Reformátusok Lapja, 2014 (58. évfolyam, 1-52. szám)
2014-01-05 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2014. január 5. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... Az Urat dicsérjétek, mert jó Nekünk is szükségünk van az új esztendőben ismételt megépülésre és ehhez nagy kegyelemre, ahogy a romba döntött Jeruzsálemnek és templomának. Eloszlott nép a mi reformátusságunk is. Mintha az Istentől elidegenedettek közé száműztek volna néhány nemzedéket, avagy sokan bezárkózó kegyességi csoportokban keresnének menedéket szellemi-lelki sérüléseikre. Eltévedtek és azokhoz elegyültek, akikről a zsoltáros vallja: „Nem látá őket ily szentséggel. ” Az Ige, ama Tíz Ige ez a szentség, amellyel útravalóként ellátta az Úr Jákob és Izráel népét, minket is, mint hitvalló őseink lelki ivadékait. A dicséret tehát ezért fakad a 147. zsoltárban, ezt nevezi meg a végén okul a zsoltár. Sérelem, sértés ér bennünket elég sokat ebben az évben, és életünk minden idejében. Sérelmes lélekről utcanyelven nem szólunk, csak bibliás őseink nyelvén. Magyarázza a zsoltár: ez személyünk megsebzettsége, csak szebben mondva. Hogyan kapcsolódik ez a csillagokhoz és a természet világához? Valami megmondhatatlan minduntalan elénk adódik az életben, akár mélyen magunkba nézünk, akár a szép csillagos éjszakába. A zsoltárosnak éppen ez, ami egykönnyen ki sem mondható, mégis örvendetes.Rádöbbent, hogy anynyira természetesen megoldott ez a megsejtett titokzatosság Teremtőnknek és Gondviselőnknek, mint amikor mi könnyedén megszámolhatunk valamit a magunk arasznyi létében, vagy megállapítjuk valamiről, hogy micsoda, milyen névre hallgat. Zengett a Sionon a zsoltár, zengett a református magyar életében és templomában. Nem hiányoztak az allelujás zsoltárok sem, mert igen régi szokás szerint az utolsó zsoltárok folytatták és befejezték a zsoltárimádságot, az énekelt könyörgés óráját. Régen egyszerre három vagy több zsoltárt is énekeltek, nemcsak egyet, abból is csak az első verset. Ma is tanácsos, hogy akinek csöndes perceiből nem marad el az éneklés, egynél több zsoltárt énekeljen el. Legalább néhanapján. Például az 1., 89, 147. zsoltárt sorban. Vagy egy héten át egy másik aznapi zsoltár után még egyet a zsoltároskönyv végéről (145-150). A nagy ívű, nyolcsoros dallam 1. és 7. sora hosszú hangokkal kezd, a 6. és 8. sor rövid hangokkal szaporázza, pörgeti az éneklő szavát. Az eleje (gyógyulás) és a zsoltár vége (természet) próféciához (Ezs 40,26; 61,1- 2), valamint Mózes intelmeihez (5 Móz 4,2-8) kapcsolódik. Ezen dicsérete emberi méltóságunk ismertetője, felel a 8. zsoltár kérdésére (Micsoda az ember?). Ismét megépülő gyülekezet, kegyelemből életben maradt ember„Te is dicsérd áhítatosan!” FEKETE CSABA AZ IGE MELLETT JANUÁR 5. VASÁRNAP (27) „Ne paráználkodj!” (Mt 5,27-32) Minden parázna gondolat, kívánság, kacsingatás valójában Isten előtt megtörtént eset (27-28), valamint minden válás paráznaság (31 -32), nem is beszélve arról a sokféle paráznaságról, ami a világban ügyezve folyamatosan terhel bennünket. Verdi Rigoletto című operája visszaad valamit ebből a sokféle paráznaságból, miközben agyonböködjük egymást, de csak