Rege, 1990 (2. évfolyam, 1-16. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Veszprém megyei közéleti hetilap Megjelenik szerdánként Szerkesztőség: 8200 Veszprém, Budapest u. 24. Telefon: (80) 22-477 Felelős szerkesztő: Szente Ottó Szerkesztők: Arany Horváth Zsuzsa (kultúra) Balogh Attila Zoltán (közélet) Donát Tamás (sport) Korbély Barnabás (fotó) Rendes Ferenc (gazdaság) Varga Domokos Péter (társadalom) Független munkatárs: Benda Kovács Ferenc Kiadja az Aranyhíd Kft (Veszprém, Budapest u. 24.) Felelős kiadó: Balogh Attila Zoltán ügyvezető igazgató Szedés: Aranyhíd Kft Mesterházy Győzőné Bucsy Balázs komputertipográfia Nyomtatás: Pannon Nyomda Veszprém Felelős vezető: Danóczy Balázs igazgató ISSN 0865-1892 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/a. Külföldi terjesztőnk a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. 1389 Budapest, Pf. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 96 Ft; negyedévre 288 Ft; fél évre 576 Ft; egy évre 1152 Ft Ha itt most valamilyen külső erő beavatkozna — jut eszembe, miközben nézem a romániai forradalmat, egyenes adásban —, szóval ha akadna idegen hatalom, amely fegyvereivel visszaállítaná a „szocializmust”, egy Ceausescuhoz képest kibírhatóbb vezért ültetve a trónra, akkor ami most történik Romániában, e nép halált megvető bátorsággal vívott hősi harca, az elkövetkező évtizedekben ellenforradalomnak neveztetne. Akkor azokat akik most a barikádokon vérüket hullatják, jeltelen sírokba temetnék, akik most a reményt élesztik újra a meggyötört, megalázott, már-már a puszta vegetálás feltételeitől is megfosztott népben, felakasztanák, a gyerekek kezébe — hanem sokkal inkább a rendszeré, az államberendezkedésé, amely kitermeli magából a zsarnokot. Hiszen a magát szocialistának nevezett világrendszer minden országának meg volt — néhol még meg is van — a maga Ceausescuja. Nem Joszif Visszarionovics Sztálin, nem Rákosi Mátyás, Brezsnyev, Enver Hodzsa, Honecker és így tovább voltak azok, akiknek népeik a mérhetetlen szenvedést köszönhetik, hanem az a rendszer, amely mintegy törvényszerűen nyitotta meg az egyszemélyes hatalomhoz vezető utat a zsarnoki természet előtt. Mire vihette volna Nicolae és Elena Ceausescu az Egyesült Államokban? A sors iróniája, hogy ez a fajta „szó KELET-EURÓPA ÉVE miként nálunk a miénkben hazug tankönyveket adnának. Beleborzongok a gondolatba, pedig tudom, hogy most nem lesz külső beavatkozás. A velejéig romlott rendszer legerősebbnek tartott bástyája a szemünk láttára hullik apró darabokra, vérben, mocsokban, de új világ születik Kelet-Európában. A történelem — ahogy mindig mióta ember él a Földön — igazságot oszt, s mi most — bár már alig mertük remélni—tanúi lehetünk. Eufórikus érzés... Ceausescu és aljasságban méltó társa, a nőnek talán csak biológiai értelemben nevezhető Elena, a történelem legvisszataszítóbb, leggyűlöltebb zsarnokainak névsorába iratkoztak fel, sokak számára kibírhatatlanul hosszú uralkodásukkal. Haláluk megérdemelt halál, noha azokért a borzalmakért, amiket népükre szabadítottak, száz halál sem lett volna méltó büntetés. Ezért is érzem elsietettnek az ítéletet, s végrehajtását: az alig három nap, amely bukásuktól fejük porba hullásáig eltelt, arra sem volt elegendő, hogy felfogják, mi is történt? Hogy tudatosuljon elkorcsosult agyukban, nem egy hozzájuk hasonló másik őrült hatalomvágya taszította le őket fényes trónusukról. Vagy lehet, hogy túlságosan is sokat tudunk már a zsarnokok természetéről? Hisz kijutott belőlük bőven, még ebben a civilizáció csúcsának tekintett huszadik században is. S talán nem is a zsarnok természetének elemzése szolgálhat az emberiség üdvére, cializmusa, — amely semmivel sem különb a fasizmusnál — az emberiség számára legígéretesebb eszméket használta fel ideológiául. Igazságossáot hirdetett, miközben a legsötétebb szépkort hozta vissza, egyenlőségről papolt, miközben haszonélvezői számára a leggazdagabb uralkodókat is megszégyenítő fényűzést teremtett, népjólétet ígért, miközben nyomorba taszított milliókat. Igen, ez volt a szocializmus, amelyben sokan és sokáig hittünk, mert megtévesztettek bennünket a szép szavak, s mert elrejtették előlünk az igazságot, akiknek ehhez fűződött érdekük. 1989. fényes dátum Kelet-Európa történetében. A rab nemzetek sorra lerázták magukról az igát. Némelyik évtizedeken keresztül, többször vérét hullatva vívta szabadságharcát, mások — egy kedvezőbb nemzetközi helyzetben — egyetlen erős rántással szakították szét béklyóikat. A diktátorok sem egyformán végezték. Sztálinnak még kijárt a dísztemetés, a mauzóleum, Brezsnyev is távozhatott Istenként a földi világból. Rákosinak a száműzetés jutott, de a felelősségrevonás nem érte utol. Honeckert, Zsivkovot talán már igen. A két Ceausescu pedig... láttuk, hogy végezte. Nincs egy hónapja, hogy Istenként ünnepelték őket annak a pártnak a kongresszusán, amely már nem is létezik. Bárcsak okulnának sorsukból a világ még uralkodó diktátorai. Szente Ottó