Reformátusok Lapja, 2016 (60. évfolyam, 1-52. szám)
2016-04-24 / 17. szám
„Az egyház Isten lélegeztetőgépe” Késztető. Valláskárosultként definiálta magát Visky András író, színházi dramaturg, a Károli-egyetem tanára a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban tartott beszélgetésen, ahol Szabó T. Anna költő, műfordító társaságában beszélgettek az istenes versekről és a költészetről április 7-én. Hogyan lesz az emberből költő? Visky András szerint mindenki költő lesz, csak a szerencsésebbek ki is növik. Ő nem nőtte ki: hároméves volt, amikor megígérte az édesanyjának, hogy megírja mindazt a szenvedést, amit az arcán látott, amit átéltek. - Én ekkor egy internálótáborban éltem, több mint ezer kilométerre az otthonomtól, mindent elvettek tőlünk, az apám börtönben volt. A református egyház miatt került táborba, míg apja börtönbe - Mit keres egy hároméves kisfiú egy internálótáborban? - tette fel a kérdést Kovács József, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium igazgatója. Visky András elmesélte: édesapját, Visky Ferencet 1958-ban huszonkét év börtönre ítélték. A per az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi kései hullámára volt reakció. Első körben börtönbe került mások mellett Bodor Ádám, Páskándi Géza, a második körben pedig „úgy döntöttek, lefejezik a potenciális ellenséget, az értelmiséget, apám is belekerült egy ilyen perbe, mert úgy gondolta, ha már az államhatalom ateistának vallja magát, akkor az egyház ne fogadjon el pénzt az ateista államtól, hanem bízzák magukat Istenre, aki el fogja őket tartani” - idézte apja hitvallását Visky András. Hozzátette: ez konstruktív, modernista és elvárható gondolat volt. - Természetesen az egyház kezdeményezte apám elfogatását és perét, azóta vannak ezekről szóló dokumentumaink - tette hozzá. Végül Visky Ferencet hét év börtön után engedték szabadon, a család öt évet töltött az internálótáborban. Visky András nyolcéves volt, amikor először találkozott az apjával úgy, hogy emlékszik is rá. - Ő emlékezett rám, de én nem emlékeztem rá, ő ismert engem, én nem ismertem őt. Ez isteni viszony, ahogy Isten ismer bennünket, mi pedig nem ismerjük őt - tette hozzá. Belenőtt a Bibliába az internálótáborban Az író azt mondta, hogy a táborban a Biblián nőtt fel, hiszen édesanyja ezt a könyvet vitte magával, amelyet esténként előbb a gyertya, később pedig a petróleumlámpa fényénél olvastak. - Kicsi koromtól kezdve az volt az érzésem, hogy mindent értek belőle! Hát persze, mi is itt vagyunk Egyiptomban, ott van a Duna - ami ott óriási, gyerekként alig láttam a másik partot, és azt hittem, hogy ketté fog válni, és mi át fogunk menni rajta. Visky András harmadik osztályos volt, amikor az első versét megírta lázasan, betegen. Amikor készen lett, az apjának olvasta fel először, aki keményborítós, gyönyörű füzettel ajándékozta meg, és azt kérte a fiától, hogy abba írja ezentúl a verseit, amelyeket akkor és később is sokszor segített neki kiigazítani. Az öröm is istenes vers A csurgói program célja, hogy kortárs szerzőket szólaltassanak meg az istenes versekkel kapcsolatban. Kovács József, a gimnázium igazgatója, református lelkész azt kérdezte a két vendégtől, mennyire kell bátornak lenniük ahhoz, hogy Istenről írjanak. Szabó T. Anna költő, műfordító azt mondta, ezeket is ki kell adnia magából. - Muszáj, mint a lélegzetet - fogalmazott. Aztán elmesélt egy elsőre talán erősnek tűnő, de annál szemléletesebb példát arról, mi számára a nehézség. - Amikor szültem, kinyitották az ajtót, és mindenki nézte, hogy haladunk, ehhez képest istenes verseket írni megnyugvás volt - mondta Szabó T. Anna, majd hozzátette, hogy szerinte el kell viselnie azt, ha az ember ott áll a reflektorfényben és „mindenki benéz a lelkének a legközepébe, ahol születik valami”. Szabó T. Anna szerint bár nehéz az örömről írni, de az örömöt is le kell írni. Szerinte ekkor azonban számíthat az ember arra, hogy egyből a torkának ugranak, mert hazugságnak tartják az örömről írást, „pedig az is istenes vers, ha az ember meg tud szólalni az örömről”. Persze a klasszikus költői témák a magányosság, a fájdalom, de pont Csokonai Vitéz Mihály mondta, hogy az örömről és a játékosságról is írni kell - ez is Isten dicsérete - tette hozzá Szabó T. Anna. Visky András elsőre azt mondja, szerinte nincs is olyan, hogy istenes irodalom, aztán arra finomít, hogy nehezen értelmezhető számára ez a szókapcsolat. Saját bevallása szerint sokáig sem az Isten, sem a Megváltó szót nem tudta leírni a verseiben. Aztán jött a látványos fordulat, amikor „sokkal közvetlenebbül tudtam megszólítani az isteni személyt”. Visky András szerint a világ, főleg a nyugati kultúra, „isteni vákuumba” került. „Ezt az isteni vákuumot