta, hogy amint messziről látszik a hegyre épített Pécs városa, úgy sáfárkodjanak a diákok is értékeikkel, semmiképpen se rejtsék azokat véka alá. Floppál Péter főigazgató rövid köszöntését követően felolvasta a Generális Konvent és a Magyarországi Református Egyház, valamint a Református Pedagógiai Intézet körlevelét. Bányai György igazgató ballagókhoz intézett ünnepi beszéde rendkívül személyes hangú volt. A ballagási ünnepséget számos zenei betét gazdagította: felhangzott Papp Orsolya (11. évf.) népdalelőadása, Dér Lídia (9. évf.) Helikonon elismerésben részesült zongorajátéka, és a gimnázium kórusának előadásában többek között azok a darabok is, amelyekkel az idén is elnyerték az Újkori Középiskolás Helikon Ünnepségek arany minősítését. Török Tímea (9. évf.) verssel búcsúzott. Az intézmény diákjainak nevében Kovács Melinda (11. évf.) köszönt el az iskola vezérigéjét is idézve: „ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Mt 10,16). A négy év pillanatok alatti elmúlására utalt Teleki Szidalisz a búcsúzó diákok nevében, amikor köszönetet mondott szülőknek, tanároknak és diáktársaknak, és néhány szóval visszaemlékezett az oly gyorsan eltelt évekre. Ezt követően került sor a végzős osztály kiemelkedő diákjainak megjutalmazására, akik iskolai tevékenységük mellett egyéb területeken is elismerésre méltó teljesítményt nyújtottak. Könyvjutalomban részesült: Bagoly Ivett - tánc; Gyuradinovics Anita, Kutas Éva és Vértes Fruzsina — kórustitkárság; Kőszegi Alexandra — szociális tevékenység; Manhardt Mátyás — orgona; Nagy Tamás — zene (Helikon arany minősítés könnyűzene-ének kategóriában); Szabó Bernadett — művészeti tevékenység; FaloAyc r r,rs! TpIpVi ^'7;rlo!;cz rvrit/J t--' I/ / o. Wwmu ClZfXUUJlidZ — osztályközösségi tevékenység; Zalabai András - DÖK- tevékenység. A Timóteus Alapítvány évente kiosztásra kerülő 15 000 Ft értékű kimagasló tanulmányi eredményért járó díját Giczei Bence és Teleki Szidalisz kapták. A díjakat Hoppál Péter főigazgató, Bányai György igazgató és Benkő-Kónya Lóránd osztályfőnök adták át. Mielőtt az osztály szétrebbent volna, néhány percre visszatért még a tantermébe, hogy kézbe vegyék a gimnáziumi tanulmányok végét jelentő bizonyítványt, és a már megszokott zártságban a diákok egymástól is búcsút vegyenek. Az érettségiző diákok többsége a továbbtanulást választotta, de akad köztük egy-kettő, aki előbb külföldön szeretne érvényesülni. ■ Vincze Árpád Az Úr áldjon meg, és vigyázz a lépteid... A Makó-Belvárosi Egyházközség 2003-ban vette át a városi, a Juhász Gyula nevét viselő középiskola fenntartását, így az idén először ballagtak olyan osztályok, amelyek diákjai már a református iskolába iratkoztak be. Egy rendészeti orientációs gimnáziumi, egy humán szakmacsoportú egészségügyi és egy felnőtt, esti tagozatos osztály búcsúzott. A tanév legnagyobb rendezvényét a virágokkal feldíszített templom még meghatóbbá, emlékezetesebbé tette. Az ünnepi istentiszteleten Kondrát Zoltán lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Kiemelte, hogy Isten színe előtt a ballagás a köszönet és a hálaadás ünnepe, az emlékezés, a visszatekintés lehetősége, és az ebből merített megerősödés alkalma. Ezt követően a címben idézett dal, Thoma László Áldása hangzott el Szilágyi Éva és Majoros Ildikó előadásában. Az alpolgármesteri köszöntő után Horváth Éva igazgató ünnepi beszédében arra kérte a fiatalokat, hogy ne elégedjenek meg egy igénytelen élettel, törekedjenek megtalálni a saját útjukat és a lehető legjobban végezni leendő munkájukat. Ezután jutalomkönyveket adott át a végzősöknek. Az iskolai hagyomány szerint a