Reformátusok Lapja, 2011 (55. évfolyam, 1-52. szám)
2011-12-04 / 49. szám
szUMfilM LAPJA Református nő a Vesztfáliai Egyház élén Anette Kurschus a Vesztfáliai Egyház új elnöke. A nagy többséggel megválasztott siegeni esperes német partneregyházunk zsinatának első női elnöke. A református lelkésznő 182 leadott szavazatból 143 voksot kapott. Anette Kuschus 1963-ban született Fuldában. Először az orvosi egyetemen tanult, de rövid idő után teológiai tanulmányokba kezdett: Bonn, Marburg, Münster és Wuppertal egyetemein tanult, 1993-tól gyülekezeti lelkész, 2001-től espereshelyettes, majd 2005-től a legnagyobb egyházmegye, Siegen esperese lett. Az új prozest az utolsó hivatalos külföldi útján nemrégiben hazánkba látogató Alfred Büßt váltja, aki nyolc évig vezette az egyik legnagyobb, 2,5 millió tagot számláló németországi protestáns tartományi egyházat. Az új lelkészi elnököt 2012. március 4-én iktatják be Bielefeldben. Anette Kuschus emellett számos egyházi tisztséget is betölt. 2002 óta a református tartományi egyházakat és gyülekezeteket tömörítő Németországi Református Szövetség vezetőségi tagja, a református és uniált (egyesült) tagegyházakat tömörítő Protestáns Egyházi Unió (UEK) liturgiai bizottságának tagja, valamint a Vesztfáliai Egyház teológiai bizottságának elnöke. Annette Kurschus hajadon, hobbija a zene, azon belül az éneklés és a cselló. - KÜLÜGYI IRODA Verecke híres útján Balatonfüredi delegáció Kárpátalján Országos híre van immáron a Petrőcz Lászlóné nyugalmazott (de valójában soha nem nyugvó, mindig méltó és nemes ügyekben szorgoskodó) lelkipásztor-hitoktató vezette balatonfüredi Kárpátalja Barátainak Közhasznú Egyesülete címet viselő, keresztyén szellemiségű civil szervezetnek. Ez a szervezet november 2-6. között - az érettebb korú résztvevők mellett - huszonhárom fiatalt, 13-19 éves komákat utaztatott Kárpátaljára, köztük a helyi Lóczy Lajos Gimnázium és Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola tehetséges néptáncos és versmondó diákjait. De volt a csoportnak pápai teológustagja is, Berták Dániel. A magyarországi küldöttség a ráti Sión Missziós Központból (ez éppen úgy hangzik, mintha a balatonfüredi Lilvám Missziós Otthon kárpátaljai testvére lenne; nyilván sok szempontból az is!) indult el naponta a vendégszeretetéről, népművészetéről, reformátusainak szellemi-lelki kincseiről híres terület szebbnél szebb emlékeit felfedezni. A kirándulás egy tiszteletadó gesztussal indult: a váti temetőben a kirándulók koszorút helyeztek el Füred régi barátja, a nyáron elhunyt Szabó Eleonóra hitoktató sírján. S bár ez nem kizárólagosan egyházi szervezésű, nem is teológuskirándulás volt, a református lelkiség átszőtte az ott töltött napokat, programokat. Megnyilvánult ez többek között abban, hogy a balatoni küldöttség - más előkarácsonyi meglepetések mellett - Steinbach József dunántúli püspök új prédikációs kötetének tíz példányát, illetve a gazdag, léleképítő dunántúli egyházkerületi könyvkiadás több darabját, például a nagy sikerű „templomos könyvet” vitte ki ajándékba a régió lelkipásztorainak szolgálatukat segítendő, illetve a sok szép fényképpel illusztrált könyveket - kifejezetten a kárpátaljai református gyermekek számára. így, bár nem kísérhette el a küldöttséget, ezekkel a személyesen összeállított, a balatoni régiót és Isten dunántúli házait is bemutató ajándékokkal a püspök úr is hozzájárult kint élő testvéreink életének gazdagításához. Játékosan fogalmazva: a Dunántúl-Kárpátalja tengely megerősítéséhez. A kirándulás minden mozzanatára nem térhetünk itt ki, csupán néhány egyházi vonatkozású eseményre, szereplőre. köztük Szimkovics Tibor ráti lelkipásztor körültekintő szervezésére, házigazdái kedvességére. Az események sorában külön hangsúllyal kell megemlítenünk a gálácsi református templom meglátogatását, amelynek szószéke mellett egy tábla őrzi Gecse Imre mártírhalált halt, az ötvenhatos forradalomban részt vett lelkész emlékét. Ungváron a váron kívül a református templomba látogattak el dunántúli testvéreink. Nagydobronyban és Beregszászon Isten háza úgyszintén fontos célpontja volt a kirándulásnak, mint Munkács legendás vára-városa (ahol jelenleg már csak ötezer magyar él, a korábbi nyolcvanezerrel szemben) és a Vereckei-hágó is, ahová a hazai csoport a szolyvai