Reformátusok Lapja, 2011 (55. évfolyam, 1-52. szám)

2011-01-02 / 1. szám

LV. ÉVFOLYAM,1. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2011. január 2.. Ár­a: 145 Ft A Magyar Bibliatársulat közgyűlése Féléves magyar építkezés Európában Tizenegyen 2011-től Feladatuk a magyar nyelvű Biblia kiadá­sa, a szöveg gondozása, fordítása, s az itt élő nemzetiségek és a külföldiek számá­ra biztosítani az idegen nyelvű Bibliát. Szükséges ez ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk a spirituális értékek között... » Református szemmel, 3. oldal A Magyarországi Református Egyház számára sem közömbös, hogy január el­sejétől fél éven át hazánk tölti be az EU soros elnöki tisztét - jelentette ki Bölcs­kei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke. A készülődésről szól összeállításunk... » Közösségben, 6-7. oldal „Mit vár a 2011-es évtől hazánk, a ma­gyar nemzet és a magyar reformátusság életével kapcsolatosan? Mi az egyház legfontosabb feladata?” Református lel­kipásztorok és világiak válaszoltak erre szerte a Kárpát-medencéből... » Múlt és jövő, 8. oldal „»Tedd szívemet teljessé, egésszé« - magában hordoz ez egy hallgató­lagos ellentétet, mégpedig azon rendíthetetlen szándék között, amellyel az ember szíve a Szentlé­lek vezetése alatt Istenhez ragasz­kodik, és azon nyugtalanság között, amelyben az ember szíve mindad­dig, amíg saját önszeretetében mo­zog, háborog és hánykolódik... dara­bokra hullik szét, mindaddig, amíg Isten magához össze nem gyűjti, s amíg a rendíthetetlen és kitartó en­gedelmesség állapotában teljessé, egésszé nem teszi." (Kálvin kom­mentár, 86. zsoltár 11.) Imádságában a zsoltáros az együ­­gyűségre összpontosít: „teljes szívvel féltem nevedet”. A nagy parancsolat­ban az Úr Jézus hangsúlyozza: „sze­resd az Urat, a te Istenedet teljes szí­vedből.. és szeresd felebarátodat, mint sajá­t magadat." Mis­h­ol: „...ke­ressétek először Isten országát és an­nak igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.”Saját tapaszta­latomból is tudom, hogy krízis­­helyzetekben át kell gondolnunk, mi az életünk lényege. Ilyenkor megszabadulunk a fölöslegtől, egy­­ügyűvé válik a szívünk. A világkeresztyénség 2010-ben az 1910-es edinburgh-i világmisz­­sziós konferenciára emlékezett. A Kálvin Emlékévek részeként 2010- et a világmisszió éveként ünnepel­tük. Fontos ezeket egymással ösz­­szekötni. A misszió gyakran válik üres fogalommá. Fölösleg rakódik rá. Tanulságos Kálvin megfogal­mazásában értelmezni a misszió Biblia szerinti tartalmát. „Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. ” (Jn 20,21) Krisz­tus a misszió lényege. Az európai helyzet 1910 óta drasztikusan megváltozott. A kon­tinens sokszínű missziós területté vált. Mit jelent bizonyságot tenni Krisztusról itt és most? Hogyan le­het az egyház és annak minden tag­ja saját környezetének misszioná­riusa? A misszió, mint a megbékél­­tetés szolgálata, egyszerre terjed ki az Istennel és az egymással való kapcsolatra. A szegényekre, a társa­dalom peremére kerültekre kell fi­gyelnünk, az egymás közötti kap­csolatokra, a szolidaritásra. Kálvin tanítása szerint merjünk 2011-ben is együgyű keresztyénként az egy Urat szolgálni, merjük bizonyságot tenni szóval és tettel, merjünk egy­másért felelősséget vállalni a na­gyobb közösségen belül. Európá­ban, az Európai Unióban is! KOOL ANNE-MARIE KÁLVIN­­ EMLÉKÉVEK Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úr­nak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre. (Zsolt 100,1-5) Krisztusért követségben BÖLCSKEI GUSZTÁV A korábbi évek hagyományát folytatva 2011 -ben is jelmondat, éves téma jelöli ki a Magyarországi Református Egyházban folyó közegyházi munka irányait és ad támpontot a gyülekezetek számára. Az előttünk álló esztendőben Pál korinthu­­siakhoz intézett szavaiból a „Krisztusért követségben” kifejezés lesz ez a vezérfo­nal. A páli üzenet jól kifejezi mindazt, aminek 2011-ben és mindenkor a refor­mátus egyház tevékenységének az alapját kell jelentenie: a biblikus alapozottságot, Jézus Krisztus középpontba helyezését, mint a legfőbb reformátori gondolatot és a módot, a kérést közvetítő követséget. „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” - áll Pál­nak a korinthusiakhoz írott második le­velében (2 Kor 5,20). Krisztus hirdetése, megjelenítése az egyház semmilyen tevé­kenységéből nem hiányozhat. Ez a köz­pont­­ ha ez hiányzik, akkor a reformá­tori tanítást tagadjuk meg és veszítjük el. A krisztusi üzenet lényege, hogy Isten Krisztusban megbékéltette