Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-08-01 / 35. szám
hat esztendő folyt-e. Aubert kisasszony egy műhelyes osztálynak feje, reményin felül hasznos és igazságos nyereségekre tett szert. Aprónkint szaporitá bútorait, ékesítő bellakját. Anyja, ki gyenge egésséggel birt, nem győző a’ házi dolgok nehezét: ez tehát egy invalidus katona özvegyére bizaték. Az öreg Aubert fa karszékét egy utrechti bársonnyal bevont alvószék válta fel: ő már nem jött szobája rostélyához máskint, mind zöld espagnolette rövid köntösben, kék sapka a’ fején. Estelle végre semmit se változtatván különben rendtartásában , de öltözetében egy kevéssé kapásabb szövetű ruhát viselt, kecses vállait széles merinos schawl-lal takard, sőt egy kis arany őra viseletére is merész lett, hogy annak idejében jelenhessen meg biztosainál, hanem ezt ő gondosan mellcsipkéje alá dugd. Semmitől se félt ő annyira, mint az észrevételtől; ennek kerüléséért magától mindent meg tudott volna tagadni; inkább tartott ő az irigység támasztásától és a’ városnegyed lakójinak megszállásától. Az igaz kritika noha kemény, de az erkölcs strázsája. Elfolyt az 1830-ik esztendőnek fele. Estelle mindig jó, egyszerű és dolgos maradván, naponkint tapasztalta sorsának javulását; midőn egyszerre a’ fővárosban kipattant a’ legiszonyúbb orkán (Július 27. 28. 29. napjai) és egész franczia országra kiterjedt. Az uralkodó konszer itve lemondani a’ koronáról, harmadszor futott ki az országból. Páris üszögön vala hol igazgató, vezér nélkül egyedül a’ pallérozottság lelke volt az , amelly e’ várost bíró és fenyíték nélkül nagyobb személyi és vagyoni bátorságban talán soha se tartá, mint ekkor. A’ tűz megszűnvén a’ nemzetiség tökéletes győzedelmével kezde tüstént egy szabad, de nem szabados kormány előállani. Ezen közönséges zavarban láttuk, mennyi rang, mennyi fényes polgári helyeztetés esett homályba. Vicomte de Saluces fizetésétől, előkeletétől megfosztatott, számkivetésekbe kisérő hajdani urait, azon szomorú helyezésben hagyván feleségét és leányát, melly kénszerité őket ékszereik, bútoraik eladására, és nem sokára szükségeiken nem segíthetvén egyébképp, egy atyjok fijához Saint-Germain külvárosba hordozkodhat.