Reformátusok Lapja, 2019. január-június (63. évfolyam, 1-26. szám)
2019-05-19 / 20. szám
REFORMÁTUS EGYSÉG ! 2009-ben a reformátusok kinyilvánították együvé tartozásukat, egyértelmű kiengesztelő választ adva ezzel a 2004. december 5-ei népszavazásra. Milyen szellemi, lelki támogatást adhat e nagy jelentőségű folyamat során egy gazdag történelmi múltú intézmény? A Debreceni Református Kollégium a kezdetektől fogva nemcsak a Tiszántúlnak, hanem „egész Magyarországnak és Erdélynek világító lámpása" volt. Az országos iskolahálózat középpontjaként egyetemünk jogelőd intézménye látta el tanítókkal és lelkészekkel a magyar reformátusság jelentős részét - a mai országhatárokon innen és túl. Az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő helyszíneként a debreceni Nagytemplommal együtt Nemzeti Emlékhely vagyunk, az, hogy éppen nálunk született meg az 1849-es magyar nemzeti függetlenségi nyilatkozat, mélyen beivódott a hagyományainkba, és ma is a magyar nemzet iránti felelős szerepvállalásra kötelez bennünket. Intézményünk számos diákja vált a magyar irodalom, tudomány és művészet meghatározó alakjává, és adta tovább a maga eszközeivel mindazt, amit Istenről, a hazáról és a felelős szabadságról Debrecenben megtanult. Hadd emeljem ki közülük most csak Kölcsey Ferencet, Arany Jánost, Csokonai Vitéz Mihályt és Szabó Lőrincet. Mindez ott él bennünk mint biztos alap, nemes és szép hagyomány. De mindez mit sem ér, ha erre az alapra nem épül ma is élő felelősségvállalás és tudatos törekvés arra, hogy továbbra is világító lámpái legyünk egyházunk és népünk javára - a határokon innen és túl, ahol csak magyar református él. Miképpen ragadható meg az a szellemi örökség, amely a jelenben is vonzza a leendő lelkészeket a Kárpát-medence minden területéről? Aki belép a csodálatosan megújult épületünkbe, azt szinte azonnal magával ragadja és lenyűgözi a gazdag történelmi múlt. Aki a díszlépcsőházban meglátja Petőfi hatalmas szobrát, vagy a Nyilas 2019. május 19. Reformátusok Lapja 31