emlékmű megtekintése után érkezett, amelyet a hírhedett „malenkij robot” áldozatai, köztük sok református magyar emlékére emeltek. A vendéglátó Petrőcz Lászlóné és Somogyi- Berkes Szilvia tanárnő mellett sokat tett a testvérfelfedező utazás sikeréért Bácsi Gabriella, a füredi néptánccsoport vezetője, Weöreös György egyesületi tag és a szervezési-pénzügyi feladatokat vállaló Sárköziné Sárovits Hajnalka is. A fürediek természetesen szeretettel várják az északi part fővárosába régi és új kárpátaljai barátaikat, hálát adva Istennek azért, hogy akiket a történelem elszakított, kegyelmi ajándékként mégis egymásra találhatnak. PETRÓCZI ÉVA Immánuel, velünk az Isten! Új karácsonyi cédé jelent meg a biatorbágyi Lola Gratia vegyeskar és a Nefelejcs Kórus előadásában Immánuel - Velünk az Isten címmel. Újszerű dallamok, kamarazenekar, meghívott szólisták teszik színesebbé a válogatást. A lemez a biai református gyülekezetben kapható. December 16-án, 19 órai kezdettel Budapesten a Kelenföldi Missziós Központ épületében (Etele út 55.) egy különleges árnyjátékkal egybekötött koncertet tartanak. Fellépnek az említett biai református gyülekezet felnőtt- és gyermekkórusai, meghívott művészvendégei, a kamarazenekar tagjai és az árnyjáték szereplői. Az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel várnak. FŰTŐNÉ SÍPOS TÜNDE 2011. DECEMBER 4. 9 Hit és kultúra Több mint munkahely Viola Ernő és Violáné Bakonyi Ibolya ismert pedagógusszemélyiségei Csurgónak és a dél-somogyi kisváros környékének, a somogyi könyvtárosok nagy családjának. A négygyermekes házaspár a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium könyvtárosaiként elkötelezett hívei az irodalomnak, a könyvnek, a kultúraközvetítésnek. Szívvel-lélekkel végzett munkájukat három éve Csurgó Város Közművelődési Díjával ismerték el, most pedig a Köztársasági Elnök Díszoklevelét vették át egy míves érme kíséretében Schmitt Pál somogyországi látogatásán. „Nem minden középiskola dicsekedhet azzal, hogy két könyvtára is van” - mondja büszkén Viola Ernő. „A mi iskolánk kétszáz éves Nagykönyvtára közel harmincezer dokumentumot őrzött meg számunkra, köztük olyan ritkaságokat, amelyek ma is csak itt találhatók meg az országban. Ilyen a Csurgói és a Kálmáncsai graduál, Nagyváthy János kéziratos kötetei, levelek, térképek, ősnyomtatványok.” Húszezer könyvével, nyolcezer régi folyóiratával, térkép-, érem- és pecsétgyűjteményével, a csak itt fellelhető ritkaságaival előkelő helyet vívott ki magának a nagy múltú iskolai könyvtárak között. Ibolya már 1985-től dolgozik e könyvtári részben, azóta elvégezte a Szegedi Tudományegyetem régi könyves könyvtáros szakát is, hogy minél méltóbb kezek gondozhassák ezt az állományrészt. A modern könyvtári rész 1993-ban született akkor, amikor a református egyház visszakapta iskoláját, mivel a kivonuló állami gimnázium magával vitte a diákkönyvtárat. Majdnem két évtized alatt a dokumentumok számával elérték a Nagykönyvtár menynyiségét. Több mint harmincezer könyv és több ezer egyéb ismerethordozó áll az érdeklődők rendelkezésére. Az intézmény ásványgyűjteménye ugyancsak gyarapodott. Az iskola évkönyvei részletesen beszámolnak a sok-sok ajándékozóról, akik azt akarták, hogy mielőbb jó könyvtára legyen a csurgói gimnazistáknak. Emellett természetesen az adandó pályázati lehetőségeket is igyekeznek kihasználni. Az elmúlt két évtizedben közel harmincmillió forintot nyertek különféle célokra. A teljes könyvtári állomány ma már négyszáz négyzetméteren helyezkedik el. Tanulmányi kirándulásaik során gyakran látogatnak el Csurgóra, Csokonai kedves városába a diákok, mint ahogy nyugdíjas csoportok s más civil szervezetek tagjai is rendre felkeresik az intézményt, de érkeznek ide családok is az ország különböző pontjairól. A Viola-házaspár pedig olykor még a szabad idejét is feláldozza, és örömmel kalauzolják a vendégeket. „A látogatók vezetése munkánk egyik legszebb része” -vallja a tanárnő. „Parki sétával kezdjük a bemutatást, hiszen minden fának, műemléknek története van. Aztán fölmegyünk a díszterembe, ahol az öreg festmények segítségével közel hozhatjuk az iskola múltját és megismertethetjük jelenét. Utána betérünk a könyvtárba, bejárjuk a diákok által használt, szép olvasótermet, kölcsönzőt, galériát, végül kikötünk az öreg könyvek