Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)

1833-12-08 / 72. szám

72. R­EGÉLŐ. pesten Vasárnap December 8-án 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csötörtükösi. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul; postán 4 ft pengőben. Buda­pestiek évnegyedenkint­ is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. 1­ 1. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ lovagul­ű­v­é­s­z­e­k* „Egy igen kedves ismeretséget nyitottam­­ meg iskolai koromból, — igy irt Berlinből az ifjú Falkenberg gróf, az arany sashoz nevezett vendégfogadóból Herm­an­n barátjának — emlékezet-e még ama kedves hét esztendős leánykára, ki mint angyalka állott a’ létrán, mellyet atyja fogain hordozott körül, ’s melly lovagszinészeten (Kunstg­reiterei) mi minden napon megjelentünk ? Alig szállék­ le itt a’ sasnál, midőn az ajtó küszöbén valamelly hirdetést vevék észre nagy veres betűkkel ’s fába metszett figurák­kal (alakokkal). Lovagművészek voltak, kik előadásukat jelenték. Tudod, milly kedvet ’s örömet leltem mindig illy vakmerő mesterkedéseken. Azért első kérdésem most is a’ lovagművészek voltak; kérdem az udvarlótól, mikor lehetne őket látnom — ,, „Ma estére uram, még pedig itt helyben — volt a’felelet — Ritter társasága nálunk lakik, és szín­helyét a’hátulsó udvarban a’most üres raktárban üté­ fel.44 44 Előbb csak a’ lebegő fametszeteket pillantám­ meg a’ nélkül, hogy a’ névre figyelmeztem volna; hanem midőn a’ Ritter név fülembe csendült, növekedett figyelmem. Kérdésemre a’ hosszú, üreg férjfiú, ki egyszersmind a’ vig-buta szere­peket (Pierrot) igen mesterségesen adá, úgy szinte a’ törpe, ’s mulatságos Bajazzo (bohócz), 's a’ siket Madame­t ponto­­san leírattak, és az egész régi társaság szemeim előtt állott. — ’S az öreg létrát hordoz fogain egy kis gyermekkel, ki lábujhegyen áll; egy igen kedves gyermek, nemde?44 „„Igen igen! —■ volt a’ felelet — felettébb kedves gyermek a’ szegények iskolájából.44 44

Next