Reformátusok Lapja, 2012 (56. évfolyam, 1-53. szám)

2012-09-30 / 40. szám

8 Múlt és jövő 2012. SZEPTEMBER 30. A csurgói gimnázium második alapítójáról Nagyszabású ünnepséggel emlékezett meg a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, a vá­ros önkormányzata és a népes Matolcsy család az egy­kori igazgatótanácsi elnök, Matolcsy Sándor (1887- 1962) születésének százhuszonötödik, halálának öt­venedik évfordulójáról. Matolcsy Sándor nehéz időkben, a gaz­dasági világválságtól egészen az államosí­tásig, huszonhárom éven át tartó áldásos elnöki tevékenysége országos hírűvé tet­te a csurgói iskolát. Még a református egyház és az állam közötti államosítást előkészítő tárgyalásokon, 1948 tavaszán is a reményski „ahogy lehet” szellemében tartotta ébren a reményt, hogy a négy nagy egyházkerületi intézmény mellett a csurgói kollégium is megmaradhat egy­házi intézménynek. A május végi jegyző­könyvek is őrzik e mondatokat: „A csur­gói kollégium marad”, „A csurgói kollé­giumra vonatkozóan megállapodtunk.” Ami ezután történt, közismert. 1948-ban államosítot­ták az iskolát. Addig Matolcsy Sándor kormányfőtanácsos, kaposvári ügyvéd, a Dunántúli Bank igazgatója egész életével a csurgói református iskola felvirágoztatásán fáradozott. Somogyi Panteont létesített Csokonai „első oskolájának” parkjában. A csodálatos természeti környezetben kétemeletesre nőtt a főépület, új internátus épült. Emlékművet kaptak az első világháborús hősök és a régiek: Csokonai Vitéz Mi­hály, Berzsenyi Dániel, Pálóczi Horváth Ádám. Jelet ka­pott Kozma Andor, Tisza István. Idekerült Nagyváthy Já­nos sírja, a barokk Festetics-kapu. A díszteremben felavat­ták Merész Gyula festőművész hatalmas, egész falat betöl­tő iskolaalapítási képét. Az elnök saját pénzén festtette és ajándékozta az intézetnek a műalkotást, amelyet felállítása előtt Budapesten, a Műcsarnokban is kiállítottak. Új cser­készházat is építettek akkor. A tervet a század egyik legna­gyobb magyar építésze, Medgyaszay István műegyetemi tanár készítette a somogyi talpas házak stílusában. A csurgói gimnáziumot 1941-től kollégiummá fejlesz­tette. A gimnázium mezőgazdasági középiskolával, téli gazdasági iskolával bővült, új tagintézménye lett a Baksay Sándor Népfőiskola. Fél évszázad múltán, 2001-ben kezdték újból felidézni a második csurgói iskola­­alapító érdemeit. Amerikában élő fia, Ma­­tolcsy Gedeon orvosprofesszor támogatásá­val a gimnázium előparkjában szép em­lékművet adhattunk át, és megszületett a Matolcsy Könyvtárpártoló Alapítvány. Az adományozó édesapja kaposvári munka­helyére és gyülekezetére is gondolt: em­léktáblával jelölte meg egykori lakóházát, és alapítványt tett a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola számára is.­­A család tagjai nem egyformán írják a nevüket - a szerk.) A népes Matolcsy család is egymásra talált. Az évente megrendezett Matolcsy Találkozók közül a jubileumi tizediket Csurgón rendez­ték meg július 14-én. Könyv is jelent meg Matolcsy Sán­dor csurgói tevékenységéről. 1948-ban az állam a tárgyi és személyi feltételek tekinte­tében modern, gazdagon felszerelt iskolát, felkészült taná­rokat örökölt. A Matolcsy-örökség így - hosszú évtizede­kig ki nem mondhatóan - tovább élt. Gazdag szertáraival, parkjával, gondozott sétányaival, emlékműveivel az Illyés Gyula által is megcsodált „feledhetetlen csurgói szellem­ben” vonzerővé vált. Az 1993-ban újraindult Csokonai Vi­téz Mihály Református Gimnázium az újbóli birtokbavé­tel után is erre építhetett. Könyvtára megkapta az Öröksé­günk - Somogyország kincse kitüntető címet. A 2004-ben megjelent Városépítés Magyarországon című könyv színes fotót is közöl az épületről, amelyet a hozzáfűzött leírás sze­rint „Közép-Európa legszebb iskolaparkja vesz körül”. HORVÁTH JÓZSEF Száz éve született Kiss Tamás Kiss Tamás (1912-2003) költő, iro­dalomtörténész, vallás- és magyarta­nár Kisújszálláson született, ott kezdte tanulmányait, majd Debre­cenben teológiát végzett és bölcsé­szetből doktorált, vidéki