Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-01 / 70. szám
70 Pestenn vasárnap September 1-jén 188®. Megjelölt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökén. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanuil. postán fs ft. pengében. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 hr. p. p. ELBESZÉLÉS. R é vn o v re g o fc. fFolytatása s vege.J Soha sem tetszett Ta-in-ga-rónak az ut olly hosszasnak azon helyig, hol sok boldog napot élt,’s hol gonosz sejtelmei daczára is még sok szép órát remélt élhetni , mint ez alkalommal. Végre a’ kunyhóját rejtő kis völgybe ért. Minden olly csendes és békés volt, mint távoztakor, ’s midőn kedves Zecanáját a’ háza előtt ellejtő csermely partján a’ szomortűzek alatt megpillantó, nyelvére szállt szive. De a’ hölgynek fájdalmas tekintete különös érzést támasztott lelkében. Lovának dobogása nem riasztá fel merengéséből, ’s midőn végre férjét megpillantó, mint ismeretlenre tekintett reá. Egész ügyelme a’ kis ebeken függött, kik azon halom körül, mellyen ő ült, egy gyarmatot képzettek; és mig a’ munkás állatkák gödreikből ki- ’s bemásztak, ’s a' nap fényén játszadoztak, különös énekeket dalolt nekik, mellyeket sem nemzeténél nem tanult, sem vándorlásaiban a’ spanyol vagy mexikói kereskedőktől nem hallott. A’ vadász leszökvén lováról, mondhatlan iszonyodással — őrült neje fölé hajolt ; a’ boldogtalan hölgy ajkairól kikireppenő igék nem őt tárgyalók; a’ beesett szemekben, a’ sovány duktt arczban igaz, hogy a’ neki olly kedves vonásokra ismert; de az előtte ülő lény még sem lehete Zecana. Nemzetének az őrülteket illető babonás hite csak hamar erőt von lelkén; a’ tébolyodott hölgy elébe térdelt, ’s feszült figyelemmel leste ki szavait, mintha azoknak értelmét megfejteni tudná. Ezek összefüggés nélküliek valónak, ’s egy tárgyról másra tévedeztek; néha azonban egy titokra látszanak irányozni, melly olly szörnyű volt, hogy még az őrültség se i mondható ki. Az Indus, midőn a* szavak értelmét sejditeni kez dé, felszökött, mintha gömb furta volna át szivét, és a’ szorult mellből kireppent szivmetsző hang a’ boldogtalan hölgynek visszaidéző egy pillanatra elméjét De e’ fénysugárt azonnal homály födé el ismét. Zecana egy szánakozó pillantatot vetvén a’ hajdan olly forrón szeretett férjre, mig ajkai görcsösen ranga-