Regélő, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-08-08 / 37. szám
37 REGÉLŐ, pesten Csütörtökön Augustus Skán 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi dijja helyben 3 ft 12 xr ’boritéktalanul ; postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. I. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Csak a’ sírban vagyon nyugodalom. (K. után szabadon ) A, időnek azon korában, hogy Ulászló királyunk a’ várnál szerencsétlen ütközeten oda vészé, ’s helyette László foglalta el a’ királyi széket, a’ magyar királyi udvarnak mint egy bálvány-istenévé leve a’ szerelem, és zsarlói hatalmát mind a’ két nemen fönnyen litogatá. A’ nemes ifjak között, kik az udvar szolgálatára valának, találkozik az initátor is, kit nagy, ’s messze terjedt jószágok nem szerencsésitének ugyan, mindazonáltal a’ mindenekről gondoskodó anyatermészet által védetve kecses alkatja, és minden társait meghaladó ügyesége helyre pótlá szegénysége hiányait. Delisége , tündöklő elméje k öszve kapcsolva a’ férjfiúsággal, mindenek előtt kedvessé tevék. De jól is érté azon módokat, mellyek, helyes használásuk mellett, a’ szépnem szerelmét neki könnyen megnyerők. Hozamunda, gazdag , nagy tekintetű nemzetségből származott szűz csatla magához a’ déli Magyart akaratján kivűl is. Virágának legbájlóbb korában vala a’ szűz, szelidebb az ártatlan galambnál, ’s kecsesebb a’tavaszi rózsánál, alig látá még 16 tavaszon a’ virágos rétek himzeteit, ’s alig tudta eddig, mi lehet, ’s mi magában a’ szerelem. Az ifiit Bátor csudálta szépségének fényét, hattyú fehérségű vállait, a’ szűzi elpirosodást, a’ tükörkint ragyogó tiszta kék szemeket, mellyeket eddig egy asszonyi alakon se vala illy díszben szemlélni szerencsés. Ő volt Rozamunda első szerelmének tárgya; csak ugyan hamar is ismerők meg egymást a’ deliek, 's öszve kötők telkeiket. — „Szivem szabadságát, és nyugalmát vesztem el — kiáltozá álomtalan éjem az ifjú — mint emelhetem én fel szemeim