Reformátusok Lapja, 2017 (61. évfolyam, 2-53. szám)
2017-11-26 / 48. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2017. november 26. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... Szívemet hozzád emelem Kezdetben maga Kálvin János is versbe foglalt zsoltárszövegeket. A száműzetése alatt, 1539-ben Strasbourgban kiadott első zsoltárkönyvecskében tizenkilenc közül hat zsoltár az ő költeménye. Marcus Jenny svájci zenetudós kiemeli, hogy amint Luther és Zwingli, úgy Kálvin első zsoltárkölteménye - a címben említett 25. zsoltár - is panaszének. Nem a teremtő Istent magasztaló hálaadó zsoltár, hanem a szabadításért, bűnbocsánatért és kegyelmes vezetésért esedező imádság volt Kálvin számára is fontosabb. Úgy tartotta, a zsoltárok formálják szívünk gondolatait imádsággá, és így segítenek minket „lélekben fölemelkedni az angyalok társaságába”. A megszülető strasbourgi zsoltárkönyvecskéhez Kálvin több esetben - mint például a 68. zsoltáréban is - az ottani német gyülekezet énekeskönyvéből vett át és használt fel dallamokat. Zsoltárunkat kezdetben nem a mai, hanem egy innen vett, Matthias Greitertől szánazó dallamra énekelték. Talán a teljes zsoltárkönyv egységes - Clement Marót keze alatt megvalósítandó - koncepciója miatt vonta vissza Kálvin később saját zsoltárkölteményeit, így a 25. zsoltárt Marót újraírta, és mi már ezt énekelhetjük Loys Bourgeois 1551-ben megjelent, szintén új dallamával. Zsoltárunk a keresztyén egyház liturgiájában is fontos szerepet kap. Az egyházi év több vasárnapjának kezdő éneke - úgynevezett introitusa - innen veszi szövegét. E zsoltár kezdő szavai hangzanak fel advent első vasárnapjám „Ad te levavi animam meam”, azaz „Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljék meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.” (Zsolt 25,1-2) Ez teljes egészében énekeskönyvi zsoltárunk első verse. Ugyanígy alkalmas lehet böjt második vasárnapján a latin „Reminiscere miserationum tuarum ” kezdettel azonos harmadik („Emlékezzél jóvoltodból”) vers (a negyedik verssel együttes) éneklése, míg a tizenötödik bibliai verssel - „Oculi mei semper ad Dominum ” - kezdődő harmadik böjti vasárnap szövege zsoltárunk hetedik versének közepén található: „Istenhez szemeimet felemelem szüntelenül.” (Itt is hozzávehetjük a következő, nyolcadik verset.) Vajon e régi, elfeledett szokásoknak van-e ma értelme ? - kérdezik gyakran. Válaszoljon erre maga Csomasz Tóth Kámán, aki e zsoltár ismertetőjében ezeket írja: „Ezek a mélyebb gondolattársítások ugyan az újabb időkben kikoptak - nem a zsoltárból, csak a mi egyházi tudatunkból -, de éppen ezért lehet hasznos újra felfigyelni rájuk.” BÓDISS TAMÁS AZ IGE MELLETT NOVEMBER 26. VASÁRNAP (7) „...ki akadályozott meg titeket...” (Gál 5,7-15) Egy meg nem nevezett személyre utal itt az apostol, aki félrevezette a Galáciában élő keresztyéneket, mert megirigyelte Jézus Krisztusban nyert szabadságukat. Egyetlen ember mindent felbolygathat, ahogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti (7-9). Pál azonban bízik a galatákban, az ottani gyülekezetekben. Isten nem engedi őket elszakadni Krisztus szeretetétől. A Jézus Krisztusba vetett bizonyosság mindig egymás iránti bizalommal ajándékoz meg bennünket, minden ártó baj és zavarkeltő tett ellenére is (10). Pedig a zavarkeltő veszélyes és cseles, hiszen az apostol szájába adja saját tévtanítását. Pál kénytelen magyarázkodni. Megalázó helyzet ez számára, de Krisztus ügyéért ezt is vállalja (11-12). Pál ismét hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztusban Isten népe szabad: ez a szabadság megszabadított a haláltól és minden halálos konfliktustól, amely nem tűrhető meg Isten népének közösségében. Vagyis a gyülekezetben nem marhatjuk és falhatjuk, nem pusztíthatjuk egymást (13-15). Ezékiel 27 - 81. zsoltár NOVEMBER 27. HÉTFŐ (22) „...türelem...” (Gál 5,16-26) A Jézus Krisztusban megnyert kegyelem konkrét változásokban ölt testet az életünkben. Ebben a testben soha nem leszünk tökéletesek, de igenis látható jelei vannak a változásnak, mert az újjászületés gyümölcsei másokat is táplálnak. Amilyen konkrétak a test cselekedetei (19-21), ugyanolyan konkrétak a lélek gyümölcsei is (22-23), sőt, üvölt a kettő közötti ellentét (16-18; 24-25). Erre a konkrétságra egyetlen példát említek: a türelmet. Mindenki