Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-03-24 / 24. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán ti ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. l*esteil csütörtökön marczius 34— 1836. ELBESZÉLÉS. A' ké z f o g ó. (Végz.) Némán ült e’ közben sebesen haladó kocsijában Kálmán; csak kitörő fohászai valának hallhatók, tanúi azon iszonyú harcznak, melly belsejében dúlt. — Elébe tolongtak azon szép napok, mellyeket töltött , azon édes órák, mellyeket olly kimondhatlan örömek ’s gyönyörök köztt élt le; — de mellyek már most végkép eltűntek, semmi egyebet nem hagyva hátra, mint azon gyötrő érzést, hogy eltűntek, hogy többé nincsenek. — Még kevés perez előtt szoktá kebléhez a’ bájos leányt; de azon ölelés kéje reá nézve már égető, fájdalmas,halálos volt. — „Örökre válnom kell!“ kiáltá kínos érzelmek köztt. Többet akart szóilni, de fájdalmának nagysága elfojtá szavait, könyökbe olvadtak azok át, ’s ezek enyhitő cseppek voltak a’ sebhedt szívre. — Megkönnyebbedve érzé most magát, annyira, hogy utazási tervéről gondolkodhatott: a’ kedves helytől minél távulabbra menni javassá az ész, de szive a’ közel maradást óhajtá. Végre sok küzdés közti eltökélé távulabb jószágára vonulni, ’s itt keresni enyhelyet. Egy év folyt le. Kálmán a' városban felejtve jön , csak Lóra emlékezetében élt ő, csak ez siratá őt titkon, mert róla nyilván szállni, tiltva volt. — Valóban Lórának állapotja igen szomorú vala; körülvéve egy sereg imádósul, ezeknek alkalmatlanságait volt kénytelen tűrni, ’s erőtetve jó kedvet színlelni. Örömest vonta ő ugyan ollykor magát vissza, de atyjának fenyítő tekintete ilyenkor keményen dorgálá őt. A kérők sem maradtak el, de Lóra határozottan szegült ellen minden házasságnak, mit sem ügyelve atyja intéseire és fenyegetéseire; míg végre ez türelmét vesztve atyai tekintetét használván Szélfyt, Lóra régi imádóját — kiről már többször emlékezünk — mint jövendő férjét Lóra elébe állítá. — „Parancsolom! szándékom változhatlan“— volt az atyának kemény szava. — Hasztalan vola minden kérés, hasztalanul folytak Lóra könyvi: az öregnek szava