Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-09-15 / 74. szám

„Ne háborgasd a’ halandó figyelmét! midőn maga az istenség, az ég szülte­ ideál, félrevonván homályos szemei elől a’ titkos lepelt, világosan láttatja vele a’ jövendőnek tárgyait“ — felelék feddőleg feltiizült enthusiasmusomban­ ,No no, talán költői paroxismusban szenvedsz, vagy jóslói szel­lemmel tettél­ meg? — Éppen illy emberre van most szükségem!­ — Kaczagott ’s karon fogva magával elragadt. Szélfi Kálmán egy vala azon boldogok közül, kiknek vidám hu­morát semmi eset sem zavarhatja­ fel. Lepkeként mézet tuda­t ma­gának ’s társainak számára minden tárgyból szivdogálni; —jeles tu­lajdonait ’s nemes udvariságát mérsékelt könnyelműség edzé, melly­­nél fogva, csak hamar kedvenczévé ’s rugó tollává lön minden tár­saságnak. a * ,Lásd Károly ! mig te a’ homályteljes jövendőnek titkaival baj­­lódol, addig a’ jelennek embere itten éldeli perczeit.4 — így szófja Szély, midőn a’ pompás Elyziumba belépnénk, ’s fagylaltat paran­csolt. „Ez éppen jól esik felhevült idegeim lecsillapítására44 — felelék mosolygva. ,De a propos! — sugá fülembe — neked maga az istenség tá­­rá­ fel a’ jövendőnek titkait; — tehát jóslói szellemmel is bírsz; — mint avatottja a’ történendőknek — mond­ meg, remélhet-e boldog jövendőt a’ bal keblemben lappangó szikra?4 „Hogy, hogy? talán bizony szerelmes vagy? csudálom, hogy __ mint mondani szoktad — hideg véred ellenére is kelepczébe estél, te, ki előbb a’ szerelmeseknek gunylója ’s ijesztő rémje valál !44 .Hagyd abban barátom ! — változik az világ ! a’ bölcs pedig azt tartja, hogy az egyes ember van a’ világért, nem az egész világ ő értte ; következőleg — De nézd a’ lelkem ideáljától kapott ajándé­kot! — ’S most öltönye zsebéből egy csinos tokot von elő, és ke­zembe nyujtá. Rózsa színű selyembe kötött, ’s aranynyal hímzett könyvecske volt ez; boritékán illy felírás: „Erinnerung der Freundschaft44 — és egy nefelejts koszorú. — Feltárám, s a’ külső német czimmel a’ legfurcsább contrasztban , ezen magyar sorok állának: Tiszta, mint a’ völgyi folyam A’ szélit­ hold fényénél, Csendes, mint a’ fáradt vándor Nyugta egy tőig a­ tövénél, Legyen életed , mig lehelsz , ’S néha , ha e’ sorokra lelsz ,

Next