Reformátusok Lapja, 2018 (62. évfolyam, 1-52. szám)
2018-01-07 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA 2018. január 7. HETI ÚTMUTATÓ ÉNEKELJETEK... Ez a Messiás, kit én megígértem Az új évben énekismertetőinkkel is új fejezetet kezdünk: használatban lévő énekeskönyvünk mellett egyre többet foglalkozunk majd a megújuló énekeskönyv anyagával. Az is a megújulás része, ha új oldalról ismerhetünk meg valamilyen fontos értéket. Ezúttal egyik reformációs énekünk ismeretlen vonatkozására szeretnénk rávilágítani. 16. századi énekkincsünk egyik legszebb és méltán közismert tétele a „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek” kzzárta dicséretünk (RE 225). Ez a hálaadó - a mai besorolás szerint az ember megváltásáról szóló dicséret régi énekeskönyveink vízkereszti énekei között szerepel. Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör legősibb, mai naptárunkból mintegy kétszáz éve mégis kimaradó ünnepnapja. Hagyományosan három evangéliumi történet kötődik az ünnephez: a napkeleti bölcsek, Jézus megkeresztelésének története, valamint Jézus első csodatétele a kánai menyegzőben. Ezek mindegyikében Krisztus királyi származását, istenfiúságát és isteni hatalmát ismerhetjük fel. A 225. dicséret eredetileg három, ma nem szereplő verset tartalmazott, amely a mennyei Atya fia megkeresztelésekor elhangzott bizonyságtételét idézi fel (Mt 3,16-17). A dicséret mai harmadik versét (...teFiadat ígérédigédben, /Hogy elbocsátod ötét mi közénkben, /Emberi testben) követően így folytatódik az egykori énekszöveg: „Megemlékeztél, Isten, beszédidről, / És hozzánk való kegyelmességedröl, / Bizonyságot töl mennyből szent Fiadról, / Krisztus Jézusról: // Ez a Messiás, kit én megígértem: / Én beszédemet mostan betöltöttem, / És csak ez által megengeszteltettem, / És megbékéltem. // Minden emberek ötét hallgassátok, / Amit parancsol, azt megfogadjátok, / Ha nem halljátok, mind eltévelyedtek, /És mind elvesztek.”E sorok után kapnak igazán értelmet a következő versek ilyen fordulatai: „mutassad meg szent Fiadat nékünk,... adjad, hogy lássuk a világosságot, ...és ne ismerjünk többet a Krisztusnál.” Akik figyelmesen elolvasták a lenti három strófát, bizonyára hozzánk hasonlóan úgy vélik: ez nem maradhat ki az énekeskönyvből. Ellene szól, hogy ezzel tizenegy strófára bővül az ének, és visszatartó lehet még néhány túl régies kifejezés. Készült is alternatíva a problematikusabb fordulatok kiváltására, itt most mégis az eredeti szöveg közzététele mellett döntöttünk, várván esetlegesen olvasóink véleményét, javaslatait is. A most bemutatott versekhez az első, valamint a jelenlegi 4-6. strófák hozzáadásával kerek egészet adó, a vízkereszti történet lényegét és üzenetét megragadó dicsérettel gazdagodhatunk. BÓDISS TAMÁS AZ IGE MELLETT JANUÁR 7. VASÁRNAP (1) „Ezek a leszármazottai Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek...” (lMóz 10) A korabeli népek felsorolása áll előttünk, bemutatva Nóé három fiának hetven leszármazottját. Lényeges szempont, mely népeket hová sorolták az Isten áldása szempontjából (1 Móz 9,25-27). Sém utódai áldottak. Részesülhetnek ebből az áldásból Jáfet utódai is, de Hám utódai csak szolgái lehetnek ezeknek, hiszen Hám tiszteletlenül bánt lerészegedett apjával, Noéval. Isten áldása ma is nélkülözhetetlen, és boldog, aki ezt tudja, és ezért könyörög. Isten áldása nélkül ugyanis végül kárhozatos, halálos kudarcba fullad minden erőlködésünk, hatalmaskodni kezdünk, harcosan egymásnak esünk, de még az Isten áldását is önző érdekeink igájába fogjuk, ahelyett, hogy továbbadnánk azt (8). Áldott legyen az Isten, hogy ő minden népet egy vérből teremtett, és végül mégsem tiszteletlen, hibás tetteink szerint sorol be bennünket. Egy vérből teremtett (ApCsel 17,24-26), és egy vér, a Jézus Krisztus vére által mos meg minden nép fiai közül... Máté 5,43-48 , 29. zsoltár JANUÁR 8. HÉTFŐ (6) „És most semmi sem gátolja őket...” (IMóz 11) A ma embere folyamatosan a képernyő előtt ül, valamit nyomkod, így véleményezzük, dolgoztatjuk, zsaroljuk, kínozzuk egymást szünet nélkül. A modern kommunikáció belemászik életünk legrejtettebb zugaiba is. Mögötte a bábeli világ lelkülete dagad: minél nagyobbat