falvakban és városokban tevékenykedett évti­zedeken át, a szülőföld és a tájháza úgy jelenik meg az írói munkásságá­ban, hogy a jó szemű kritikusok Pe­tőfi Sándor munkásságával rokonít­­ják, nagyon helyesen. Debreceni munkásságából (Deb­recen díszpolgára) kiemelhetjük az Ady Társasághoz és az ősi Reformá­tus Kollégiumhoz kapcsolódását, az Alföld című folyóirat szerkesztését, a Dóczy Gimnáziumban végzett munkáját vagy a Kossuth Gimnázi­umban telt időszak nagy küldeté­sét, amikor a leendő fiatal magyar­tanárok gyakorlatát vezette évtize­deken át. Mindezekkel olyan kör bontakozik ki a magyar irodalom tanítása és szer­vezése által, ami a Tiszántúlra és az egész ország területére kisugárzik. Megkülönböztető jegye, hogy a népi elkötelezetteket - a keresztyén alko­tókat is - számon tartja, erősíti. Igaza volt Simándy Pálnak, aki az 1943-as szárszói népi írótalálkozó anyagát ösz­­szegyűjtötte, szerkesztette (a kötetet Püski Sándor adta ki), amikor szinte rábízta ennek a népi hagyománynak az ápolását. Simándy Pál Kiss Tamás­hoz írt levele ezt szépen mutatja fel (Kiss Tamás levelesládája, 2002). Az ennek az alapja, hogy Kiss Ta­más a nagy Csokonai műve után könyvet írt Móricz Zsigmondról - korábban róla írta a doktori értekezé­sét is -, Ady Endréről és Szabó De­zsőről kötetnyi anyagot publikált az esszéköteteiben, Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Szabó Pállal mély szellemi kapcsolata volt. Egyenként írt a népi írók derékhadáról, a fiatal nemzedék tagjai pedig - Czine Mi­hály, Buda Ferenc - tanítványokból barátokká lettek. Czine Mihály egyik levelében arról írt, hogy boldog lehet Kiss Tamás, akiről fél évszázad múlva is úgy beszélnek a parasztfiúból lett mesterek és írók, mintha tegnap vál­tak volna el egymástól. Kiss Tamás költeményei, esszéi és levelezése arról tanúskodik, hogy vonzódott a népiekhez, közöttük érezte igazán jól magát. Mai barátai, tisztelői hozzátehetjük, hogy egész élete ebben telt el. Illő, hogy a száz évvel ezelőtt szü­letett József Attila-díjas költő emlé­két egy szerény emlékművel őrizzük, és számon tartsuk a Kollégiumi Tár­saságunkban végzett több évtizedes elnöki munkáját. ÖTVÖS LÁSZLÓ Az apostolok cselekedetei • Nyolcadik rész Az etióp kincstárnok megtérése 26. Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. 27. Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kan­­dakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálem­ben járt az Istent imádni, 28. visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatla­kozz ahhoz a hintóhoz! 30. Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófé­tát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? 31. Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32. Az írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány né­ma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33. Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzet­ségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34. A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? 35. Fülöp beszélni kezdett, és az írásnak ebből a helyé­ből kiindulva hirdette neki Jézust. 36. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez ér­tek, és így szólt a főember: íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? 37. Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jé­zus Krisztus az Isten Fia. 38. Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszáll­tak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. 39. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fü­löpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendez­ve haladt tovább az útján. 40. Fülöp pedig Arótoszba került, és végigjárva vala­mennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézá­­reába nem ért. Mint mindig, most is arra bátorítjuk a Reformátusok Lapja olvasóit, hogy az új fordítású Biblia legújabb revíziójának szö­vegével kapcsolatos javaslataikkal, észrevételeikkel vagy kér­déseikkel keressék fel a Magyar Bibliatársulat munkatársait (info@bibliatarsulat.hu). A BIBLIAREVÍZIÓ MŰHELYÉBŐL Énekeljetek új éneket!