türelmetlen, ideges, indulatos körülöttünk. Parókiánk egy sarkon áll, ahol nagy kanyarokkal három közút fut egymásba. Amikor kijárok az udvarból, és becsuknám magam mögött a kaput, máris három irányból tolnak lefelé. Hálát adhatok azért, hogy a felső kanyarból őrült sebességgel érkező autók valamelyike nem fut belém, miközben van ott magyarázás, kiabálás, sikertelen kikerülési próbálkozás, néha még ökölrázás is. Harminc éve türelemmel tűröm, noha volt már olyan kísértésem, hogy kiszállok, és nagy baj lesz. Kell a türelem, de a türelemnek része az is, hogy az Istentől elkészített időben nem indulattal, hanem szentlelkes bölcsességgel szólunk. A türelem soha nem néma. Ezékiel 28 24. dicséret NOVEMBER 28. KEDD (9) „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el...” (Gál 6,1-10) Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert üdvözültem. A jó cselekvése következmény, nem feltétel. Ez a Krisztus törvénye (1-2). Hordozzuk egymás terhét szeretteink körében, majd a közvetlen környezetünkben (2), ezután tágítsuk a kört (10). Vannak olyan terhek, amelyekkel nem terhelhetünk másokat, mert azokat nekünk kell elhordozni (5). Ne gondoljuk magunkat többnek a kelleténél, mert ezzel megcsaljuk önmagunkat, és joggal keltünk ellenszenvet másokban (3). Tiszteljük tanítóinkat, különösképpen azokat, aki Isten Igéjének üzenetére, az evangélium örömére tanítanak és nevelnek bennünket. Becsüljük meg az ilyeneket (6)! A jó cselekvésének gazdag áldásai vannak, még akkor is, ha látszólag visszaélhetnek azokkal ebben a világban. Ez a Krisztus-hitből fakadó cselekvés szent kockázata, ami végül is maradandó áldásokhoz vezet (7-9). Ezékiel 29 459, dicséret NOVEMBER 29. SZERDA (14) „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével...” (Gál 6,11-18) Mi mindennel tudunk mi testben dicsekedni? Az Ószövetségben a körülmetélkedés adott okot erre a dicsekvésre. Manapság a keresztyének azon versengenek, hogy ki az igazabb, hívőbb keresztyén. Persze ennek mindig testi, számszerűsíthető jelei vannak szerintünk. Az apostol Jézus Krisztus keresztjével dicsekszik, nem pedig magával. Az apostol Isten ke gyelmével, a megváltás ajándékával, az Úrral dicsekszik. Ehhez képest minden itteni eredmény múlandó, rothadandó, viszont Jézus Krisztusban mindezek a földi dolgok értelmet, maradandóságot nyerhetnek - de csakis őbenne (14-15). Ez az egyetlen dicsekvés, amely nem ellentéteket gerjeszt, hanem békességet és irgalmasságot ajándékoz. Ez a békesség mennyei bizonyosságból fakadó szilárdságot jelent, amely a szolgálattal járó vesződséget (szó szerint vesződséget említ az apostol), sőt, a Jézus Krisztus ügyével járó bélyeget, szenvedést is ezzel a békességgel hordozza. Aki csak a saját élete vesződségét hordozza, az igen keveset élt (16-18). Ezékiel 30 - 398. zsoltár NOVEMBER 30. CSÜTÖRTÖK (6) „.. .az egész világon gyümölcsöt terem...” (Kol 1,1-8) Az apostol az igazság beszédéről (5) szól. Jézus Krisztus evangéliuma az egész világon terjed, gyülekezetek jönnek létre, emberi életek újulnak meg Ezen népe növekszik, gyümölcsöket terem (6). Az evangélium terjedésének egyik áldott bizonyítéka maga a Kolosséban létrejött gyülekezet. Ne aggódj az egyház jövője miatt, hanem légy jelen a gyülekezetedben! Ez a gyülekezet nem Pál, hanem az Epafrász nevű szolgatárs munkálkodása által született meg, aki szintén Krisztus hű szolgája volt (7). Ezen minden hívő embert fel tud használni az evangélium szolgálatában. Az igazság beszéde, Jézus Krisztus evangéliuma mindenhol ugyanazokat a gyümölcsöket termi: hitet, szeretetet és reménységet. A Jézus Krisztusba vetett hit nyomán szeretet támad bennünk azok iránt, akiket az Isten ránk bízott, majd rajtuk keresztül minden ember iránt. Közben pedig egész életünk, minden körülmények között reménységben, hálával és örömmel megélt élet, hiszen üdvösségünk van (3-5). Ezékiel 31 . 