Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-12-08 / 72. szám
72. REGÉLŐ. pesten Vasárnap December 8-án 1833. Megjelen társával együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csötörtükösi. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul; postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. 1 1. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ lovagulűvészek* „Egy igen kedves ismeretséget nyitottam meg iskolai koromból, — igy irt Berlinből az ifjú Falkenberg gróf, az arany sashoz nevezett vendégfogadóból Hermann barátjának — emlékezet-e még ama kedves hét esztendős leánykára, ki mint angyalka állott a’ létrán, mellyet atyja fogain hordozott körül, ’s melly lovagszinészeten (Kunstgreiterei) mi minden napon megjelentünk ? Alig szállék le itt a’ sasnál, midőn az ajtó küszöbén valamelly hirdetést vevék észre nagy veres betűkkel ’s fába metszett figurákkal (alakokkal). Lovagművészek voltak, kik előadásukat jelenték. Tudod, milly kedvet ’s örömet leltem mindig illy vakmerő mesterkedéseken. Azért első kérdésem most is a’ lovagművészek voltak; kérdem az udvarlótól, mikor lehetne őket látnom — ,, „Ma estére uram, még pedig itt helyben — volt a’felelet — Ritter társasága nálunk lakik, és színhelyét a’hátulsó udvarban a’most üres raktárban üté fel.44 44 Előbb csak a’ lebegő fametszeteket pillantám meg a’ nélkül, hogy a’ névre figyelmeztem volna; hanem midőn a’ Ritter név fülembe csendült, növekedett figyelmem. Kérdésemre a’ hosszú, üreg férjfiú, ki egyszersmind a’ vig-buta szerepeket (Pierrot) igen mesterségesen adá, úgy szinte a’ törpe, ’s mulatságos Bajazzo (bohócz), 's a’ siket Madamet pontosan leírattak, és az egész régi társaság szemeim előtt állott. — ’S az öreg létrát hordoz fogain egy kis gyermekkel, ki lábujhegyen áll; egy igen kedves gyermek, nemde?44 „„Igen igen! —■ volt a’ felelet — felettébb kedves gyermek a’ szegények iskolájából.44 44