építeni, nevet szerezni, istenné lenni (4-6). Örökéletpótlékok ezek. Isten számára valójában nevetséges, jelentéktelen, törpe állapot az, amit mi nagynak gondolunk, és minél nagyobbak leszünk, annál inkább törpülünk (5). Áldott legyen az Isten, hogy ő nemcsak letekint ránk, hanem közénk jött, megszólított, figyelmeztetett, megváltó szeretetével az örök élet tágasságába helyezett, hogy abbahagyhassuk végre a kárhozatos pótcselekvéseket. Hagyd abba (8)! Ma legalább egy emberrel kevesebbet zaklass azzal, hogy felhívod, és ne nyisd meg a közösségi oldaladat azért, hogy a benned tomboló bábeli káoszt levezesd. Inkább beszélgess a gyerekeddel, öleld meg a hitvestársadat, még inkább imádkozz, figyelj az Úr szavára... (8). Máté 6,1-8 474. dicséret JANUÁR 9. KEDD (1) „Az Úr ezt mondta Ábrámnak...” (IMóz 12) A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik (1), már itt a földön áldást, vagyis olyan mennyei, krisztusi jót ígér, amelyet az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni (2), és ennek az áldásnak a továbbadására hív el (3). A hit egyetlen lehetősége az engedelmesség, a teljes ráhagyatkozás a megszólító és elhívó Isten kegyelmére, ahogy Ábrahám megállapodott emberként mindent elhagyott, kimozdult a megszokott régiből az Úr által készített újba (4- 5). Olyan ez a ráhagyatkozás, mint amikor a repülőgép belecsavarja magát a láthatatlan, mégis őt hordozó levegőbe. Az engedelmesség közben Isten folyamatosan megerősíti ígéretét (7), Ábrahám pedig újra és újra segítségül hívja őt (8-9). A hit megfeneklik, ha az ember saját ügyeskedésekbe kezd, főként, hogy mentse irháját és javait. Ezek az ügyeskedések mindenkinek nyomorúságot okoznak. Még a hit hősének, Ábrahámnak élete sem volt mentes ilyen vargabetűktől (10-20). Neki elindulni kellett, nekünk viszont megmaradni kell abban, amit az Úr ránk bízott. Máté 6,9-15 , 483. dicséret JANUÁR 10. SZERDA (6) „Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. Össze is vesztek...” (IMóz 13) Egyszer el kellene gondolkodnunk azon, hogy hívőként is milyen kérlelhetetlenek vagyunk, ha a saját javainkról, igazunkról és érdekeinkről van szó. Jó Ábrahám történetét, így a mai fejezetet is a teljes írás krisztusi összefüggésében szemlélni. Ebben a tágabb nézőpontban Isten ígéreteit jól értjük, e világi áldásait nem értékeljük túl. Tehát Ábrahám és Lót vagyonosodása (1 -2), az ebből fakadó feszültségek időlegesen bölcsnek és békésnek tűnő megoldása (5-13), az itteni föld ígérete, Ábrahám leendő utódainak száma, nagysága csak alázatra inthet (14-18). Az Isten minden itt megtapasztalt áldása csak arra vezethet, hogy még inkább odameneküljünk őhozzá, mindent továbbra is őtőle várjunk, és hálával tudjunk élni azokkal (4). Ezért itt is az Úr Jézus Krisztusban, az örök élet tágasságában kell élni, birtokolni, bánni mindennel és mindenekkel. Jézus Krisztusra tekintve lehet mindent a maga helyén, az örök élet rendjében kezelni. Máté 6,16-24 , 267. dicséret JANUÁR 11. CSÜTÖRTÖK (20) „...áldott a Felséges Isten...” (1Móz 14) Négy keleti király megtámadott öt kánaáni városkirályságot, legyőzték őket, lakóikat foglyul ejtették, a városokat kifosztották, így került fogságba Ábrahám unokaöccse, Lót is (1-12). Ábrahám ügyes taktikával verte meg a győztes keleti királyok seregét, visszaszerezte a zsákmányt, megszabadította Lótot is, mégis az isteni szabadítás eszköze lehetett, hiszen nem támadott, csak védekezett, és az övéi segítségére sietett. Ahol nem támadnak, de hittel védekeznek, ott az Úr szabadítást ajándékoz övéinek (13-16). Az itteni győzelmek és szabadulások azonban mindig csak időlegesek. Ezért sem fogad el Ábrahám semmit a Lót miatt megsegített, de züllött város javaiból. Ugyanakkor elfogadja Jeruzsálem pap-királyának, Melkisédeknek áldó szavait, hiszen tudja, hogy a Magasságos segítette őt győzelemre. A kenyér és a bor Isten látható, konkrét áldásának megjelenítése, amely ugyanakkor hirdeti, hogy eljön majd" az az áldott, örökkévaló király, aki maradandó szabadulást ajándékoz nekünk (17-24). Máté 6,25-34 266. dicséret JANUÁR 12.PÉNTEK (10) „...kettéhasította őket...” (IMóz 15) Örömhír a szétszabdalt, hasadt világnak! Akkor látomásban szólt, ma mindenekelőtt