_________ Föltámadt Krisztus e napon Ezt a régi, szép, húsvéti éneket, amely nemrégiben a Krisztus az éne­kem című új dunamelléki énekgyűj­teményünkben jelent meg (719. sz. alatt), már a 16-17. századi protes­táns és katolikus énekeskönyvek is közlik (latin kezdősora: „Surrexit Christus hodie’s. Jambikus mértékű, hármas ütemű dallamát az 1651-es latin-magyar kiadású Cantus Catholiciből ismer­jük, ahol az a húsvéti énekek élén állt. A későbbi katolikus énekes­könyvek de újabban a baptista gyü­lekezeti énekeskönyv is e szerint köz­li. A jelenlegi római katolikus ének­tár, az Éneklő Egyház azonban en­nek a jambikus dallamnak egy másik (népi) változatát is ajánlja, amely bi­zonyos mértékig kötetlen (pariando) előadásra buzdít, de amelyikben mégis­­ itt-ott­­ érződik a jambusi eredet. Ezt a népi variánst vettük át gyűjteményünk részére. Az ének ujjongva hirdeti Krisztus föltámadását, refrénjében pedig azt is nyomatékosítja, hogy voltaképpen kicsoda a megváltás értelmi szerzője: „Halleluja, hála legyen az Istennek!” Gyűjteményünk csupán négy vers­szakot közöl (bár az ének sajátos, tu­lajdonképpen kétértelmű szerkezete - belső ismétlése - miatt ezt nyolc­nak is vehetjük) az eredeti tizenegy­gyel (huszonkettővel) szemben. A Cantus Catholici szövegét már a 19. század közepén picit módosította a Zsasskovszky-énekeskönyv, majd a 20. század első harmadában Sík Sán­dor (kegyesrendi szerzetes, neves egy­házi költő) alaposabban igazított raj­ta. Azóta ez a szövegváltozat öröklő­dik a katolikus, baptista és a reformá­tus kiadványokban egyaránt (nálunk először 1985-ben a Dicsérjétek az Urat! című ifjúsági énekeskönyvben jelent meg). Vajon (de ez csak saját véleményünk) minden esetben szük­séges a szöveg modernizálása? Ezt a kételyünket támaszthatja alá az a tény, hogy az ország egyes területein né­mely versszakot a nép még mindig az eredeti, 17. századi szöveggel énekli. Például az első versszakban „Hogy az ember iigadozzon”, a harmadik vers­szakban pedig ekképpen: „E húsvéti víg örömben... Dicsérjük Istent lel­künkben..” (a Kis Magyar Uzuális anonim szerkesztőjének - feltehetően Dobszay Lászlónak - közlése). Vajon lényegesen jobb lett az átírás ? Tovább is kérdezhetünk: a második versszak (igazított) szövege miért érthetőbb a 17. századinál, amely így hangzik: „Szörnyű halált ki szenvedett... Vált­ván bűnös embereket"? Ezeknek a dol­goknak eldöntését nyugodtan rábíz­hatjuk tudós himnológusainkra, a mi dolgunk (a gyülekezetek dolga), hogy tanuljuk meg és buzgón énekeljük ezt a szép húsvéti éneket. DRASKÓCZY LÁSZLÓ 2. Értünk halált ki­szenvedett, Halleluja... S megváltott bűnös lelkeket. Halleluja... 3. Húsvéti, boldog lélekkel, Halleluja... Dicsérjük Istent énekkel. Halleluja... 4. Dicsőség Szentháromságnak, Halleluja... Adjunk ma hálát Urunknak! Halleluja... I m 1. Föl - tá - madt Krisz­­­tus Ha - la lé e na - pon! Hal T .' F.:I - le - lu - ja, gyen ...i...... EEEfe ......*­• -J............ Hogy min - den em $ I...........~T~....T~'~ - bér ---------1--­vi - gad-jon.­­....­.....­..........­Hal ---1-------­- le - lu -ja, f * * ** ** ::: ::::::• 0 • 01 Há­­­la le­­­gyen Az Is- ten - neki Képek a múltból • Ebben a rovatunkban minden héten Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter múlt századi képeslapgyűjteményéből mutatunk be egy-egy, egyházunk múltját felidéző különlegességet. Jászkarajenő a valami­kori Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye Kecs­keméti Egyházmegyé­jének anyaegyháza. 1881-ben alakult meg. Gáli Sándor gondnok egy épületet vett meg imaház és iskola céljára. Száznyolcvan ülőhelyes templomuk 1899-ben épült Ungváry Antal építészmester tervei sze­rint, 25 méter magas to­ronnyal. Három ha­rangja és hatregiszteres orgonája (1914-ben Or­szágit Sándor készítette) van. Két harangot hadi­célokra elvittek az első világháború idején, eze­ket 1925-ben pótolták. A képeslapot 1927-ben adták ki. D­ i­cs rEFORMJ­SOK LAPJA

Next