Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-03-31 / 26. szám
26. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft* boritéktalanul; posta n6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. Pesten csütörtökön marczius 31.— ]1936. ELBESZÉLÉS. Ja g o da. (Novella.) Komolyan ’s ünnepélyesen húzódik le egy hegyláncz „Rocco di Cattaro“ egészen a’ bosnyák határszélekig, és elválasztja Montenegrót a’ félhold birodalmától. —Óriásként tekint le zordonan ’s mintegy mélázva a’ két részen elvonuló völgyekbe, merész feje majd iszonyú szikla tömegekkel majd égig nyúló fenyőkkel befedve , mig a’ déli részen számos török mecset kúpjain a’ látkörön már már túlhaladó napnak visszavert fénysugarai látszhatok; éjszakról lefüggő oldalon a’ keresztények ájtatosságát hirdető harangok innepiesen viszhangzanak , és az istenfélő keblekből kiömlő „Gospodi pomilui“ hat az egyes vándor fülébe, ’s érzelgő szivét akaratja ellen is ájtatosságra buzdítja. Itt ott kisded kalibák függnek fecske-fészekként a’ meredek hegy-lejtőn. — Nem különben már a’ távaiból láthatók ezen felföldieknek ide rendelt őreik, kik fog-csikorgatva szemlélik a’ gyűlölt szomszéd birtokait, ki már öt század óta hasztalan iparkodik őket a’ szolgaság vas-járma alá szoritni. Itt, ezen vadon de egyszersmind elragadtató völgyekben a’ kopár ’s halállal fenyegető szikla-tömegek alatt, itt él a’ Monteneger, földjének hiv őrje ’s védője, komor ’s vad, de büszke vérével szerzett függetlenségéért. Híven ragaszkodva ősi szokásokhoz s örökségül nyert igen egyszerű életmódjához élő tulajdon vezérei ’s családja köztt. Fáradhatlan munkával kényszeríti sovány földjét a’szükségesek megadására; buzgón ’s hevesen védelmezi borzasztó szikláktól körülövedzett határait. Világosan tükrözi magát ősei férja jóságának lelkében; szoros öszvekötésben áll képzelődése a már régen letűnt s elsemmisedett nemzetekkel, nem engedvén a mindeneket feledékenységbe döntő, szünet nélkül haladó, századoktól kitörtltetni lelkéből emlékét ama huzamos időkig elnyúló véres csatáknak a’ kereszténység legdühösebb ’s leghatalmasb ellenével, mellyeket ő egyébnek nem tekint, mint nagyobb