Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)

1838-04-08 / 28. szám

szokását, kik dámáik czípőjeit pezsgő pohárnak használják, emlit­­ni sem akarjuk. A­ báró nejének dolgozó asztalkáját egy herculanumi papirostü­­­retet forgatónak vigyázékonyságával, egy vámvizsgáló kandiságával ku­tató­ fel. Először is a’ szellemdús W­alter­­Scott keveset jelentő képé­nek be nem végzett arczrajza akadt kezébe; majd egy aria Bellinitől; a’ múlt évi Regélő bekötve; Balzac újabb regényeinek egyike fel­tárva; egy félig kész tárcza, melylyel hihetőleg férjét akarja közel­gő születése ünnepén meglepni; — az íróeszköz mellett heverő még nedves toll ’s a’ papiroson elszórt aranyporzó azt mutatók, hogy nem rég használtattak. , Valljon mit itt nem ? — kérdé a’ báró ön magát — talán a’ szakácskönyvből jegyzett­ ki valami hadi pa­rancsot a’ szakácsnak, rendelményt a’ divatárusnénak, vagy magya­rázatot valamelly uj ruha szabásáról?4 — Azonban mig magában igy beszélt, egy darab papiros ötlik szemébe, melly levél-idomban össze­hajtva, kötő kosarában hevert. „Gyöngeség, téged asszonynak neveznek!44 monda Shakespe­are, mert férjíi volt; volt volna csak dáma, e’ mondást méltó jog­gal alkalmazható a’ fér­fiakra, mert fiatal bárónk eléggé gyönge volt a’ levél gordiusi csomóját feltörni, ’s belőle következőt olvasni: „Édes Jenőm! Mulhatlanul beszélnem kell önnel, holnap reggel 9 órakor elvárja Rétey báróné 4. Századunkban annyira iparkodnak a’ haladás és felvilágosodá­son , hogy a’ gyermekek már dajkájaik karán francziából fordítunk; e’ szerencsétlenre nézve azonban, ki előttünk áll, vagy inkább a’ karszéken fekszik, ü­dvösebb volt volna, ha tanítója az A, B, C-re soha nem oktatja, vagy e’ most olvasott sorok egyptusi hierogly­­phokká változnak előtte. Ott ült a’ boldogtalan, némán, mint —­ mint — no mint a’ néma; végre felszökött, ’s a’ levéllel kandalló­hoz lépett, hogy azt — mit minden rész Írónak ajánlunk — a’ lán­goknak áldozza; de a’ gondviselés megmenté az Írást; nyár volt, ’s a’ kandallóban tűz nem égett. Másra határoza­ el tehát magát, ’s az átkos sorokat előbbi helyekre vissza tette. „Nyomába kell jönnöm!A* mormogó foga köztt, mint színpadokon cselszövők, gonosztevők szokták, mi a’ vörösszakál, Judás-arcz és vörös kakastoll mellett egyik fő ismertető jelük, hogy a’ közönség mindjárt darab elején megkülönböztethesse a’ juhot a’ baktól. E’ szavakkal a’ szobából ki ’s a’ lépcsőkön le felé rohant, de itt nejével találkozik. ..Hova illy hévvel édesem?-4 kérdé a’ gyöngéd fiatal nő.

Next