Regélő, 1836. július-december (4. évfolyam, 53-104. szám)

1836-07-24 / 59. szám

De mennyire különbözők ezen innepiség a’ hasonló többiektől. A* nép őt nem környező innepies békeruhában ; pánczélos katonák vevék körül a' betolongott idegen uralkodót; az e’ pompára megjelenni kényszerűélt királynék Lajos sírjánál térdre hullva boszút és az el­nyomatott ártatlanság védelmét esdeklették. E’ látmány annyira el­fogd az elérzékenyű­lt sokaságot, hogy midőn az esztergomi érsek ősi szokás szerint kérdezné a’ népet: „akarjátok-e Károlyt királynak?44 a’ felelet nem nyilatkozott örvendő tiszta felkiáltásban, hanem zavaros tisztátlan hangú mozgás következők. A’ fenyegető előjelek is egyre halmozódtak. Midőn a’ király elhagyd a’templomot, sz. István 400 éves zászlója ketté tört, ’s a' betolakodott idegen fejdelemnek meg­tagadá a’ szolgálatot. Rémitő szélvész, miilyenre századok óta nem emlékeztek, támada, 's házakat és tornyokat döntött­ le. Egy sereg holló telepedék­ le a' királyi palotára, ’s három napig kü­zdenek egy­mással , vad kéjjel szaggatván­ szét egymást. Károly kormánya nem sokáig tarta. Erzsébet és Gara elhatáro­zók, hogy őt megölessék. Mariával e’ szándékot nem közlötték, mert méltán féltek, hogy a’ királyilag gondolkodó urné, ezen ajánlást megvetendi, ha reménye nem lett volna is szeretett férjének vitéz­sége által kellemesebben megszabadittatni. — Azonban az elhatáro­zásnál sokkal nehezebb volt eszközt találni az említett veszélyes vál­lalathoz. Ravasz Olaszok őrzők a’ királynékat; Károlynak horvát párthívei sok fegyveressel még a’városban tanyáztak,’s a’nem számos ugyan de válogatott olasz zsoldosok A­­­b­erigo vezérsége alatt a’ vár kapui előtt táboroztak. Azonban Erzsébet és Gara ama zűrzavarban bizakodtak, mellynek Károly megöletésekor támadnia kell, valamint Garának meg­fontolt vitézségében és zsoldosainak hűségében. — Találkozók egy férjfiú is, ki kész volt Károlyt, minden őt környező őrsége ellenére is, megtámadni. Ez Forgács Balázs volt. A’ Forgácsiak nemzetsége ős régiségből sarjadzott; most is fénylő lévén honunkban, erőteljes fér­fiakkal és virágzó asszonyokkal díszült, és sok tekintetben van egybekapcsolva honunk dicsőségével és szen­vedéseivel. Az évkönyvek 1241-ben neveznek egyet azon boldogta­lan ütközet történetében , mellyet Ja­dik Béla a’ Tatárok ellen el­vesztett volt. Forgács András és öcscse kiséré a’futó királyt, ’s midőn a’ király alul lova kidű­lt, András neki adá a’ magáét, ’s feltartoztatá az útónok ira­mlott Tatárokat. öcscse dicső halállal esék­ el, mig a’ király megszabadult. András csudaképpen menekvék­­meg, ’s a’ hálaadatos Béla Ghymes uradalmát ajándékoza neki. E’ nemzetségből erede Kozmali Forgács Balázs (Miklós íija) gyakor.

Next