a saját sebeink fájnak, udvari bohócként eljátsszuk a szerepeinket, de átok alatt vagyunk (Gál 3,10). Jézus Krisztus radikálisan fogalmaz. Az Éten eredeti gondolata, a törvény betűje mögött a feltétel nélküli szeretet és hűség: igazi életszentség. Tehetetlenül állunk, mert kivájhatjuk a szemünket és levághatjuk a kezünket, de ezzel még semmi sem oldódott meg: haragos indulataink, mindenféle parázna gondolatunk továbbra is lüktet bennünk. Jézus Krisztus törvényértelmezése odakerget az ő kegyelméhez - a megújulás egyedüli forrásához. 1 Sámuel 4,1-11 . 147. zsoltár JANUÁR 6. HÉTFŐ (39) „...tartsd oda a másik arcodat is.” (Mt 5,33-42) A törvény lelke, Isten eredeti gondolata a határtalan szeretet. Az Isten így szereti az embert, az ember is csak így szeretheti a másik embert. A másik arca, a felsőruha, a második mérföld (39-41) a köteles feletti élettékozlás. A hegyi beszéd Jézus Krisztus önarcképe, Isten alakja, amely a kereszt sötétjében kezd el teljes fénnyel ragyogni. A hegyi beszéd az Éten országának alkotmánya. Ezzel azonban nem védekezhetünk, hogy majd csak az Isten országának kiteljesedésekor valósítható meg, addig pedig csak keményen! Pedig ezzel védekezünk, mert még az egyházon is csak halvány nyomai vannak ennek a Krisztus-arcnak. 1 Sámuel 4,12-22 , 60. zsoltár JANUÁR 7. KEDD (48) „...legyetek tökéletesek...” (Mt 5,43-48) Jézus Krisztus kimondja: az ellenség szeretetére gondol (44), amikor a felebarát szeretetéről szól (43). Hiszen aki megüt, ellenem perel, többre kényszerít, mint ami jár, az ilyen ember az ellenségemmé lett, ideértve azt is, amikor valaki állandóan csak kér, de soha nem ad (38-42). Könnyű azokat szeretni, akik minket szeretnek (46). A feladat ezen túl kezdődik. Könnyű azokat szeretni, akik ugyanahhoz a körhöz tartoznak, mint mi, vagyis akik egyetértenek velünk, gondolkodásban, értékrendszerben, hitben, kegyességben hasonlók hozzánk (47). A feladat ezen túl kezdődik. A szentség (3Móz 19,2; 5Móz 18,13) mindig túllép a saját körein, ahogy Eten Krisztusban is kilépett a menny köréből. A tökéletesség (48) nem hibátlanság, mert csak Isten a tökéletes, és mert ez nekünk csak odaát adatik meg. Addig a tökéletesség éppen ez: kilépni saját köreimből a másik felé, még az ellenség felé is. Kockázat ? Emberileg halálosan az. De Eten van velünk (Mt 1,23)! Ezért kockázata valójában csak a gyűlöletnek van (43). 1 Sámuel 5 304. dicséret JANUÁR 8. SZERDA (2) ,ne kürtöltess...” (Mt 6,1-8) A mi Urunk a jó cselekedetet nélkülözhetetlennek tartja, nem az üdvösség, hanem a másik ember tekintetében. A kikürtölt jó cselekedet azonban jutalmat akar (2), elismerést, és Jézus szerint meg is kapja, de nem az Éten előtt, mert ami az emberek előtt elismert, az könnyen lehet az Éten előtt ítéletes. Mindig elgondolkodtat, amikor bármiféle segítséget kikürtölnek. Ez minden későbbi zsarolás alapja. Aki igazán segít, az önzetlenül, titokban teszi ezt (4). Tudom, kommunikatív korunkban ez bonyolult, összetett kérdés, minden tisztelet a segítőké, a másokért áldozatokat, kockázatokat vállalóké, imádkozunk is értük - de nem túl sok manapság ezen a területen a kürtöltetés, ráadásul igen aránytalanul? Egy harsány világban mást is üzen ez a jézusi felszólítás: „ne kürtöltess...” (2) Szólj, ha kell, ne kürtöltess, főleg, hajót teszel, de gyakrabban hallgass! 