457. zsoltár DECEMBERE PÉNTEK (12) „Adjatok hálát az Atyának...” (Kol 1,9-23) Isten népe mindig a hálaadás örömében él (11). Hálát adunk, mert Isten alkalmassá tett minket, hiszen hiábavaló életünket megtisztította, sötétségben tapogatódzó botladozásunk fölött fényesség ragyogott fel (12). Hálát adunk, mert ő szabadított meg minket abból a sötétségből, amely minden itteni fényesség ellenére csak szürke félhomály ebben a világban. Vagyis Isten megváltó szeretete átjárja ezt a világot, de túl is mutat azon. Isten átvitt minket az ő szeretett Fiának országába. Megváltásunk, bűnbocsánatunk van (13). Hálát adunk, mert Isten Jézus Krisztusban testet öltött, megmutatta magát nekünk. Láthatóvá lett számunkra Jézus Krisztusban a láthatatlan Isten. Az Úr Jézus Krisztus, mint a láthatatlan Isten Fia, látható képmása, minden teremtményét megelőzve, öröktől fogva van - de minden teremtménye életének csakis ő ajándékozhat értelmet, tartást, örökséget, üdvösséget (15—17). Ezékiel 32 ,441. dicséret DECEMBER 2. SZOMBAT (28) „...hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban.” (Kol 1,24-29) Az Isten által elhívott ember Isten Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát szolgálja, amely eddig rejtve volt, most pedig egyértelművé, világossá, érthetővé lett. Az örömhír lényege, hogy az eljövendő dicsőség reménysége Jézus Krisztusban beragyogja földi életünket is. Ez az evangélium mindig az ember javát munkálja (28). Tehát Eten szolgája, valamint az egyház munkája csakis az emberek örömére és reménységére lehet jelen ebben a világban (25-27). Ez a szolgálat megbízatáson alapul (25), örömmel végzett szolgálat, amely szenvedéseket is vállal (24), miközben mindenkinek tudtul adja az evangéliumot (27), egyszerre tanít, int, biztat (28). Ez a szolgálat az eredményt az Úrra bízza, mert a szolga csak fáradozik, küzd, erőlködik, mindent megtesz, ami tőle telik - közben megtapasztalja a csodát, hogy Isten ereje hatalmasan működik szolgálatában, emberi erőlködéseiben, és az ő akarata szerint megáldja azt (29). Ezékiel 33,1-20 296. dicséret STEINBACH JÓZSEF /-C IMÁDKOZZUNK! Felemelő olvasni Igédben, Uram, hogyan oldották meg konfliktusaikat az első keresztyének! Sokszor mi csak vágyakozunk arra a képességre, amely nekik megvolt, hogy egymásban ne a konkurenciát, a másképpen gondolkodóban ne az ellenfelet lássák, hanem azt a testvért, akiért te ugyanúgy az életed adtad! Talán az első szeretet tüze erősebb volt még bennük? Talán jobban átérezték az üldözések között, hogy mit jelentenek egymásnak? Vagy csak egyszerűen szívből szerettek téged, és ezért tudták szeretni egymást is... Uram, könyörülj református népeden, hogy mostanában, amikor választások idején vagyunk, tudjunk felülemelkedni egyéni érdekeken, legyen képességünk megbocsátani, de mindenekelőtt: le ne térjünk az evangélium egyenes útjáról! HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY a fi A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ A lassan süllyedő hajó Ezékiel próféta hosszú vándorlásra kényszerült a babiloni fogság első éveiben: azok közé tartozott, akik a nagyhatalmi politika miatt kényszerültek hazájuk elhagyására. Gyötrelmes utazás várt rá az ókor egyik forgalmas migrációs útvonalán, és mély nyomot hagyott lelkében, amit eközben átélt. Áthaladt Tíruszon, a Földközitenger partvidékének fényes kereskedelmi központján, talán meg is pihent társaival a városban. Az elcsigázott, hontalanná vált, a bizonytalan jövő felé sodródó fiatal menekült elkerekedett szemmel ámulhatott a gazdagság kézzel fogható jelein, az ezerfelől összehordott árukon, az emberi forgatagon, a kikötőből kifutó és gazdagon megrakodva viszszatérő hajókon. Látta az egyiptomi tarka vásznakat, nemes- és színesfémet, illatszereket, elefántcsontot, csodálatos termékeket (Ez 27-28). Látta a felfuvalkodottságot is, azt, hogy király és kalmár egyaránt sérthetetlennek hiszi magát. Ezékiel viszont saját bőrén tapasztalta: nincs megingathatatlan város a föld színén. A babiloni sereg Kr. e. 585-ben indított ostromot a szigeten fekvő Tírusz ellen. A támadást tizenhárom éven át fenntartott, erőteljes blokádként kell elképzelnünk, ami azonban nem hozott kézzelfogható eredményt (29,18), és egyelőre nem áradt el a kihalt piactéren és a palota elhagyott udvarán a siratóének hangja (28,11). A hanyatlás ideje, a kereskedelem visszaszorulásának napjai azonban elkövetkeztek, és Tírusz soha többé nem lett már olyan, mint azelőtt volt. Két és fél évszázad múltán Nagy Sándor úgy döntött, sáncot húz a tengeren át a városig, ezzel megtörte a partvidék ékkövét, és a sziget nemcsak megszállás alá került, de földvjzilag is örökre megváltozott: a töltést az ostrom után tovább építgette a tenger, és Tírusz szigetből félszigetté lett. Az is maradt mind a mai napig. HODOSSY-TAKÁCS ELŐD