Reformátusok Lapja, 2020. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

2020-12-06 / 49. szám

SZEMLE ! Ozsváth Sándor: Pergő időben. Két Hollós Kiadó, Budapest, 2020. Ozsváth Sándor: Trianon árnyai. Uropath Kiadó, Debrecen, 2020. A címek - főképp úgy, hogy 2020-at írunk, olyan esztendőt, amelyben mindenkinek kijutott a ki­­sebb-nagyobb megpróbáltatásokból - igen be­szédesek. Az összegyűjtött, 2000 és 2019 között született írások máig aktuálisak, megfontolandók. A Trianon árnyai - amelyet maga a szerző ajánl mindenkinek, akinek fáj Trianon, de leginkább a fiataloknak, hogy tisztábban lássanak majd „múl­tat s jövendőt" - és a Pergő időben nem csupán szépirodalmi művek, hanem történelemórák ajánlott olvasmányai is lehetnek. Hisz a tárcákban felidéződnek nagy magyarjaink, mint Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály és Tamási Áron, bebaran­goljuk a Kárpát-medencét, régi-új kifejezésekkel, művelődéstörténetünk nagy jelképeivel ismerke­dünk meg, miközben minden írásában érezhetjük azt, amit szívügyének tekint a szerző: a szép ma­gyar beszédünk feletti őrködést. Novotny Zoltán, a Prusz volt elnöke tanári, nyelvművelői és mű­velődéstörténészi munkásságát méltatva mond­ta róla: a határainkon belüli és kívüli média anya­nyelvének és artikulációjának gyógyítója. A kötetekben szereplő írá­sok azt is jól érzékeltetik: érti a fiatalabb korosztályt, írásaiban is oktat, miközben reflektál a körülötte lévő, az ő nemzedékét sokkalta érzékenyebben érin­tő értékválságra, mindezt úgy, hogy azt még a kevesebb küzde­lemben edzett ifjak is tanulsággal olvassák. „Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a Figyelmeztető intés" (Péld 6,23) - tanító célzatúak is tehát sorai, nem véletlenül vallja: „magam maradtam tanárnak". S mindezt igazán nem nevezhetjük hetvenkedésnek tőle. A volt tanítványoknak, miközben ol­vassák tárcáit, fülükben csengenek anekdotái, amelyeket okulásképp, példaképp mesélt - még mielőtt gon­dolatai kötetekben láttak volna napvilágot. Vitéz Ferenc Ozsváth Sándorról írva Krúdy-szó­­lamú írásokra utal történetmondása, visszatérő figurái okán. Eddig megjelent köteteinek (Látjá­tok, feleim..., Mik vagyunk?, Por és hamu, Az Idő ölén) köszönhetően Atyánkfia személye ma már elválaszthatatlanul egybeforrt Ozsváth Sándor nevével (aki maga is tiszteletbeli székely). Kicsit alteregóvá is vált: messziről jött székely úr, aki olykor megrökönyödve, olykor mosolyogva tekint a világra, visszaréved a múltra, ámul a jelenen, és féltőn néz a jövő felé. Ozsváth Sándor Atyánkfia-történeteiben jó ér­zékkel vegyíti a humort és a kellő komolyságot. A két új kötetben azonban még többet tudhatunk meg magáról a szerzőről, családjáról, arról a ki­jelölt útról, amelyről ő maga így ír: „...kegyes volt hozzám az Úr! Kézen fogva vezetett a kijelölt pályán, ha botlottam, felsegített, ha lankadtam, erősített, ha meg­csüggedtem, bátorított." (Kije­­ lölt Úton) I HARMATI EDINA Árnyak a pergő időben A Rát Mátyás-díjas művelődéstörténészt, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prusz) tagját, Ozsváth Sán­dort lapunk olvasóinak nem kell bemutatni, hisz jótollúságát már a Reformátusok Lapja hasábjain is megmu­tatta. Ez évben két új tárcakötettel örvendeztette meg közönségét - a Pergő időben és a Trianon árnyai című munkák hiteles korrajzai mindennapjainknak, általuk tükröt tárt társadalmunk elé - és személyesen elénk. OprHlscí QjoutuU 2020. december 6. Reformátusok Lapja 23

Next