1 Sámuel 6 . 136. zsoltár JANUÁR 9. CSÜTÖRTÖK (15) „...tiéd az ország...” (Mt 6,9-15) Az Úrtól tanult imádság megszólítással kezdődik, hitvallással zárul, közte a hat kérés Isten és ember közös ügyeként szólal meg. Ez a Miatyánk és minden ehhez igazodó imádság titka, hogy abban Isten és ember közös ügye fogalmazódik meg. Ha pedig a legfontosabb ügyeinket Ezen a saját ügyeként tartja számon, akkor eleve miénk a győzelem. Egész életünket megszenteli az Úr határtalan szeretete, amely Jézus Krisztusban minden ügyünket az ő saját ügyévé tette. A hat kérés életünk valamennyi területét magába foglalja, megszenteli, győzelemre vezeti. A kérések első sorozata az Úrra vonatkozik, de szintén a mi javunkat szolgálja, mert az Isten nevének megszentelése, országának eljövetele, akaratának érvényesülése minden boldogulásunk forrása, akárcsak a mindennapi kenyér, a bűnbocsánat, és szabadulás - kísértésből, gonosztól, halálból. Ez az imádság úgy kér, hogy annak megvalósulását hitben már birtokolja (Jn 11,41 - 42). A mi ügyünk Isten ügye is, azé az Istené, akié az ország, a hatalom és a dicsőség, ezért eleve „nyert ügyünk” van. Az Úri imádság evangélium. 1 Sámuel 799. zsoltár JANUÁR 10. PÉNTEK (16) „...ne nézzetek komoran...” (Mt 6,16-24) A böjtről azonnal az jut eszünkbe, hogy lemondás, önfegyelem, zabla, valami olyan, amit fogcsikorgatva egy ideig kibírunk, de szervesen nem lehet a zajló élet része. Pedig akinek megadatott már a böjt ajándéka igazi, Igére figyelő elmélyülésként, az tudja, hogy a böjtben az ember lelke örömre derül, teste felszabadul, sok kötelék bomlik, és egy új, valóban szabad világba léphetünk, az Úr színe elé. Jézus Krisztusnál a böjt az öröm szertartása, lakodalom (Mk 2,18), ahol az ember már részesül a mennyei világ bőségében, éppen azáltal, hogy egy sereg itteni kötelék megoldódik. Aki igazán böjtöl, az nem komor, hanem örvendező. Ijesztőek a rajongó keresztyének, de még félelmetesebbek a komor, mogorva keresztyének - örvendezően böjtölő keresztyénekért imádkozunk, Uram! Tégy bennünket ilyenekké. Persze ebben a testben ez soha nem egyszerű. Mindig kegyelmi állapot a böjt állapota, amikor az ember örömmel mond le. Ez az elengedés tudománya, amikor az ember két úr közül az egyetlen Urat választja (24) . Éppen ezért a böjt a mennyei meggazdagodás alkalma: igaz, örökkévaló kincsekre lelünk (19-21), miközben ragyog a szemünk és az életünk (22-23). 1 Sámuel 8 393. dicséret JANUÁR 11. SZOMBAT (25) „...ne aggódjatok...” (Mt 6,25-34) Bizonytalan világunkban tele vagyunk aggodalommal. Jézus szerint az aggódás pogányság, hitetlenség (32). Vegyük komolyan a biztatást, ne aggódjunk (25)! De vegyük komolyan a biztatás tartalmát is. Jézus Krisztus az övéinek a mindennapi javakat ígérte, nem itteni sikereket. Aki tehát az itteni világban való előrejutása miatt izgul, az joggal aggódik. Az Úr nem enged bennünket mások fölé, csak ha másokért való szolgálatra rendel (25). Ezen előtt értékesebbek vagyunk, mint gondolnánk, aggódásunk nélkül