magával a vi­lágot és kiengesztelte. Ennek a megbéké­lésnek a hirdetése az, ami a Krisztus kö­veteinek a dolga ebben a világban. Fon­tos, hogy Pál apostol Krisztus követeként határozza meg a saját szerepét: a követnek az a dolga, hogy ne a saját üzenetét mondja, hanem azonosuljon az evangéli­ummal. Az is nagyon érdekes ebben a megfogalmazásban, hogy a követ beszéd­formája a kérés. Mi sokszor úgy képzeljük el, hogy a mindenható Isten, aki Krisz­tusban azt mondja, hogy nekem adatott mindezt hatalom mennyen és földön, ő nem kér, hanem parancsol és elrendel. Az apostol azonban azt mondja, hogy ké­rünk titeket, mert a kérés igazán az a be­szédforma, amely tiszteletben tartja a má­sik ember szabadságát. Krisztusért követségben - ez a kifejezés tehát nemcsak az egyház tevékenységének a központi üzenetét hordozza, hanem ki­jelöli az egyház megjelenésének a módját is. Azt reméljük, hogy a Magyarországi Református Egyház 2011-ben nem úgy jelenik meg, mintha a végérvényes igazság birtokában lenne. De arról meg vagyunk győződve, hogy Krisztusban van a megol­dás, a megbékélés, az igazság és az üdvös­ség. Mondatunk kijelöli egyházunk helyét is: nem magának követel központi helyet, nem magát propagálja, hanem a krisztusi követség szerepét vállalja. Gyülekezetben, intézményben, a formálódó Kárpát-me­dencei egyetemességben és a szélesebb tár­sadalomban is. Ilyenné szeretnénk formálni, ebben szeretnénk megerősíteni a gyülekezete­ket is. Legyen meg bennük az a fajta hí­vás és nyitottság, hogy tiszteletben tart­va a fiatalok, az idősek, a gondokkal küszködők, a betegek sajátosságait, olyan légkört tudjanak teremteni, hogy az emberek önként és szabadon azt tud­ják mondani: ide jó tartozni. A karácso­nyi gondolatokkal is felvértezve mondjuk: ha a karácsony az Isten ránk találásának a története, akkor 2011 legyen a mi egy­másra találásunk története. Az esztendő, amikor fel tudjuk fedezni egymást, egy­más gyülekezetét, egy könnyebb helyzet­ben lévő egy nehezebb helyzetben lévőt, az egymásra figyelő intézményi hálózatot. 2011 a Kálvin Emlékévek sorába is il­leszkedik. Ebben az esztendőben juthat el a gyülekezetekhez a Kárpát-medence minden részébe a Parókiális Könyvtár első négy darabja Kálvin újszövetségi kommentárjaival. A reformátori örökség ilyen érzése arra is indít bennünket, hogy egy kicsit előre is gondoljunk: 2013-ban a reformátusok között legszé­lesebb körben ismert hitvallásos irat, a Heidelbergi Káté megszületésének 450. évfordulóját ünnepeljük. Felmerült a hitvallás új fordításának kiadása a jubi­leumra, ehhez a munkához is hozzá kell látnunk. Ha még feljebb emeljük a te­kintetünket, akkor már a látóhatáron van 2017 és a reformáció kezdetének öt­száz éves jubileuma. Ezt az évfordulót a többi protestáns egyházzal együtt sze­retnénk megünnepelni, ezért már felvet­tük a kapcsolatot evangélikus testvére­ink előkészítő bizottságával. Reformáto­ri örökségünkre emlékezve is fontos, hogy nem magunkról akarunk minél jobb bizonyítványt kiállítani, hanem a Krisztust hordozó üzenetet szeretnénk jobban megjeleníteni a világban. Az előttünk álló esztendő ifjúsági ta­lálkozónk, a Csillagpont éve is lesz, ame­lyet a soros Magyar Református Világta­lálkozó részévé kívánunk tenni. A Gene­rális Konvent elnökségében született az a döntés, hogy egy nagy, reprezentatív esemény helyett a meglévő közös, az egyházunk tudatába beépült események alkossák a 2011-es világtalálkozó prog­ramját, így a Szeretethíd, a regionális ta­lálkozók, az oktatási, szociális és diakó­­niai intézmények tanácskozásainak és a Csillagpontnak a láncolata adja majd ki a világ magyar reformátusságát megszó­lító rendezvényt. Van egy sor történelmi, aktuális társa­dalmi tényező, amelyekre szeretnénk kü­lön hangsúlyt is fektetni: a magyar uniós soros elnökség féléve biztosan ilyen. Eu­rópa formálásában segítséget tudunk fel­ajánlani - itt is fontos a felajánlás és a kérés motívuma: nem diktálni akarunk. Mert hisszük, hogy az evangélium az ember és az emberi közösség számára se­gítő rendezőelv és erő. Látjuk, hogy mennyi esetlegesség és bizonytalanság van abban a mai, Európai Uniónak ne­vezett formációban, amelyben olyan el nem képzelt események következnek be egyik napról a másikra, amelyekre nem tudják a választ és a megoldást sem Brüsszelben, sem máshol. Az általános tanácstalanságban szeretnénk az evan­gélium erejével segíteni. „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel!” « (A szerző tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke)

Next