Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-04-02 / 27. szám

27. I Westeil vasárnap április 11­. Megjelen társával együtt h­etenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegye­denként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. · D e z s­é r. Novella Tapsonyi Bélától. Utósó bágyadt sugarát lövelé a’ fölséges égi vándor, ’s — el­hunyt. Csend , a’ lelket földi körön túl szellemi honba emelő csend váltá­ föl a’ munkás zsibongást. A’ nyájas esti szellő dalt zenge a’ szendergő természetnek. — ’S ki az, ki ott a’ cser tövében hőse keblén bűt nyögdel? — Etelkel a’ kínos elválás perczeit sinli. — De­­z­s­é­r­­ királya ’s keblének lángja hadba inti. ,Igen, kedves! itt az óra, nekem mennem kell. Tudod jó Má­tyásunk ügye mint zajlik cseh honban; ’s ki illy égi lény birtokára vágy, küzdjön érdemért!4 „ Küzdjön ? ’s a’ nőkebel, mellynek nyugalma szétdulva , ön lángja hevében sorvadjon ? Ah! ti férjíink! lánggá érlelitek bennünk az érzeményt, ’s akkor nem viszonokt kínos tüzében hagyjátok az epedőt.44 .Légy enyhébb Etelke — a’ szerelem és dicsvágy az ifjú baljában egyiránt becses, ’s édesebben leng a’ szerelem malasztja az ezt él­vezőre , ha majd a’ dicső harczmezőről koszorúzottan tért vissza. E’ szív, mellyben dúl, forr az érzemény, hidd­ el kedves! mig hamvadni nem fog , szeretni nem szűnik. Majd, ha érdem-koszorú, mellyet a’ tettek fűznek, övedzi fejemet, öledben ölendem mennyemet! — Csak te légy nyugodt, mosolygó rózsák illenek e’ langy hó-arczra !” „Menj hát, hol vad kürtszó harsog, hol test­halmokon szent­­ségtelen lábakkal dúlnak , hol szűvér­ növelte virág nyiladot, menj! szerelmem őrszellemként lebeg fölötted, de ha még is a’sors keze talál, ’s te elesel, tudd , hogy Etelke — sem kivan élni !44 .

Next