között - és itt érdeklődéstől, ráérő időtől függően sok kellemes percet el lehet tölteni. Mindig a csoport életkorát, foglalkozását, érdeklődését figyelembe véve mutatjuk be a könyveket, kéziratokat - köztük Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Arany János levelét -, és akkor valóban gazdagabban búcsúzhat a látogató, mint ahogyan érkezett. Emlékszem, amikor nyugdíjas védőnők látogatására készülve kerestem valami »csemegét«, és rábukkantam az első magyar nyelvű bábaképző könyvre, milyen nagy élményt jelentett nekem is, hogy ráakadtam. Az is jó érzés, ha kiderül a látogatóról, hogy nem idegen számára a vallás, és elmesélhető, mitől református ez a gimnázium, miként hat ma is az alapító, gróf Festetics György ökumenikus szellemisége.” „Voltak esztendők, amikor évente ezerötszáz-kétezer turista is megfordult nálunk” - jegyzi meg Viola Ernő. „A kutatók ma már nem feltétlenül helyben használják a gyűjteményt. Gyakrabban fordul elő, hogy interneten keresnek meg bennünket kéréseikkel, kérdéseikkel.” Érzékelhető, hogy a csurgói könyvtár nem csupán munkahelyet jelent a házaspárnak, hanem sokkal többet: ez az életük. Az írás, a fotózás, a kiadványszerkesztés, a kiállításrendezés, az író-olvasó találkozók sora további feladatot és örömöt is ad egyben. „Évkönyveinkhez a régi hagyományoknak megfelelően különféle összefoglalókat készítettünk, ezzel dokumentálva az eseményeket, ajándékozásokat, könyvtári programokat” - mondja Viola Ernő. „Ha valamilyen iskolai kiadvány készült, mindig ott bábáskodtunk a megjelenése körül. Adatokat kerestünk, fotókat készítettünk vagy kutattunk fel az archívumban. Horváth József tanár úrnak, kedves kollégánknak, a jeles helytörténésznek - akinek életművét kötetek sora jelzi - ugyancsak örömmel segítettünk egy-egy munkája kapcsán. Nagy munka volt a Scola Orbis kétkötetes iskolatörténeti kiadvány, amelynek a fotóit én készíthettem el a könyvben szereplő személyekről. Ugyanúgy a Csurgó-monográfiánál is fotókkal segíthettem a tanár urat. A híres Leveleskönyv hasonmásának előkészítését mi végeztük el a nyomdai munkákhoz.” A Kálmáncsai és a Csurgói graduálok hasonmásának, illetve cédéjének elkészítésénél szintén sok feladat hárult a házaspárra. 2005-ben az iskola megbízást kapott arra, hogy a Magyar Református Nevelés egy számát Csurgónak szenteli a szerkesztőség. Ibolya munkája volt a Csurgói Könyvtár sorozat új, 21. kötetének elkészítése Sárközy István könyvtára címmel. A következő kötet összeállításában ugyancsak közreműködhettek, amikor Pápa János tanár 1956-ról szóló művét adta ki az iskola. Most éppen a Raksányi Lajos művésztanár életútját feldolgozó kötet jelenik meg huszonharmadikként. „Örömteli megbízatás volt az Új csurgói kalauz megírása. Több éves fotós előkészületek után hónapokig dolgozott a családunk, mire hazahozhattuk a nyomdából az ízléses, városunkat bemutató kiadványt” - emlékezik Viola Ernő. Az utóbbi évek legnagyobb munkája a könyvtári portál elkészítése volt. Ennek tervezését, tartalmi feltöltését gyakorlatilag ketten végezték feleségével, Ibolyával. A sok munka mellett nagy szeretetben nevelik négy gyermeküket is. A legidősebb, Beáta harmadéves bölcsész az ELTE magyar-latin szakán. Péter a zuglói Szent István zeneművészeti szakközép végzős tanulója zeneszerzés szakon. Anikó idén kezdett az ELTE informatikai karán, Gergő is kezdő, kilencedik osztályos Pécsen, a ciszterci Nagy Lajos gimnáziumban. „Gyerekeink Isten legnagyobb ajándékai. Mindennap megköszönöm őket, ahogy a férjemet, szüleinket, testvéreinket is” - vallja Ibolya. „Képtelen vagyok elképzelni, hogy valaki boldog lehet gyerekek nélkül! Nekem beszélhetnek csodálatos kirándulásokról, magas fokú szellemi élvezetekről, gazdagságról - föl nem foghatom, hogy lehet mindezt élvezni, ha nincs kinek átadni, megmutatni, nincs kit ránevelni, ha nem tudom megosztani!” „Sokan kérdik: biztosan nagyon nehéz mostanában nektek, hogy bírjátok? Hát persze, hogy nehéz, de ami igazán érték egy ember életében, azért meg kell küzdeni, többek között ez teszi értékessé, nem? Ez a négy gyerek megér minden küzdelmet” - vallja az édesanya, és hozzáteszi: néha ugyan nehezen viselik a kamaszkor jellegzetességeit, de gyermekeik ezzel együtt is nagyszerű emberek. IŐRINCZ SÁNDOR „Gyermekeink Isten legnagyobb ajándékai"