Reformátusok Lapja, 2018 (62. évfolyam, 1-52. szám)

2018-01-07 / 1. szám

Gondolatok 2018-ra Újév. Elbúcsúztattuk a reformáció ötszázadik évét, és köszöntjük az öt­százegyediket. Az ünneplés adta fel­adatok után, amelyek meghatároz­ták évünket, most kicsit általáno­sabban tekintünk a kezdetre, az előt­tünk álló, ismeretlen évre, közelgő parlamenti választásokra. „A más utat, az új kezdetet mindig megelőzi valamilyen nagy mélység vagy ma­gasság, valamilyen nagy találkozás, életre szóló élmény. Ez a nagy talál­kozás a heteken át tartó út végén a Krisztus-látásban teljesedett be az utazók számára" - írja a napkeleti bölcsek története kapcsán újévi ve­zércikkében Szabó Ferenc dunamel­­léki főjegyző. Az új esztendőben számos tervünk, vágyott utunk lehet: körképünkből kiderül, ho­gyan készülnek 2018-ra református egyházunk szervezetei, közösségei, például a Nőszövetség, az Ökogyü­­lekezeti Mozgalom vagy a Refor­mátus Közéleti és Kulturális Köz­pont Alapítvány. Sokszor félelem­mel tekintünk az eljövendőkre - Karsay Eszter arra bátorít rovatá­ban, hogy ne félelemből, hanem sze­­retetből éljünk Jézus Krisztus által.­­ Kapcsolódó írásaink a 3., 6., 7. és 9. oldalon „Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. (...) Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.” (Zsolt 16,1-2,5-6) fotó: reflap archív Lapunkban megtalálja a Mértékadó című ingyenes kulturális és műsorújság-mellékletet. REFORMÁTUS SZEMMEL Ne feledkezzetek meg vezetőitekről!­­A háromszáz éve született Szőnyi Benjámin volt az egyik utolsó olyan költő, aki a genfi zsoltárok dalla­mára írta a verseit, valamennyi éne­kelhető, öt közülük énekesköny­vünkben is megtalálható - mondja korai elődjéről Bán Csaba hódme­­zővásárhely-ótemplomi lelkipász­tor... . 3.­­ MOZAIK Menekülök 1660-ban a török elfoglalja Nagy­váradot, és az ottani iskola Mar­­tonfalvi György vezetésével sokak­kal együtt elmenekül. Befogad­hatja-e a diáklázadásokkal is fe­nyegető, rossz anyagi körülmények között tengődő debreceni refor­mátus kollégium a menekülő test­vériskola diákjait és tanárát? Erről szól a reformációs drámapályázat győztes alkotása... > 8. ) 9771419­856007 A megosztás öröme koreai gyülekezet. A karácsony sokáig nem számított hagyományos ünnepnek Koreában - ma már úgy tekintenek rá, mint Isten szeretetének megosztására az emberekkel. A budapesti koreai reformátusok adventi ünnepségén jártunk múlt decemberben, hogy közelebbről is megismerjük tízéves, különleges gyülekezetüket. Láncszemekként kapcsolódnak egy­másba a budapesti Magyar tudósok körútján az egyetemek kutatóköz­pontjai. A hatalmas komplexumok sorában különleges színfolt a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székháza, amelyet 2017. december 17-én csordultig megtölt a távol-keleti vendégszeretet. A bu­dapesti koreai reformátusok ünnepi istentiszteletén Jeong Chae Hwa lel­kipásztor a házasságtörő asszony történetén (Jn 8,1-11) keresztül szól Isten mindenkit körülölelő sze­­retetéről.