Reformátusok Lapja, 2020. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
2020-12-06 / 49. szám
SZEMLE ! Ozsváth Sándor: Pergő időben. Két Hollós Kiadó, Budapest, 2020. Ozsváth Sándor: Trianon árnyai. Uropath Kiadó, Debrecen, 2020. A címek - főképp úgy, hogy 2020-at írunk, olyan esztendőt, amelyben mindenkinek kijutott a kisebb-nagyobb megpróbáltatásokból - igen beszédesek. Az összegyűjtött, 2000 és 2019 között született írások máig aktuálisak, megfontolandók. A Trianon árnyai - amelyet maga a szerző ajánl mindenkinek, akinek fáj Trianon, de leginkább a fiataloknak, hogy tisztábban lássanak majd „múltat s jövendőt" - és a Pergő időben nem csupán szépirodalmi művek, hanem történelemórák ajánlott olvasmányai is lehetnek. Hisz a tárcákban felidéződnek nagy magyarjaink, mint Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály és Tamási Áron, bebarangoljuk a Kárpát-medencét, régi-új kifejezésekkel, művelődéstörténetünk nagy jelképeivel ismerkedünk meg, miközben minden írásában érezhetjük azt, amit szívügyének tekint a szerző: a szép magyar beszédünk feletti őrködést. Novotny Zoltán, a Prusz volt elnöke tanári, nyelvművelői és művelődéstörténészi munkásságát méltatva mondta róla: a határainkon belüli és kívüli média anyanyelvének és artikulációjának gyógyítója. A kötetekben szereplő írások azt is jól érzékeltetik: érti a fiatalabb korosztályt, írásaiban is oktat, miközben reflektál a körülötte lévő, az ő nemzedékét sokkalta érzékenyebben érintő értékválságra, mindezt úgy, hogy azt még a kevesebb küzdelemben edzett ifjak is tanulsággal olvassák. „Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a Figyelmeztető intés" (Péld 6,23) - tanító célzatúak is tehát sorai, nem véletlenül vallja: „magam maradtam tanárnak". S mindezt igazán nem nevezhetjük hetvenkedésnek tőle. A volt tanítványoknak, miközben olvassák tárcáit, fülükben csengenek anekdotái, amelyeket okulásképp, példaképp mesélt - még mielőtt gondolatai kötetekben láttak volna napvilágot. Vitéz Ferenc Ozsváth Sándorról írva Krúdy-szólamú írásokra utal történetmondása, visszatérő figurái okán. Eddig megjelent köteteinek (Látjátok, feleim..., Mik vagyunk?, Por és hamu, Az Idő ölén) köszönhetően Atyánkfia személye ma már elválaszthatatlanul egybeforrt Ozsváth Sándor nevével (aki maga is tiszteletbeli székely). Kicsit alteregóvá is vált: messziről jött székely úr, aki olykor megrökönyödve, olykor mosolyogva tekint a világra, visszaréved a múltra, ámul a jelenen, és féltőn néz a jövő felé. Ozsváth Sándor Atyánkfia-történeteiben jó érzékkel vegyíti a humort és a kellő komolyságot. A két új kötetben azonban még többet tudhatunk meg magáról a szerzőről, családjáról, arról a kijelölt útról, amelyről ő maga így ír: „...kegyes volt hozzám az Úr! Kézen fogva vezetett a kijelölt pályán, ha botlottam, felsegített, ha lankadtam, erősített, ha megcsüggedtem, bátorított." (Kije lölt Úton) I HARMATI EDINA Árnyak a pergő időben A Rát Mátyás-díjas művelődéstörténészt, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prusz) tagját, Ozsváth Sándort lapunk olvasóinak nem kell bemutatni, hisz jótollúságát már a Reformátusok Lapja hasábjain is megmutatta. Ez évben két új tárcakötettel örvendeztette meg közönségét - a Pergő időben és a Trianon árnyai című munkák hiteles korrajzai mindennapjainknak, általuk tükröt tárt társadalmunk elé - és személyesen elénk. OprHlscí QjoutuU 2020. december 6. Reformátusok Lapja 23