Reformátusok Lapja, 2016 (60. évfolyam, 1-52. szám)
2016-01-03 / 1. szám
Reformátusok az új esztendőben Újévi körkép. Lapunk idén is reformátusokat kérdezett arról, mit várnak a ránk következő új esztendőtől. 2016 kezdetén Aaron Stevens, a budapesti Skót Misszió lelkipásztora, Albert Gábor író, Balogh Róbert Jánoshalmai missziós lelkipásztor, Gáborjáni Szabó Botond, az Országos Református Gyűjteményi Tanács elnöke, Ivan Patterson, az ír Presbiteriánus Egyház korábbi moderátora, Márkus Gábor, a Református Hajléktalanmisszió vezetője, Prohászka Jánosné, a dunavecsei Gróf Teleki József Református Általános Iskola pedagógusa, Szegedi László Tamás, az Erdélyi Egyházkerület generális direktora, Velkey György, a Bethesda Kórház főigazgatója és Varga Rita zsinati világi jegyző osztották meg velünk gondolataikat. Az előretekintő írások Hegedűs Márk riportját fogják közre, amelyben Nagy Béla főgondnok beszél a nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarok mindennapjairól. Mint mondja: „Hiszem, hogy lesz változás. Isten nem fogja megengedni, hogy elvesszen a kárpátaljai magyarság.” TOVÁBBIAK A 6-7. OLDALON. Lapunkban megtalálja a Mértékadó című ingyenes kulturális és műsorújság-melléklet karácsonyi-újévi összevont számát. REFORMÁTUS SZEMME „A világ kezdetétől a világ végezetéig...” Minél távolabbi perspektíva szerint szemléljük a világot, annál erősebb hitre van szükségünk - írja vezércikkében Gér András László... . 3. oldal REFORMÁTUS SZEMMA Tapasztalva tanuló teológusok Jól vizsgázott a hetedik félév tanrendje a budapesti teológián... . 3. oldal GONDOLATOK Keskeny út Faggyas Sándor publicisztikájában az Istenbe vetett bizalom keskeny útjáról ír az új évben ránk váró kihívások kapcsán... , 9. oldal 9771419856007 „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,1-2) A rákosi református templomról készült felvétellel kívánunk áldott új évet olvasóinknak. FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD - Milyen református gyökerekkel rendelkezik? Hogyan viszonyul ezekhez? - Kolozsváron a monostori úti (felsővárosi) Kakasos templomba jártam, ott is konfirmáltam, meghatározó élményeket szereztem ott. A nagyapám, a híres nyelvész, Szabó T. Attila, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztője a református teológián végzett, prédikációi is fennmaradtak. Férfiágon a családra jellemző a tanítói elhivatottság, bennem is megvan az erdélyi emelkedettség és veretesség igénye, a Károlibiblián edződött nyelvi választékosság tisztelete. Egy író azonban soha nem maradhat a jól kitaposott utakon, nem léphet mindig az elődei lába nyomába, mert különben soha nem tudna új területeket felfedezni. Az igazán nagy írók mindig egyetemes érvényű szövegeket hoznak létre - ezt tartom a szemem előtt, de közben persze mindig vinni fogom magammal és magamban a múltat. - Saját munkásságát korábban Babits Mihály és Nemes Nagy Ágnes költői beszédmódjához kötötte. Még mindig így gondolja ? - Igen, sőt, egyre inkább. Harmadiknak talán még Weöres Sándor nevét is hozzátenném, hogy egy kis bohócos bolondságot is becsempésszek a fájdalmas erkölcsi terhek közé. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék kíváncsi mindenféle egyéb irányzatra a kortárs magyar- és világlírából, és ne akarnék sokféle verset írni. Inkább arról van szó, hogy alapvetően vonzódom az emelkedett versbeszédhez, a tiszta, de sűrű szövegekhez. Ezek nem értelmezhetőek azonnal, újra meg újra vissza kell térni hozzájuk, nyugtalanító sugárzásukkal hatnak, és hiába állnak meg önmagukban, a mögöttük álló életmű és a személyiség átütő ereje adja meg igazi súlyukat és fontosságukat. Az ilyen életművek nem könnyűek, és sokszor fájdalmas is szembenézni velük, de megkerülhetetlenek. Úgy érzem, nem fölösleges arra biztatnom mindenkit, hogy olvassa el vagy olvassa újra ezt a két ma is égetően fontos életművet. - Mindkét szerző munkásságát meghatározza kapcsolatuk Istennel. Hogyan van ez jelen az Ön költészetében? - Az utóbbi két kötetemben (Villany, Kerített tér) elég sok Isten-vers van, és ezek nem az áhítat, hanem a fájdalom és a lázadás hangján szólnak - de persze Babitsnál és Nemes Nagynál sincs ez másképp. Őket is meghatározta, hogy hinni akartak az egész földi lét értelmében, de a hitük ritkán volt boldog és nyugodt hit, inkább mélységekből kiáltó szó, mindent egyetlen lapra föltevő, végzetes játszma volt. Nemes Nagy írja valahol, hogy ő nem letérdel, hanem föltérdel. Nem átengedi magát Istennek, hanem beszélni akar vele, egyenrangú félként, szabadon, de közben tudja, hogy ez lehetetlen. - Mit jelent ma költőnek lenni Magyarországon ? - Rengeteg munkát - mint mindig. Az a legnehezebb, hogy az igazán jó vers nem abban a pár órában születik meg, amikor megíródik, hanem sokszor évek, évtizedek kellenek hozzá, kínlódások, kidobások, kudarcok, újraírások. Folytatás a 10. oldalon „Nekem a hit segít élni” Interjú. Karácsony előtt jelent meg a Kálvin Kiadó gondozásában a Nagy családi gyermekbiblia Szabó T. Anna fordításában. A József Attila-díjas költőnőt hivatás és hit kapcsolatáról kérdeztük. Az igazán jó vershez sokszor évtizedek kellenek fotó: füle tamás/parokia.hu