Regélő, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-26 / 95. szám
sokára neki Malvina az oltárnál jobbját nyujtandja; de addig csak hallgatná el a dolgot, mig perét, mellyet örökségügyben boldogult férjének rokonai ellen indított, ’s melly neki kedvezőleg már el is igazittatott, egészen be nem végzendi. — Az öröm-ittas vőlegény mindenre szívesen reáállok; azután eltávozok, hogy dolgai után lásson, olly ígérettel, hogy esti 8 órakor vacsorára ismét visszatérend. Malvina most hímzéséhez ült, — de nem vola képes mit sem dolgozni. Majd eme majd ama könyvet forgatta, — de soha eddig olvasásban annyi unalmat nem érte, mint most. Mit akart tehát tulajdonkép? A’ holddal szeretett volna fecsegni; de fájdalom esti 6 órakor a’ hold még nem mutatkozott. — Leült tehát a’ zongorához, és mesterséges játszását ezüstcsengésű hangjával kisérte, éneklésül a’ kellemes romance-t Preciosa-ból választván; ’s a’sodronyluírok édes hangja mindig halkabb ’s halkabb öszhangzatban enyészett el. „Hravo, bravissimo! — ön már csak hangászatjával is eltarthatná magát— kiálta Ökörháj ur, ki láttatlan szinte Malvina széke mögé lopózkodott. Malvina. Ugyan nem kevéssé ijesztett meg Ökörháj,jur! egész testemen remegek. Ökör háj. Ej ej! olly formán nem jó önnek lélekismerete, vagy talán igen gyengék idegjei, vagy-------— — 'Ma tv. ’S még egy vagy? mi lehetne az? Ökörh. Hihihi! sejtés, rokonszenv, vagy mint is nevezhetni azt. Ő kedves bájos Malvina! hát csakugyan éppen semmit se sejdit ? Malv. Semmit, valóban semmit, talán csak nem fenyeget valami szerencsétlenség ? Ökörh. Nem jó nem, semmi szerencsétlenség, sőt inkább szerencse , egy szörnyű — irtóztató szerencse mosolyg ez életben reánk, hogyha ön engem meghallgat! íme itt fekszem térdeimen előtte, és örök szerelmet esküszöm. Nyújtsa nekem kezét, hiven fogom követni sirjáig , ’s vigasztalatlan il azután megsiratni! Ó falak, asztalok és székek ! egyesítsétek kéréstöket az enyimekkel! Malv. Hagyjon fel, szünjék meg! — mit vélhetni, ha önt igy meglepnék? Ökörh. Ön tehát szeret engem ? Malv. Majd erről máskor, de most keljen fel, kérem! Ökörh. Nem előbb, míg nekem bizonyságot nem ad! (Egy kocsit hallani az udvarba hajtani.)