Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-15 / 74. szám
mernék, hogy Járosi czimborája; ’s ha továbbb nézem, felismerem benne a’ kerti alakot. Riccit.““ ,,,Annál jobb; igy tehát kettős okom van őt megbüntetni» Siessünk!“. Tűzzel, ügyességgel fttetett össze a’ két aczél. Férjfiak ütköztek meg, ’s az újoncz tanítvány a’ gyakorlott tanítónak izzasztó munkát adott. „Hah csalárd áruló!“4 —• kiáltá Endre — ’s mielőtt felfogatnék, lerogyott. — Károly háritá el a’ halál irányú vasat. A’ viadalnak vége volt; a’ sebész és inas Endrét kocsiba segítek. Lövés hallaték. Károly mellruháji földre rongyollottak. A’ golyó nem sértett. Károly a’ lövés felé fordult; az ellenpárt tagjai ott álltak ; közttök Járosi; kezében pisztol, arczán pokol kin. Szótlan, ügetve haladt haza a’ kocsi. IX. A’ hold kétszer változott; Endre hagymázza csillapulni kezdett; zsenge élet csillámlott szemeiből; a’ hiv barát szerelmét ’s mindent feledve ült ágyánál; a’ beteg ollykori kézszoritásban nyilvánitá háláját. Járosi eltűnt ; az öreg Rohonyi levele tudósitá az ifjakat, hogy jószágait eladva , külföldre utazott. Pyrmont gyönyörei hervadoztak; az síri készületek mutatkozni , a’ vendégek gyérülni kezdtek. Endre és Károly Iványinénál voltak ,Nagysád megyen. Gyermekes elfogultság volna tőlem keblem szent vágyát nem nyilvánitni, ’s nagysád Fannijával rokon érzelmünk megerősítésére áldását nem kérni. Nagysád jó szivétől ezt így is reménytem. Azonban még egy titok: — „A’ mit én tudok — mondá Iványiné — imhol e’ levél. Másnál az iró tán czélt ér, nálam nyugalmat sem zavart. Pyrmont nyárhó 10. 183(i) Nagyságos asszonyom! Szép kötelességemnek tartom nagysádat egy ármányos esetről tudósitni, mellybe bizonyos emberek gyönyörűségöknek látták nagysádat beszőni. — Rohonyi Endre Zondi név alatt lopta be magát Fannija szivébe. — Ezen álarcz különben mit sem tenne, ha vonszalma tiszta irányos volna, azonban fájdalommal jelentem , hogy a’ fönnebbi ifjú férjfi kezét már Laroche grófnőnek ajánlá. — Mi Zondi Károlyt illeti, ő neve mellett maradt; de hiszem, örömest másitná és nagyitná azt, hogy nagysád bájoló minkája mérlegében a’ másokkali összehasonlításban annál többet nyomjon. Ő egy