Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-21 / 23. szám
— és arcza közelében derült volt, — de hiszen tegnap igazságokat vagy is gorombaságokat mondott szemébe; ez pedig nem szerelem — hm hm ! És a’ fiatal gyógyász ismét csontjaira ’s könyveibe nézett. Nehány perez múlva a’ ház előtt kocsi - zörej hallaték. — Máskor illyesmi nem zavarta a’ gyógyászt; de most mintegy előérzetből rendbe szedé magát. „M. tanácsnok úr tiszteletét küldi — ’s látogatásért kéreti gyógyász urat !“— mond felhajtva a’ belépő inas. ,Tüstént.4 És a’ kocsi repült. ,Mi baja uradnak ?• „Semmi !44 ,Hát az asszonyságnak ?4 „Semmi !44 ,Hát ki beteg ?4 „A” kisasszony!44 .Hm hm! tehát a’ kisasszony! — Nem utóló szerencse egy tizenhat éves angyal leány körül gyógyászkodni. — Száz collegám közül aligha válnék egy, ki Eiczkénél nem szeretne recipézni.— Tehát beteg!4— Lajos jutott eszébe a’gyógyásznak nyugtalankodni kezdett; — de már a’ háznál voltak. — ,Isten hozta!4 „Szolgájok nagyságtoknak !44 ,Leányom kegyedet kivánta.4 „Hízelgő megkülönböztetésemnek örülnék méltólag megfelelhetni. 43 ,Tessék.4 És a’ fiatal gyógyász fennakadt lélekzettel lépett a’ beteghez. _ Intésére mindenki eltávozott. — A’ halvány leányka felhevült arczait ’s kisirt szemcsillagait igyekezék eltakarni— A’ mély csendben egymás lelekzetet hallak a’ fiatalok. ,Kegyed figyelme — mond az ifjú — kettős szerencsével halmoz. — Először, — láthatom kegyedet; — másodszor — hivatásomnak illy kitűnő méltánylása következetével — de mindezek — semmisülnek azon kellemes érzelem mellett, hogy kegyed felépülésében segédül lehetek.4 „Ah én igen betek vagyok!44 .Szabad kérdenem, hol érez fájdalmakat ?4 „Fejem fáj.44 .Sétált kegyed délelőtt ?4 „Egész nap feküdtem.44