Simándy József tolmácsolásában elhangzó Hazám, hazám kezdetű áriát hallgatva a búcsúzó diákok emlékszalagot kötöttek az iskolazászlóra, amelyet átadtak a következő évfolyamok képviselőinek. Befejezésül Bölcskei Gusztáv püspök köszöntőlevelét hallgatták meg. A zászló kivonulása után a zsúfolásig megtelt templomból elindultak, hogy kisebb közösségekben, családi körben folytassák tovább az ünneplést. ■ H. É. Ballagás Csurgón Szeretett iskolánkban, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban a 2007/2008-as tanévben 25 maturandus ballagott. A hagyományokhoz hűen zajlott idén is a ballagás. Az utolsó osztályfőnöki óráról kicsengetve a végzősök az iskolazászló vezetésével ballagtak el. Első állomásként megkoszorúzták az alapító, Festetics György gróf és a névadó költő-tanár, Csokonai Vitéz Mihály emlékművét. Ezt követően az igazgatótanács elnökével és az iskolavezetés tagjaival kezet fogva léptek ki a Festetics-kapun az alma materből. Ezután a kapu tövében az első osztályosok énekszóval búcsúztak a végzősöktől. Fotó: Viola Ernő Az ünnepi istentiszteleten a csurgói református templomban Bellas Zoltán, iskolánk igazgatótanácsának elnöke hirdette Isten Igéjét a Márk 14,8 alapján: „Megtette, ami tőle telt...’’Az igehirdetésben hallhattunk az egyházmegyéről, mely 1792-ben „megtette, amit kell”, hisz támogatta Festetics gróf iskolaalapítási szándékát, majd 1993-ban újra megtette, amit kell, hisz újraindította az 1948-ban államosított református gimnáziumot. A lelkész szólt a családokhoz, akik szintén megtették, amit tenniük kellett: felnevelték és egyházi iskolában taníttatták gyermeküket. Az igehirdető kiemelte, hogy milyen nagy szükség van az egyházi iskolákra, ahol „Isten Igéje élő és ható”, ahol fontosak az emberi értékek. Az igehirdetés megerősítette a tanári kart abban, hogy ők is megtették, amit meg kellett tenniük, és hogy nagy szükség van a szolgálatra, amit végeznek. Utolsóként a maturandusokat kérdezte, hogy megtették-e, amit tenniük kellett, majd felhívta a figyelmüket arra, hogy nem az osztályzat fejezi ki az igazi értéket, hanem az, hogy mindig és mindenkor megteszik-e, amit tenniük kell. Bellai Zoltán igehirdetésében szívünkre helyezte, hogy az Isten útján járó egyház, gyülekezet, család, iskola és ballagó diák megteszi, mert meg kell tennie, ami tőle telik. Az istentiszteletet az ötödikesek és az énekkar szolgálata gazdagította. Az ünnepi istentisztelet után a ballagási ünnepség részeként Radics Fanni és Pap Máté zongorajátékkal, Viola Péter pedig fuvolajátékkal köszöntötte a búcsúzó diákokat. A végzősök nevében Maurer Ágnes búcsúzott. Diákunk megköszönve szülei és tanárai munkáját, Goethe szavaival - „A búcsúzónak minden emlék drága ...” — köszönt el az iskola minden polgárától. A ballagási ünnepség zárásaként Fehér Zoltánné Tüzes Zsuzsanna igazgató aszszony köszöntötte a jelölteket. Köszöntőjében kiemelte, hogy ezen ünnepi pillanatokban legyen hála és köszönet mindenki szívében: ,Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, örökké tart szeretete.” A ballagókat kérte, hogy ne feledkezzenek el szüleikről és tanáraikról, akik segítségével juthattak el eddig a pillanatig. Felhívta a búcsúzók figyelmét arra, hogy eljött a megmérettetés ideje, s arra, hogy az igazi megmérettetés nem az érettségi vizsga, hanem az, hogy emberek tudnak-e maradni minden körülményben, valamint az, hogy útjukat végigkíséri-e a hit, a remény és a szeretet. Az igazgatónő minden búcsúzónak azt kívánta, hogy legyen tiszta tükör majd azon a helyen, ahová az Úr küldi, és ott sugározza tovább Isten fényét. ■ T. Zs. Fotó: Kiss Kornél