Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-11-26 / 95. szám

sokára neki Malvina az oltárnál jobbját nyujtandja; de addig csak hallgatná­ el a­ dolgot, mig perét, mellyet örökség­­ügyben boldo­gult férjének rokonai ellen indított, ’s m­elly neki kedvezőleg már el is igazittatott, egészen be nem végzendi. — Az öröm-ittas vőle­gény mindenre szívesen reá­állok­; azután eltávozok, hogy dolgai után lásson, olly ígérettel, hogy esti 8 órakor vacsorára ismét visszatérend. Malvina most hímzéséhez ült, — de nem vola képes mit sem dolgozni. Majd eme majd ama könyvet forgatta, — de soha eddig olvasásban annyi unalmat nem érte, mint most. Mit akart tehát tulajdonkép? A’ holddal szeretett volna fecsegni; de fájdalom­ esti 6 órakor a’ hold még nem mutatkozott. — Leült tehát a’ zongorá­hoz, és mesterséges játszását ezüstcsengésű hangjával kisérte, ének­lésül a’ kellemes romance-t Preciosa-ból választván; ’s a’so­­dronyluírok édes hangja mindig halkabb ’s halkabb öszhangzatban enyészett­ el. „Hravo, bravissimo! — ön már csak hangászatjával is eltart­hatná magát— kiálta Ökör­háj ur, ki láttatlan szinte Malvina széke mögé lopózkodott. Malvina. Ugyan nem kevéssé ijesztett­ meg Ökörháj,j­ur! egész testemen remegek. Ökör háj. Ej ej! olly formán nem jó önnek lélekismere­te, vagy talán igen gyengék idegjei, vagy-------— — 'Ma tv. ’S még egy vagy? mi lehetne az? Ökörh. Hihihi! sejtés, rokonszenv, vagy mint is nevez­hetni azt. Ő kedves bájos Malvina! hát csakugyan éppen sem­mit se sejdit ? Malv. Semmit, valóban semmit, talán csak nem fenyeget va­lami szerencsétlenség ? Ökörh. Nem j­ó nem, semmi szerencsétlenség, sőt inkább szerencse , egy szörnyű — irtóz­tat­ó szerencse m­osolyg ez életben reánk, hogyha ön engem meghallgat! íme itt fekszem térdeimen előtte, és örök szerelmet esküszöm. Nyújtsa nekem ke­zét, h­i­v­e­n fogom követni s­i­r­j­á­i­g , ’s vigasztalatla­­n i­­l azután megsiratni! Ó falak, asztalok és székek ! egye­sítsétek kéréstöket az enyimekkel! Malv. Hagyjon­ fel, szünjék­ meg! — mit vélhetni, ha önt igy meglepnék? Ökörh. Ön tehát szeret engem ? Malv. Majd erről máskor, de most keljen­ fel, kérem! Ökörh. Nem előbb, míg nekem bizonyságot nem ad! (Egy kocsit hallani az udvarba hajtani.)

Next