is. Értékel, számon tart, megtart, megvált az Isten (27-28). Isten közösségben, az ő népében gondolkodik, de számon tartja az egyes embert. Ugyanakkor az állatokról sem feledkezik meg. A gyerekek gyakori kérdése ez. Eten tud az ég madarairól. Még a romlott Ninivében is számon tartotta az állatokat (Jón 4,11). Sőt a mező liliomai is értékesek előtte. Ha ezeket is számon tartja, akkor miért félnénk mi? (28-30) Ugyanakkor életünk idejét kimérte az Úr (Zsolt 16,5), az aggódás egy arasszal sem hosszítja, sem nem gazdagítja itteni időnket (27). Ez azonban azt is jelenti, hogy Éten nem enged addig elmenni, amíg el nem végeztük feladatunkat. Jó így tekinteni a holnapra, év elején különösen (34). A hívő ember életében nincsenek véletlenek. Elég Isten országának igazságát keresni, szeretetben ahhoz igazodni, a többi jöhet az Úr kezéből (33). 1 Sámuel 9 ) 237. dicséret STEINBACH JÓZSEF IMÁDKOZZUNK! Az újév küszöbén Most, amikor visszanézek, látom, Te voltál ott velem. Áldó kezedben tartva óvtad az életem. Vigyáztál rám, mert léptem oly sokszor botlott, félrevitt, de amikor épp elestem volna, a Te kezedbe hulltam, Jó Atyám, már megint. Kérlek, légy velem, kísérj el, az új évben Te vezess! Ne rettentsen meg semmi, ami számomra félelmetes, hanem akarjam, tudjam kérni erőd és szereteted, s így az új esztendő útját járhassam végig: Veled! Amen. HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ „Így imádkozzatok!” Jézus az imádságról tanította hallgatóit, példát is adott nekik a helyes imádságra. Ebből a példából aztán mintaima lett, amit a kezdetéről egyszerűen csak Miatyánknak nevezünk. Szinte minden istentiszteleten elmondjuk, sokan egyéni imaként is ezt imádkozzák. Vigyázzunk, hogy ne váljon gépiessé, és ne a sokszori elmondása legyen fontos, mert akkor éppen azt teszszük, amitől Jézus a tanítványait óvta az imádsággal kapcsolatban. Az egyik ilyen hiba, ha valaki képmutató módra, feltűnést keresve imádkozik, hogy mások lássák. A másik hiba a bőbeszédűség és a szószaporítás, ami a pogányokra jellemző (Mt 6,6-8). Tudjuk, hogy ma is a keleti vallásokban a legfontosabb dolog egy-két imaszöveg minél többszöri elmondása. Végül Jézus példát is ad, de nem azt mondja, hogy ti ezt imádkozzátok, hanem, hogy így imádkozzatok! Az imádság helyes módját adja elénk. Hogyan is kell tehát imádkoznunk? Hogyan mehetünk oda Istenhez és hogyan szólítsuk meg őt ? Ahogy a gyermek megszólítja a szüleit, tehát gyermeki bizalommal, de közben nem feledve, hogy ő szent, és az ő akarata felettünk áll. Mit kérhetünk Etentől ? Elmondhatjuk bátran kéréseinket, de Isten akaratát nem befolyásolhatjuk. A kérések között ott van a legemberibb, a mindennapi kenyér elkérése, aztán ott van a legnagyobb dolog, az üdvösség, a bűnbocsánat és a megbocsátásra való készség elkérése. Végül az, hogy Eten vigye végbe a munkáját bennünk, szabadítson meg teljesen a gonosztól. Abban is példa a helyes imádságra, hogy doxológiával, Isten dicséretével zárul: mert övé a dicsőség egyedül és örökre! Újévkor sokszor akarunk új dolgokat kezdeni, gyakorolni, kérhetjük hát mi is a tanítványokkal együtt: „Uram, taníts minket imádkozni...” (Lk 11,1) GYŐRI ISTVÁN