Igéjében szól az Úr (1). Amikor az Úr szól, biztatja népét, hogy ne féljünk, mert ő pajzsunk nekünk (1), és minden jogosnak tűnő, elpanaszolt nincstelenségünk ellenére is (2-3) hittel fordulhatunk az Úr ígéretéhez, mert örök jutalmunk van (4-6). Isten kihoz a félelmekből, a fogságból, az idegenből, a szétszabdalt, hasadt világ koromsötétségéből, ahol ragadozók támadnak mindenütt (7-16). Ennek a szabadításnak konkrét jelét adja az Úr, ahogy világító fáklyaként hajol le Ábrahámhoz, örök szövetségében (17-18). Jó tudni, hogy Jézus Krisztusban hazaérkezünk békességben, nem múlandó, hanem örök vagyonnal arra a földre, amelyet nem mások földje ellenében kaptunk, hanem amit Isten elkészített minden nép számára (19-20). Máté 7,1-6 , 213. dicséret JANUÁR 13. SZOMBAT (13) „Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.” (1 Móz 16) Az ember sokszor csak a saját baját látja, türelmetlen lesz, jogi megoldást keres. Ezek azonban soha nem hoznak valóságos megnyugvást, inkább elmélyítik a problémát, így Sára és Hágár kapcsolata még nyomorúságosabb lesz, eldurvul az adok-kapok, ezért Hágárnak menekülnie kell (1 -6). Isten viszont mindezt látja, mindent lát. Látja Sárát, de látja a kitaszított Hágárt is, megszólítja, alázatra inti, ígérettel ajándékozza meg őt is. Isten mindenki és mindenek kegyelmes Ura. Igaz, hogy Izmáéit és utódait szilaj, erőszakos, kártékony népként írja le az ige, de egyszer majd minden „erős kéz” is elgyengül, és vagy megtér, vagy megítéltetik (7-12). Boldog ember az, aki találkozik az élő, minket kegyelmesen látó, hordozó Istennel, így maga is elkezd igazán látni és hinni, ahogy János látott és hitt, amikor a feltámadott Jézus Krisztus üres sírjába tekintett (Jn 21,9). Onnantól kezdve nem jogi megoldásokat keresünk, mert másként látjuk és intézzük dolgainkat (13-16). Máté 7,7-14 , 475. dicséret STEINBACH JÓZSEF IMÁDKOZZUNK! Az új év küszöbén, 2018-ban * Uram, én köszönöm neked, hogy megnyitod kegyelmedet. És új napok, hetek és hónapok útjain is megmutatod, hogy én, a földi világba elhelyezett ember, aki nélküled a holnapra tekinteni sem mer, múló létemnek sodrában is, bár ami emberi, az üres, hamis, mégis, ha ember terád tekintve maradok, akkor a Tiéd vagyok. Amen. HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ Adakozás, ima, böjt Heti olvasmányunkban e hárommal mint a lelkiségünk alappillérével találkozunk. Nem az emberek előtt (Mt 6,1), hanem „rejtve”és „titokban” (6,18) gyakoroljuk ezeket. Annyira személyes részei a kegyességünknek, hogy még gyülekezeti testvéreink előtt is ritkán hozzuk szóba. Kerestük-e már meg lelki vezetőnket olyan kéréssel, hogy elakadtunk azónában, legyen szíves segíteni benne? Kértünk-e már tanácsot idősebb testvértől, hogy az adakozásunk hogyan fejezhetné ki jobban Isten iránti szeretetünket? Vagy miként kell összekötni a böjtölést az Isten-kapcsolatunkkal? Ami a bezárt ajtók (6,6) mögött történik, azt nem szívesen osztjuk meg egymással. Éppen ezért félő, hogy öntudatos kálvinista kegyességünk jó testvéri támogatás nélkül marad. Saját ötleteink szerint csináljuk, vagy nem csináljuk és így - miután az ima, az adakozás és a böjt tényleg nem a nyilvánosság előtt zajlik - akár el is satnyulhat. Néha megriadok attól a gondolattól, hogy vajon némelyek reformátussága nem merül-e ki felszínes bibliaismeretben, a keresztyén értékrend kispolgári követésében. Sokan vannak a KSH-keresztyének (akik tízévente, a népszámláláskor mondják magukat reformátusnak), kevesebben a K&H- keresztyének (akik karácsonykor és húsvétkor látogatják a templomot), még kevesebben a HK-hívek (akik a Heidelbergi Káté lelki alapjain állva élik mindennapjaikat). Rejtve és titokban gyakoroljuk a hitünket, de így sebezhetők is vagyunk. A céltudatos adakozás a kegyesség gyakorlása (6,1), ezért amikor a hangulatunktól vezérelve küldünk egy sms-t valamilyen tévés felhívásra, az nem számít adakozásnak. A lefekvés után félálomban elmormolt Miatyánk - még ha az a belső szobában, az ajtót bezárva (6,6) történik is, mindenféle szószaporítás (6,7) nélkül - szintén lelki elszegényedéshez vezet. Az ünnepek utáni fogyókúrának pedig, vigyázzunk, semmi köze nincs a böjtöléshez. SZŐKE ATTILA SZILÁRD