Reformátusok Lapja, 2012 (56. évfolyam, 1-53. szám)
2012-01-01 / 1. szám
LVI.évfolyam,1.szám A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2012.január 1..Ára: 145 Ft Az év igehirdetése díjról Magyar Örökség-díj Pápának A Dunamelléki Egyházkerület azért alapította a díjat, hogy az igehirdetés ezáltal is méltó rangot kapjon, hiszen a református egyház igehirdető egyház. Most Fehér Norbert, Miskolc-Tetemvár lelkipásztora kapta a kitüntetést... ►» Cselekvő hit, 4. oldalK „Ebből arra következtethetünk, hogy Isten képe kezdetben látható volt az értelem világosságában, a szív őszinteségében és természetünk minden részének épségében." (Institutio I. 15. 4.) Ezt az évet a teremtéstörténet olvasásával kezdik azok, akik a református bibliaolvasó kalauz szerint haladnak. Nem is lehetne méltóbb kezdetet választani egy esztendőnek. Kálvin Institutiójában is szinte legelöl szerepel a teremtéstörténet értelmezése. A világ kezdete a teremtő Isten bemutatkozása, aki megformálja az embert a saját képére és hasonlatosságára, hogy az uralkodjon a teremtett világon. Milyen volt Isten képmása, a romlatlan ember? Világos gondolkodású, őszinte és mind testileg, mind lelkileg, érzelmileg, önértékelésében ép, a jóra törekvő. Elnézve, hogy mennyire hiányoznak az istenképűség ismérvei belőlem és sokakból, eszembe jut a Coco Chanel francia divattervezőnek tulajdonított mondás: „Húszévesen olyan az arcod, amilyennek a természet adta, harmincévesen olyan, amilyen a munkád, ötvenévesen pedig olyan, amilyet megérdemelsz.” A mondás arra utal, hogy minden ember szép arccal indul neki az életnek, amelyet aztán szokásai, indulatai alakítanak. Az arcunk elárul bennünket elrettentő dohányzásellenes plakátok témája ez, ahol bemutatják, hogyan csúnyult el tíz év dohányzás után a plakáton szereplő hölgy arca. Az istenképűre teremtett ember a bűnbeesés után vajon menynyire lenne elrettentő egy plakáton? Nem kell spekulálnunk, a válasz adott. Pontosan annyira, ahogyan egyik énekünk szavai mondják: „Ó, Krisztus-fő, te zúzott, te véres, szenvedő...” Az első Ádám bűnbeesése által elcsúfított arc a golgotai kereszten ábrázolódott ki, és pontosan olyanná vált, amilyet megérdemelnénk. Ebben a hátborzongató eltorzulásban, ebben az áldozatban nyílik lehetőség a sokszor megpofozott Isten-arc helyreállítására (restauratio). „Az újjászületés végcélja az, hogy Krisztus visszaformáljon minket az Isten képére” - írja Kálvin. Világos gondolkodásúvá, őszintévé és egésszé. Adja Isten, hogy el tudjuk fogadni ezt az arcot, képtelen kegyelmét! BAGDÁN ZSUZSANNA : KÁLVIN EMLÉKÉVEK A Pápai Református Kollégium intéz■ ményeinek népes küldöttsége volt jelen a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol a Kollégium történelmi jelentőségű szolgálatát Szabó István püspök méltatta. Ezt a laudációt idézzük... ! » Múlt és jövő, 8. oldal Vajon a 125 évet megélt Kápolnásvisnyei Krausz Mihály személyét, életét-halálát, hitelesíti valamiféle matrikula? Ennek a történetnek járt a végére Hegyi-Füstös István, aki más magyar matuzsálemekről is beszámol... » Hit és kultúra, 9. oldal JM' i 6 '/,A 0 ’fcimJSkxu ’„jCU.- - ■ ' '’-T— .. J.~.f 7'(‘ i~r ***** BZ ,v j2r.S - - A'“ „ , • -fim tgr 4** -4hs • ..i* • •. . . r-ij,-BH A magyar matuzsálem Krisztusért követségben a hitvallás útján FEKETE KÁROLY A kezdődő új esztendővel megint közelebb jutunk a reformáció ötszázadik (1517-2017) és a Heidelbergi Káté megszületésének négyszázötvenedik évfordulójához (1563- 2013). Arra figyelmeztet bennünket ez a közeledés, hogy az előző egyházi esztendő jelmondata, a Krisztusért követségben járás, a Krisztussal együtt maradás nem megy a hitvallás útján járás és a hitvallás melletti megmaradás nélkül. A Krisztusért követségben járás öntudatos életforma, amely az öntudatos hit segítségével hitvallásos életet igyekszik megvalósítani. A keresztyén hitvallás a Krisztusról szóló vallástétel. Arról szól, hogy kihez tartozunk és kik is vagyunk. A hitvallás sokféle meghatározása közül Nagy Barna volt sárospataki professzor meghatározása az egyik legátfogóbb: „Az egyházi hitvallás Istennek Jézus Krisztusban a Szentlélek által egyszer s mindenkorra kijelentett s hitelesen egyedül a Szentírásban tanúsított Igéjéből nyert hitismeret, amelyet Krisztus egyetemes egyházának egyik része egy sajátos történeti helyzetben közmegegyezéssel megállapít, elfogad s jobb okulásig - a Szentírás tekintélyének feltétele alatt - mérvadónak nyilvánít!’ Ebben a meghatározásban benne van, hogy a hitvallás az Isten kijelentett Igéjéből nyert hitismeret, amelynek egyedül a Szentírás a hiteles forrása, ezért a hitvallás alá van rendelve a Szentírásnak. A hitvallásban a Krisztus egyetemes egyházának hangja szólal meg a nyilvánosság előtt. Az egyetemesség alatt itt nem mennyiségi fogalmat értünk, hanem a minőségi jelleget hangsúlyozzuk. A hitvallásnak minden egyetemessége mellett is személyesnek kell lennie. Ezt a személyes érintettséget fejezi ki a hiszek (credo), illetve a hisszük és valljuk (credimus et confitemur) szóhasználata. A hitvallás megállapítása közmegegyezéssel történik (consensus ecclesiae) és a közös felelősségvállalást fejezi ki. A közmegegyezést zsinati viták érlelik, hogy a kihirdetés után a hitvallás közmeggyőződéssé váljon. A hitvallás nem végérvényes és megfellebbezhetetlen, hanem addig van iránymutató jelentősége és mérvadó tekintélye, amíg az Isten Igéjéből világosabb, jobb, tisztább látás nem adatik helyette. A hitvallás ugyanis nem időtlen igazságok gyűjteménye. A hitvallás mindig túlmutat önmagán a hit zsinórmértékére, az Igére (1 Kor 3,10-11; Ef 2,20; 1Tim 3,15). Ahogyan Karl Barth mondja: „A hitvallás az egyház klasszikus szabású és mértékadó jellegű kommentárja a Szentírásnak: erejét nem másonnan, mint a Szentírásból veszi, s csak annyi ereje van, amennyit a Szentírásból való eredet ad neki. ” A Szentírás adja elénk a legfőbb normát, a normák normáját (norma normans), míg a hitvallás a Szentírás mértékével szabályozott mérték (norma normata). „A Szentírás tekintélye parancsoló, a hitvallásoké parancsolt. A Szentírás tekintélye megígért, a hitvallásoké e fogadott. A Szentírás tekintélye az Úrnak és Királynak saját parancsoló hatalma, a hitvallások tekintélye a szolgának és küldöncnek kölcsönzött tekintélye. Ha a Szentírás tekintélye abszolút, akkor a hitvallás egyházi tekintélye relatív tekintély. ” (H. Vogel) Hitvallásaink éppen ezért nem tévedhetetlenek. Betűik sem válhatnak bálvánnyá. Nem voltak tévedhetetlenek reformátoraink sem. „Annyiban köt a hitvallás tekintélye, amennyiben azok a Krisztushoz kötnek” - tanítja Török István. A hitvallás keletkezésében meghatározó szerepe van a sajátos történelmi helyzetnek. A hitvallás mindig kényszerhelyzetben születik küzdelem, vallatás, számonkérés következtében. Ezt a szükségállapotot a hitvallástétel helyzetének nevezzük (status confessionis). A hitvallás Istenre nézve, de emberek előtt hangzik el. A hitvalló nem keresheti hivalkodva a hitvallás helyzeteit, de az Istentől adott alkalmakat sem szalaszthatja el. A Krisztus követségében járó ember tudja, hogy a kiprovokált hitvallási helyzetben Isten engedheti megszégyenülni a hivalkodó hitvallót, ugyanakkor érzi, hogy egy ilyen helyzetben hallgatni, némának maradni nem más, mint elárulni Isten ügyét. A hitvallás megtétele vagy elmulasztása üdvösségbe vágó dolog: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. ” (Mt 10,32-33) Krisztus mellettünk szóló bizonyságtétele összefügg a mi róla mondott bizonyságtételünkkel. A vallástétel elmulasztásának bűnbánatra indító tehertételére bőven találunk példákat az egyháztörténetben. Éppen ezért az egyház nem feledheti, hogy a maga másságával a mindenkori világban örök hitvalláskényszerben él, és csak a prófétai küldetés állandó komolyan vétele óvhatja meg a hamis kompromisszumoktól. A protestáns egyházak kétirányú küldetése az, hogy visszautasítsanak, óvást emeljenek és tiltakozzanak minden igeellenes tan és tett ellen, és törjenek lándzsát, álljanak ki minden, az igéből fakadó jó ügy és gondolat mellett, és segítsék azok megvalósulását! így kapcsolódik össze a Krisztusért követségben járás, a Krisztussal együtt maradás a hitvallás útján járással és a hitvallás melletti megmaradással. « (A szerző egyetemi tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora) LÜ 5 Cl. HUSZ HU Vissza- és előretekintés kapcsolódik össze a laskói templom képében. Színes képösszeállításunkban az elmúlt év vidám pillanatait idézzük fel, és az is kiderül, mit várnak a Magyar Református Egyházban 2012-től. Összeállításainkat a 6-7. oldalon olvashatják.