Regélő, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-03-23 / 24. szám

IPIJÖSÍfu­llTI vasárnap martius 23-án 1834. IMegjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul , postán 6 ft. pengőben. Képek nélkül egy ezüst forinttal olcsóbb. Buda­pestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóírásnak egyes száma 24 kr; egyes kép 12 kr. p­p. ELŐFIZETŐ SZÉPNEM. Bernát Therézia, Vay Istvánné, Géczy Karolina assz. Gé­czy Istvánné. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. A’ megsebesült. Való történet az utolsó franczia háborúból. A’halálnak ezen gazdag aratásakor a’betegség is meg­kívánta dézsmáját. A’ többi közt századunk (compagnie) egyik al­tisztje is megtámadtaték tőle , úgy hogy ez hen­tesén jön fegyverét valamelly fához támasztani. Azon száz vak eseteknek egyike, mellyek itt az emberi élet felett koczkáztak, vesztét akará. A’ fegyver eldűlt, a’ lövet ki­pattan , ’s az­on az al­tiszt bal szárának csontjaiba csap. Én azon nem legkedvesebb parancsolatot vevém , hogy a’ szerencsétlen megsebesültét Smolenskre vissza kisérjem, mig valamelly társzekérre nem akadnánk, mellyen azután a’ legközelebbi tábori kórházba vitethetnék. De engem ez eset életemnek legcsudálatosabb kereszt­­útjaira vezete. „No bajtárs! — mondá­m hozzám ,—meglássuk, med­dig mehet két ember három lábon üres gyomor és fáradt inakkal, mert hogy ezen elátkozott vidékben szekeret ta­láljunk, azt csak esztelen remélheti.“ „Ha Isten úgy akarja, strázsamester! — viszonzám — csak még is jól mehet a’ dolog — ha nem, akkor örök nyugalomba mehetünk alunni, hiszen minden gödörben ta­lálunk társaságot.“ Így haladánk. Bal karomban két fegyvert, hátamon két tarisznyát vittem,’s jobbomba a’ megsebesült kapaszko-

Next