Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)
1836-07-24 / 59. szám
De mennyire különbözők ezen innepiség a’ hasonló többiektől. A* nép őt nem környező innepies békeruhában ; pánczélos katonák vevék körül a' betolongott idegen uralkodót; az e’ pompára megjelenni kényszerűélt királynék Lajos sírjánál térdre hullva boszút és az elnyomatott ártatlanság védelmét esdeklették. E’ látmány annyira elfogd az elérzékenyűlt sokaságot, hogy midőn az esztergomi érsek ősi szokás szerint kérdezné a’ népet: „akarjátok-e Károlyt királynak?44 a’ felelet nem nyilatkozott örvendő tiszta felkiáltásban, hanem zavaros tisztátlan hangú mozgás következők. A’ fenyegető előjelek is egyre halmozódtak. Midőn a’ király elhagyd a’templomot, sz. István 400 éves zászlója ketté tört, ’s a' betolakodott idegen fejdelemnek megtagadá a’ szolgálatot. Rémitő szélvész, miilyenre századok óta nem emlékeztek, támada, 's házakat és tornyokat döntött le. Egy sereg holló telepedék le a' királyi palotára, ’s három napig küzdenek egymással , vad kéjjel szaggatván szét egymást. Károly kormánya nem sokáig tarta. Erzsébet és Gara elhatározók, hogy őt megölessék. Mariával e’ szándékot nem közlötték, mert méltán féltek, hogy a’ királyilag gondolkodó urné, ezen ajánlást megvetendi, ha reménye nem lett volna is szeretett férjének vitézsége által kellemesebben megszabadittatni. — Azonban az elhatározásnál sokkal nehezebb volt eszközt találni az említett veszélyes vállalathoz. Ravasz Olaszok őrzők a’ királynékat; Károlynak horvát párthívei sok fegyveressel még a’városban tanyáztak,’s a’nem számos ugyan de válogatott olasz zsoldosok Aberigo vezérsége alatt a’ vár kapui előtt táboroztak. Azonban Erzsébet és Gara ama zűrzavarban bizakodtak, mellynek Károly megöletésekor támadnia kell, valamint Garának megfontolt vitézségében és zsoldosainak hűségében. — Találkozók egy férjfiú is, ki kész volt Károlyt, minden őt környező őrsége ellenére is, megtámadni. Ez Forgács Balázs volt. A’ Forgácsiak nemzetsége ős régiségből sarjadzott; most is fénylő lévén honunkban, erőteljes férfiakkal és virágzó asszonyokkal díszült, és sok tekintetben van egybekapcsolva honunk dicsőségével és szenvedéseivel. Az évkönyvek 1241-ben neveznek egyet azon boldogtalan ütközet történetében , mellyet Jadik Béla a’ Tatárok ellen elvesztett volt. Forgács András és öcscse kiséré a’futó királyt, ’s midőn a’ király alul lova kidűlt, András neki adá a’ magáét, ’s feltartoztatá az útónok iramlott Tatárokat. öcscse dicső halállal esék el, mig a’ király megszabadult. András csudaképpen menekvékmeg, ’s a’ hálaadatos Béla Ghymes uradalmát ajándékoza neki. E’ nemzetségből erede Kozmali Forgács Balázs (Miklós íija) gyakor.