csak úgy lehet kitölteni, ha ő maga megszólal. Az én beszélgetéseim Istennel mostanában arra mennek ki, hogy nem tudom a némaságát sem eleganciának felfogni, sem annak felfogni, hogy megsértődött volna miránk, az emberekre, a teremtményeire. Küszöbhelyzetben érzem magam.” A Szentírás Isten nemléte felől - A Szentírás szövegeit Isten nemléte felől próbálom megírni, mert arra jutottam, hogy egy többszörösen vallássérült embernek - én lelkész déd- és szépunoka is vagyok - ez kibírhatatlan! Akinek ilyen öröksége van, annak nagyon kevés az esélye arra, hogy személyesen találkozzon a személyesen létezővel - mondta legújabb, készülőben lévő könyvéről Visky András, és hozzátette: olyan egyházban nőtt fel, amelyik úgy képzelte el magát, hogy azért létezik a világban, hogy a gyönge és nem professzionális Istent életben tartsa. De ha „az egyház olyan, mint az Úr lélegeztetőgépe” akkor azt Isten működteti. HEGEDŰS MÁRK reformatus.hu A vallásos költészetről faggatta Kovács József igazgató Szabó T. Annát és Visky Andrást fotó: kalocsai Richárd MORFONDÍR ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből...” (Jel 5,5-7) Nem minden az, aminek látszik - jutott eszembe a napokban az idézett ige kapcsán. A fiatalok másokról készült profilképekkel villognak a neten, a legcsúnyább nőt is megszépíti a smink vagy a photoshop. Mindenki villogni akar a legújabb menő mobillal, a legszexisebb, számára legelőnyösebb ruhában. És érdekes módon mindenki többnek akarja magát mutatni annál, ami valójában. A tinédzserek pár plusz évet hazudnak maguknak online, a diák úgy próbálja bemutatni a kevéske tudását vizsgán, hogy az minél többnek tűnjön. Sokkal ritkább eset az, hogy valaki kevesebbnek akar látszani annál, ami. Nos, Jézussal valahogy így történt. János, a látnok olyannak látja Jézust, mint egy bárányt, akit megöltek: esendőnek, gyengének, törékenynek. Ám ő valójában Júda oroszlánja: a király, az erős, a győztes. Jézus nem akarta magát nagynak mutatni, amikor a földön járt. Kifejezetten tiltotta, hogy mások címe, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között Messiásnak hívják - ő csak Emberfiának nevezte magát. Jézus tudott alázatos lenni: nemcsak a tanítványai lábát mosta meg, hanem szívből imádkozott a kereszt alatt gúnyolódó tömegért is. Az emberek azt hitték, ez az alázat a gyengeség jele. Azzal gúnyolták, hogy nem tud leszállni a keresztről, pedig az, aki megölt báránynak látszott, igazából győztes Úr. Ebben a nagyot mutatni vágyó világban nem értjük, miért is akart Jézus kevesebbet mutatni annál, aki valójában volt. Talán azért, hogy az emberek ne a csodák, jelek és isteni erő miatt higgyenek benne, hanem azért, mert megérzik lényében Isten szeretetét. Lenyűgözni valakit könnyű, de aki ma rajtad ámul, azt holnap másvalaki nyűgözi le. Az ámulat nem tartós érzés, de aki szeretetre gyullad irántad, annak a szeretete nem múlik el hamar. Jézus azért mutatja magát kevesebbnek, hogy hozzánk hasonló legyen. Olyan, mint mi. Ma is sokan alábecsülik a keresztyénséget: csak egy divatjamúlt, elerőtlenedett vallás! Pedig sok ezren vagyunk, akikben a Lélek ereje dolgozik, akiknek az életét nap mint nap csiszolja Isten. Sokan alábecsülik a Bibliát: csak egy poros, régi könyv! Pedig még mindig Isten életet adó Igéje van benne, amely életeket formál át. Sokan alábecsülik Istent, még arra sincs ereje, hogy megverjen, ha rosszat teszek! Pedig Isten ereje éppen abban látható, hogy türelemmel elviseli gyermekei bukásait. Nem minden az, aminek látszik. Sokan csak egy botladozó, újra és újra eleső keresztyént látnak, ha rád néznek. Pedig neked részed van Krisztus győzelmében. A Júda házából való oroszlán helyetted is győzött. Isten ilyennek lát téged! kacsó GÉZA kriszteso.com Te milyennek látod és láttatod magad? 11 2016. április 24. REFORMÁTUSOK LAPJA 11 IFJÚSÁG .. . ... . FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD Megérintő bizonyságtétel. A kortárs irodalom és az olvasás népszerűsítése a célja annak a programsorozatnak, amelyet a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium szervez. Az alkalmakat mindig a csurgói diákok műsora nyitja. A sorozat keretében Lovasi András Kossuth-díjas zenész, a Kispál és a Borz zenekar frontembere, Esterházy Péter író és Bertók László költő már járt Csurgón, a következő alkalom vendége Steinbach József dunántúli református püspök, a meghívást pedig már elfogadta Bereményi Géza író társaságában Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is. Kovács József, a csurgói református gimnázium igazgatója egy korábbi alkalommal azzal indokolta a sok vendéget, hogy „ha a diákok találkoznak ikonikus személyiségekkel, akiktől Istenről is hallanak, az megérintő bizonyságtétel lehet számukra”.