­­ Nem a gazdagság és a jólét jelenti a boldogságot, hanem az Isten szolgálatában megélt felebaráti szeretet - hangsúlyozza az igehir­dető. Rámutat a megértés és a meg­bocsátás erejére is, amelyet a gyüle­kezet tagjai egymáshoz fordulva gyakorolnak is. Közös karácsony A nap fénypontja a közös ünneplés: izgalommal teli várakozás, kedve­sen csilingelő hangocskák, sok-sok nevetés, móka, szeretet és szelídség. A koreai gyülekezet aprónépe dal­ban mondja el, hogy a fehér hó, a piros Mikulás és a legújabb játékok helyett csupán az egyetlen, igazi ajándékra vár: Jézusra. Az asszony­kor és a Gloria női kórus énekkel dicsőíti az Urat, míg a közösség gimnazistái saját színdarabbal lép­nek fel. Előadásuk fő üzenete: ha Isten szeretetét megtartjuk ma­gunknak, az nem töltheti be igazi szerepét, azonban másokkal meg­osztva egyre csak növekszik és át­járja a világot. A koreai gyerekek egész évben gyűjtik a vasárnapi istentisztelete­ken a „tálentumokat”, azaz a fel­jegyzett jó tulajdonságokat, mint amilyen az ügyes bibliaolvasás vagy a szép éneklés. Ezeket az istentisz­telet utáni karácsonyi vásárban válthatják be cukorkára, sütemény­re és játékokra. Elengedhetetlen kellékként minden nyakig masza­­tos gyermek kezében ott díszeleg Korea legnépszerűbb utcai nya­lánksága is: a pálcikára tűzött, szószba mártott rizstészta.­ ­ Folytatás a 4. oldalon Közösen járni, dolgozni, imádkozni Tiszántúl. Zarándokúton vett részt Debrecen három püs­pöke Genf városában: Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek­­metropolita, Palánki Ferenc római katolikus püspök és Fe­kete Károly református püspök 2017. december 7. és 10. kö­zött látogatott a svájci város­ba, az ökumenikus mozgalom központjába. Ennek alkalmá­ból 2017. december 19-én 18 órától a debreceni Déri Múze­um dísztermében Útjaink cím­mel kerekasztal-beszélgetést szerveztek, ahol beszámolót tartottak, és megosztották sze­mélyes benyomásaikat, élmé­nyeiket az érdeklődőkkel. - Mindannyian megfogadtuk, hogy nem hivatali ökumenét sze­retnénk élni, hanem testvérként egymásra tekinteni, ugyanis közö­sen képviseljük Isten ügyét ebben a városban - mondta Fekete Károly. A jó hangulatú beszámoló közös utazásra invitálta a jelenlévőket, a képek és a képzelet segítségével mi is könnyedén Genf városába gon­dolhattuk magunkat. Palánki Ferenc püspököt, Kocsis Fülöp érseket és Fekete Károly püs­pököt a látogatásra elkísérte Kra­­kemperger Zoltán római katolikus te­ológiai tanár, a debreceni Szent Anna Székesegyház plébánosa, Seszták Ist­ván görögkatolikus teológiai tanár, érseki főhelynök és Gonda László re­formátus teológiai tanár, ökumeni­kus referens is. A háromnapos út rendkívül intenzív élmény volt min­den résztvevőnek, és a sűrű, ponto­san beosztott programban jutott idő a beszélgetésre, az elmélyülésre is. - Olyan jó lenne egy közös útra menni! Nem is tudom pontosan, hogy kiben fogalmazódott meg a gondolat, ami aztán közös céllá vált. Genf pedig nem csupán a re­formáció, hanem az ökumené böl­csője és fellegvára is - mondta Ko­csis Fülöp. A püspökök ellátogattak az Egy­házak Világtanácsa (EVT) székhá­zába, ahol Olav Fykse Tveit főtitkár fogadta őket, akivel másfél órás megbeszélés keretében vitatták meg az egyházak egységtörekvései­nek aktuális kérdéseit.­­ Az intéz­mény és az itt dolgozók igazán el­kötelezettek az egység mellett. Rendkívül sok téma került szóba, de az alapgondolat egy volt: közö­sen járni, dolgozni, imádkozni. Kö­zösen kell járnunk az egység útján - mondta Palánki Ferenc.­ ­ Folytatás a 4. oldalon

Next