Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-05 / 36. szám
mellyekkel, mint hivém, tán könnyebben boldogulhattam volna. De én, a’ természet írja, csak természetesen cselekedhetem,’s—vakmerőknek szerencse bérük — gondolám magamban. — No csak rajta, még egyszer Anti! „Tisztelt kisasszony! én ugyan nemigen csudálkozom olly kedvtelen viszonzásain ; mert egy elragadó szépségnek első alkalommal illőbb is keblét záron tartani, mintsem a’ nézőt mindjárt azon keresztül hagyni látni, hanem, ha mély bódulatomról egészen kielégitőleg bizonyossá tenném, még akkor sem?“ Ezt ismét olly hallgatás követé, mellyből semmi kellemetest sem hozhattam ki részemre. „Tán valami különös eltaszítót ’s kellemetlent tapasztal kegyed vonásaimon? vagy más valaki szerencsés annyira foglalatoskodtatja már figyelmét ’s érzéseit, hogy ezek egyebek iránt elhaltak ?“ Most egy megvetéssel elegyített „„csalatkozik““ hangzott ajkairól. „Engem a’ kisasszony részvétlensége még inkább ingerel; pár hizelkedőnek ugyan ne tartson, mert az nem vagyok ; hanem azt egyenesen megvallom, hogy kegyed volt még első, kinek éltemben ennyire is nyilatkoztam, ’s ki a’ váczi utszai találkozás óta úgy foglalá el képzetemet, mint a’ kiben lelkem mássát véltem fellelhetőnek. „„Sajnálom““ — válaszoló nem minden büszkeség nélkül. „Kegyed tehát a’ hódúlét is meg tudja vetni?“ „„Meg“ “— viszontá hidegen. „Annyira érdemetlennek találja tehát személyemet, midőn már ennyire nyilatkoztam ?“ „„Nem““ — felelé előbbi hidegséggel. „A’ kisasszonynál, látom, világosságra nem juthatok. „„Az nem lehetetlen““ — viszont, mint föntebb. Még ezeken kívül tettem elébe nehány kérdést; de reményem e'kevés is elegendő a’társaságot arról teljesen meggyőzni, hogy szerelmi kalandomban óriási lépéseket nem tettem. Álmomból, melly mind eddig kecsegtetett, fölébredve lemondtam minden próbáról, abban hagytam bohózatomat, búcsút sohajtok a’ keménynek, és szerencsémre egy tánczba egész mámoromat beléfojtám.— Meglehet, mások az illyes helyeztetésben Himfy boldogtalan szerelmét a’ viszhangos berkeknek, ligeteknek, vagy a’ néma holdnak könyv nélkül is elmondanák; sőt még némellyek tán többre is mennének: mert vannak a’ szerelmesek hatalmában elég óvakodó szerek, melylyekkel egöknek borultával élhetnek. Illyenek lehetnének p. o. a’ magányba zárkozás, külföldre utazás, kétségbeesés ’s a’ t. — Hogy