Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-08-01 / 35. szám

hat esztendő folyt-e­. Aubert kisasszony egy műhelyes osztálynak feje, reményin felül hasznos é­s igazságos nye­reségekre tett szert. Aprónkint szaporitá bútorait, ékesí­tő bellakját. Anyja, ki gyenge egésséggel birt, nem győző a’ házi dolgok nehezét: ez tehát egy invalidus katona öz­vegyére bizaték. Az öreg Aubert fa karszékét egy utrechti bársonnyal bevont alvószék válta fel: ő már nem jött szo­bája rostélyához máskint, mind zöld espagnolette rövid köntösben, kék sapka a’ fején. Estelle végre semmit se változtatván különben rendtartásában , de öltözetében egy kevéssé kapásabb szövetű ruhát viselt, kecses vállait szé­les merinos schawl-lal takard, sőt egy kis arany őra vise­­letére­ is merész lett, hogy annak idejében jelenhessen­ meg biztosainál, hanem ezt ő gondosan mellcsipkéje alá dugd. Semmitől se félt ő annyira, mint az észrevételtől; ennek kerüléséért magától mindent meg tudott volna tagadni; in­kább tartott ő az irigység támasztásától és a’ városnegyed lakójinak megszállásától. Az igaz kritika noha kemény, de az erkölcs strázsája. Elfolyt az 1830-ik esztendőnek fele. Estelle mindig jó, egyszerű és dolgos maradván, naponkint tapasztalta sorsának javulását; midőn egyszerre a’ fővárosban kipat­tant a’ legiszonyúbb orkán (Július 27. 28. 29. napjai) és egész franczia országra kiterjedt. Az uralkodó konszer i­t­­ve lemondani a’ koronáról, harmadszor futott­ ki az ország­­­ból. Páris üszögön vala­ hol igazgató, vezér nélkül egye­dül a’ pallérozottság lelke volt az , amelly e’ várost bíró és fenyíték nélkül nagyobb személyi és vagyoni bátorságban talán soha se tartá, mint ekkor. A’ tű­z megszűnvén a’ nem­zetiség tökéletes győzedelmével kezde tüstént egy szabad, de nem szabados kormány előállani. Ezen közönséges za­varban láttuk, mennyi rang, mennyi fényes polgári helyez­tetés esett homályba. Vicomte de Saluces fizetésétől, elő­­keletétől megfosztatott, szám­kivetésekbe kisérő hajdani urait, azon szomorú helyezésben hagyván feleségét és leá­nyát, melly kénszerité őket ékszereik, bútoraik eladására, és nem sokára szükségeiken nem segíthetvén egyébképp, egy atyjok fijához Saint-Germain külvárosba hordozkod­­hat.

Next