Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-09-01 / 70. szám

KÜLÖNFÉLE. Különös Csalás. Gentben nem rég valamelly czipővarró különös nemű csalásnak lett áldozatja. Este felé valamelly jól öltözött úri ember jött hozzá ,­s egy pár csizmát kívánt próbálni. Többet nyújtanak oda neki, mig végre egyik tetszésére van. A’ vevő, vagy is inkább a’ csaló, felhúzza ezeket, ’s az ajtóba áll, hogy a’ csizmákat jobban megtekintené. Most megjegyezéseket tesz a’ csizmákra; a’ czipős lehajlik , hogy megmutassa csizmájinak hibátlanságát, ’s ezen pillanatban egy czinkos társtól olly hatalmasan csapatik nyakszirt, hogy boltjába vissza esik. „A’ szegény ember!—kiált azon ál vevő — fogjátok­ meg a' 559 TERMÉSZETI TÖRTÉNET ’s TUDOMÁNY. Nevezetesség: a’ növény- országból. A’ növényország számos példáját nyújtja az anyagok nagy elrészeltethetésének ’s a’kifejtés hihetlen sebes­ségének némelly növényekben. Így p. o. egy ,,bovista giganteum“-ot egyetlen egy éjben egy tök nagyságára látták nélni. Ha már most Lindley professorral felvesszük, hogy ezen növény sejtjének átmérője nem több 1100 hüvelynél, azt is fel kell venni, hogy illy testben legalább is 47.000 millió sejt van. Ha már most a’ kifejtés 12 óra alatt véghez megy, úgy az minden órában 4.000 millió sejttel szaporodik, vagy is egy perczben több mint 96 millióval. Nevezetes orangutang. Említettük, úgy vélem, olvasóinknak azon fiatal orangutangot, mellyet Vanisghem kapitán május 15-kén a’ franczia museumnak ajándékozott , azt Sumatrában igen különös módon kapta, mint a’ journal de Faris bővebben leírja. Megbízott nehány vadászt, hogy neki egy orangutangot fogjanak, ’s ezek nem sokára egy fias anyára bukkantak. Heve­sen fizetve ez valamelly fára menekvés, mellynek ágait a’vadászok egymás után levagdosák. Csak még azon ág volt meg, mellyen az állat ült; ’s midőn igy magát mindi­nnen körülfogva látá, egy másik fára akart szökni, midőn a’ va­dászoknak egyike bárójával kezét levágá. A’csonka anya most fáját megmaradott kezébe véve; de mivel igy nem sokáig tarthatá magát a’ fán, csak hamar a’vadá­szok kezébe esett. Europa felé útjában sebe gyuladni kezdett, ’s élni megszűnt, de a’ fi megmaradt, mellyet mintegy 6 hetesre becsültek. Eleintén egészen szüretien volt, és csak egymás után kezdett teste szőrösödni; most már egész teste szőnél fedett, háta szőrei legelőször bujtak­ ki, azután a’hasé és a­ hasé. Mindazáltal az állatka szemfogai már megvoltak ; zápfogai, mellyekből már most minden oldalon három van neki, későbben kezdtek fejleni a’nélkül, hogy­ észrevehető fájdalmai voltak. Eleintén húszévvel tápláltaték, mellyet úgy adtak neki, mint a’ gyer­meknek adni szokás; akkor igen gyenge és ostoba volt, most ellenben igen virgonc­, és a’ kegyelésekre fogékony. Nevezetesen szereti Vanigshem urat, de mindenkihez bizodalmas, kezet fog az emberekkel, lábain erősen áll. Ha igen nyugtalankodik, a’ kapitán pofoncsapásokkal fenyiti­ meg, vagy kötéllel veri; kikapott büntetés után rendesen valamelly szagolyba vonja­ meg magát, képét tenyerébe rejti ’s néha sir. Ezen állapotában kezeit szentéhez vezeti, mintegy könnyeit kitörlendő. — Játszik a’ gyermekekkel, ’s ezeknek körében sokkal szelidebb, mint a’megnőttek között. Néhány­ állatot is szeret, de a’macskákat egy­­átalában nem szenvedheti. Szintúgy gyűlöli a’ többi majmokat is; a’ kutyákat különösen szereti, ’s azért a’ kapitán tanácssa, hogy kalitkájába kutyát adjanak neki társul. A’ társaságot is szeretni látszik­, mert, mihelyt egyedül van, hara­gos lesz, és mindent összetép.

Next