Reformátusok Lapja, 2012 (56. évfolyam, 1-53. szám)

2012-01-01 / 1. szám

LVI.évfolyam,1.szám A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 2012.január 1..Ára: 145 Ft Az év igehirdetése díjról Magyar Örökség-díj Pápának A Dunamelléki Egyházkerület azért ala­pította a díjat, hogy az igehirdetés ezál­tal is méltó rangot kapjon, hiszen a re­formátus egyház igehirdető egyház. Most Fehér Norbert, Miskolc-Tetemvár lelkipásztora kapta a kitüntetést... ►» Cselekvő hit, 4. oldalK „Ebből arra következtethetünk, hogy Isten képe kezdetben látható volt az értelem világosságában, a szív őszinteségében és természe­tünk minden részének épségében." (Institutio I. 15. 4.) Ezt az évet a teremtéstörténet ol­vasásával kezdik azok, akik a refor­mátus bibliaolvasó kalauz szerint haladnak. Nem is lehetne méltóbb kezdetet választani egy esztendő­nek. Kálvin Institutiójában is szin­te legelöl szerepel a teremtéstörté­net értelmezése. A világ kezdete a teremtő Isten bemutatkozása, aki megformálja az embert a saját ké­pére és hasonlatosságára, hogy az uralkodjon a teremtett világon. Milyen volt Isten képmása, a rom­latlan ember? Világos gondolko­dású, őszinte és mind testileg, mind lelkileg, érzelmileg, önérté­kelésében ép, a jóra törekvő. Elnézve, hogy mennyire hiá­nyoznak az istenképűség ismérvei belőlem és sokakból, eszembe jut a Coco Chanel francia divatterve­zőnek tulajdonított mondás: „Húszévesen olyan az arcod, ami­lyennek a természet adta, har­mincévesen olyan, amilyen a munkád, ötvenévesen pedig olyan, amilyet megérdemelsz.” A mondás arra utal, hogy minden ember szép arccal indul neki az életnek, amelyet aztán szokásai, indulatai alakítanak. Az arcunk elárul bennünket­­ elrettentő do­hányzásellenes plakátok témája ez, ahol bemutatják, hogyan csú­­nyult el tíz év dohányzás után a plakáton szereplő hölgy arca. Az istenképűre teremtett em­ber a bűnbeesés után vajon meny­nyire lenne elrettentő egy plaká­ton? Nem kell spekulálnunk, a válasz adott. Pontosan annyira, ahogyan egyik énekünk szavai mondják: „Ó, Krisztus-fő, te zú­zott, te véres, szenvedő...” Az első Ádám bűnbeesése által elcsúfított arc a golgotai kereszten ábrázoló­­dott ki, és pontosan olyanná vált, amilyet megérdemelnénk. Ebben a hátborzongató eltorzulásban, ebben az áldozatban nyílik lehe­tőség a sokszor megpofozott Is­ten-arc helyreállítására (restaura­tio). „Az újjászületés végcélja az, hogy Krisztus visszaformáljon minket az Isten képére” - írja Kálvin. Világos gondolkodású­vá, őszintévé és egésszé. Adja Is­ten, hogy el tudjuk fogadni ezt az arcot, képtelen kegyelmét! BAG­DÁN ZSUZSANNA : KÁLVIN EMLÉKÉVEK A Pápai Református Kollégium intéz­­■ ményeinek népes küldöttsége volt jelen a Magyar Tudományos Akadémia díszter­­­­mében, ahol a Kollégium történelmi je­lentőségű szolgálatát Szabó István püs­pök méltatta. Ezt a laudációt idézzük... ! » Múlt és jövő, 8. oldal Vajon a 125 évet megélt Kápolnásvisnyei Krausz Mihály személyét, életét-halálát, hitelesíti valamiféle matrikula? Ennek a történetnek járt a végére Hegyi-Füstös István, aki más magyar matuzsálemekről is beszámol... » Hit és kultúra, 9. oldal JM' i 6 '/,A 0 ’fcimJSkxu ’„jCU.- - ■ ' '’-T— .. J.~.f 7'(‘ i~r ***** BZ ,v j2r.S­­ - - A'“ „ , • -fim tgr 4** -4hs • ..i* • •. . . r-ij,-BH A magyar matuzsálem Krisztusért követségben a hitvallás útján FEKETE KÁROLY A kezdődő új esztendővel megint közelebb jutunk a reformáció ötszá­zadik (1517-2017) és a Heidelbergi Káté megszületésének négyszázöt­venedik évfordulójához (1563- 2013). Arra figyelmeztet bennünket ez a közeledés, hogy az előző egyhá­zi esztendő jelmondata, a Krisztu­sért követségben járás, a Krisztussal együtt maradás nem megy a hitval­lás útján járás és a hitvallás melletti megmaradás nélkül. A Krisztusért követségben járás öntudatos életforma, amely az öntu­datos hit segítségével hitvallásos éle­tet igyekszik megvalósítani. A ke­resztyén hitvallás a Krisztusról szóló vallástétel. Arról szól, hogy kihez tartozunk és kik is vagyunk. A hitvallás sokféle meghatározása közül Nagy Barna volt sárospataki professzor meghatározása az egyik legátfogóbb: „Az egyházi hitvallás Istennek Jézus Krisztusban a Szentlé­lek által egyszer s mindenkorra kije­lentett s hitelesen egy­edül a Szentírás­ban tanúsított Igéjéből nyert hitisme­ret, amelyet Krisztus egyetemes egy­házának egyik része egy sajátos törté­neti helyzetben közmegegyezéssel meg­állapít, elfogad s jobb okulásig - a Szentírás tekintélyének feltétele alatt - mérvadónak nyilvánít!’ Ebben a meghatározásban benne van, hogy a hitvallás az Isten kijelen­tett Igéjéből nyert hitismeret, amely­nek egyedül a Szentírás a hiteles for­rása, ezért a hitvallás alá van rendel­ve a Szentírásnak. A hitvallásban a Krisztus egyetemes egyházának hangja szólal meg a nyilvánosság előtt. Az egyetemesség alatt itt nem mennyiségi fogalmat értünk, hanem a minőségi jelleget hangsúlyozzuk. A hitvallásnak minden egyete­messége mellett is személyesnek kell lennie. Ezt a személyes érintettséget fejezi ki a hiszek (credo), illetve a hisszük és valljuk (credimus et con­fitemur) szóhasználata. A hitvallás megállapítása közmeg­egyezéssel történik (consensus eccle­siae) és a közös felelősségvállalást fe­jezi ki. A közmegegyezést zsinati vi­ták érlelik, hogy a kihirdetés után a hitvallás közmeggyőződéssé váljon. A hitvallás nem végérvényes és megfellebbezhetetlen, hanem addig van iránymutató jelentősége és mérvadó tekintélye, amíg az Isten Igéjéből világosabb, jobb, tisztább lá­tás nem adatik helyette. A hitvallás ugyanis nem időtlen igazságok gyűj­teménye. A hitvallás mindig túlmutat önmagán a hit zsinórmértékére, az Igére (1 Kor 3,10-11; Ef 2,20; 1Tim 3,15). Ahogyan Karl Barth mondja: „A hitvallás az egyház klasszikus sza­bású és mértékadó jellegű kommentár­ja a Szentírásnak: erejét nem máson­­nan, mint a Szentírásból veszi, s csak annyi ereje van, amennyit a Szentí­rásból való eredet ad neki. ” A Szentí­rás adja elénk a legfőbb normát, a normák normáját (norma normans), míg a hitvallás a Szentírás mértéké­vel szabályozott mérték (norma nor­mata). „A Szentírás tekintélye paran­csoló, a hitvallásoké parancsolt. A Szentírás tekintélye megígért, a hitval­lásoké e fogadott. A Szentírás tekinté­lye az Úrnak és Királynak saját paran­csoló hatalma, a hitvallások tekintélye a szolgának és küldöncnek kölcsönzött tekintélye. Ha a Szentírás tekintélye abszolút, akkor a hitvallás egyházi te­kintélye relatív tekintély. ” (H. Vogel) Hitvallásaink éppen ezért nem té­­vedhetetlenek. Betűik sem válhatnak bálvánnyá. Nem voltak tévedhetetle­nek reformátoraink sem. „Annyiban köt a hitvallás tekintélye, amennyiben azok a Krisztushoz kötnek” - tanítja Török István. A hitvallás keletkezésében megha­tározó szerepe van a sajátos történel­mi helyzetnek. A hitvallás mindig kényszerhelyzetben születik küzde­lem, vallatás, számonkérés következ­tében. Ezt a szükségállapotot a hit­vallástétel helyzetének nevezzük (sta­tus confessionis). A hitvallás Istenre nézve, de emberek előtt hangzik el. A hitvalló nem keresheti hivalkodva a hitvallás helyzeteit, de az Istentől adott alkalmakat sem szalaszthatja el. A Krisztus követségében járó ember tudja, hogy a kiprovokált hitvallási helyzetben Isten engedheti megszé­gyenülni a hivalkodó hitvallót, ugyanakkor érzi, hogy egy ilyen hely­zetben hallgatni, némának maradni nem más, mint elárulni Isten ügyét. A hitvallás megtétele vagy elmulasz­tása üdvösségbe vágó dolog: „Aki te­hát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad en­gem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. ” (Mt 10,32-33) Krisztus mellettünk szóló bizonyságtétele összefügg a mi róla mondott bizonyságtételünkkel. A vallástétel elmulasztásának bűn­bánatra indító tehertételére bőven ta­lálunk példákat az egyháztörténet­ben. Éppen ezért az egyház nem fe­ledheti, hogy a maga másságával a mindenkori világban örök hitvallás­kényszerben él, és csak a prófétai kül­detés állandó komolyan vétele óvhat­ja meg a hamis kompromisszumoktól. A protestáns egyházak kétirányú kül­detése az, hogy visszautasítsanak, óvást emeljenek és tiltakozzanak min­den igeellenes tan és tett ellen, és tör­jenek lándzsát, álljanak ki minden, az igéből fakadó jó ügy és gondolat mel­lett, és segítsék azok megvalósulását! így kapcsolódik össze a Krisztusért követségben járás, a Krisztussal együtt maradás a hitvallás útján járással és a hitvallás melletti megmaradással. « (A szerző egyetemi tanár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora) LÜ 5 Cl. HU­S­Z HU Vissza- és előretekintés kapcsolódik össze a laskói templom képében. Színes képösszeállításunkban az elmúlt év vidám pillanatait idézzük fel, és az is kiderül, mit várnak a Magyar Református Egyházban 2012-től. Összeállításainkat a 6-7. oldalon olvashatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék