Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-10-09 / 81. szám
„Vitéz fil! csak barátságom az, mivel önt jutalmazhatom a’nélkül, hogy sérteném! Ön éltemet menté meg , ezredem becsületét tartá-fen! Én önnek sokkal vagyok adósa. Legelső tekintettel olvastam arczáról , hogy ön nem köz sorsú. Kérem, vonja el szemeim elől az ön kilétét fedező homályos fátyolt; helyezze bennem bizalmát, mint leghívebb barátjában!14 Bár a’ gróf feltette magában, hogy titkon tartsa történeteit; de Dalvens nyájassága nyíltságra ösztönző, és neki sorsát elbeszélte. Id megemlité végre azt is, hogy Losingóné nő se volt jobb, mint anya. „Ő üldözte—monda — jó atyámat! ’s ez kénytelen volt elbujdosni még gyermekevimben, és csak Isten tudhatja, hova vezérelte őt sorsa! — Egek! ha őt valaha feltalálhatnám, tán örömem síromba szállítana! — Most még mind inkább nő reményem, hogy jó atyámat, kit bár nem ismerek, még is szeretek, tán még ez életben ölelhetem !“ „Igen te őt még ez életben ölelheted, és ő tégedet viszont ölelhet!44 — Itt a’grófot hirtelen átkarolván, ’s homlokát forró csókokkal illetvén, kiálta: „Fiam atyád karjai közt vagyim előtted a’ szerencsétlen Losingo!44 — Ki lenne képes méltóképpen lefesteni azon rendkívüli örömet, melly most Losingónak ’s derék fijának szivében keletkezék Losingo későbbre szállá fijához: „Fiam! Panemon nekem gyermekkori barátom vala; nagy szivűségét mindenkor irigyeltem. — Hiszem, hogy leánya se lesz méltatlan atyjához; azért tehát atyjának tán szűkölködő állapotja meg ne híitse szivedet Acanta iránt!44 Uj örömre lelkesült ekkor a’ jó isiit, ’s monda: „Most áldom kiállott szerencsétlen sorsomat, melly engemet hozzád vezérelt, ’s melly jelen szerencsémet, és boldogságomat százszor édesebbé teszi!“ Másnap a’ tiszteket Losingo egybe gyűjté, ’s tudtokraadá, hogy ő többé nem „Carvens44. Elbeszélte, miként ismert írjára, ’s mindkettejeknek sorsát, ’s viszontságait, mellyekben kiki szívesen részt veve. Orvosi szer az ifiú grófnak egészségét újra lábra állította, ’s kétség kívül a’ hadi híreknek bő tárgyat szolgáltat vala, ha Achenban a’ béke helyre nem állott volna. Most tehát Losingóban honja iránti szeretete erősen fel-