Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-26 / 77. szám
610 II. Kecses ritka szép lány ! Mi vagy 1 — egy mély talány. Ez időkorból tűnik fel előttünk a' némbeli masas lelkületnek ritka példája, a’ minden női kecst Corday Marie Charlotte-ban, egy caeni normán szűzben; ki, a’ mi ilyen fenti fogalmi volt a’ liberalismusról, a’ szabad köztársaságról, éppen olly szilárd gyűlölettel viseltetett az ezek által túlságra vetemültt zsarnokok iránt. Politicas mély belátással lebegett a honi lázadás felett; komoly figyelemmel bocsátá át lelke ítélő székén annak koronkénti bitor jeleneteit; fájdalmas borzadással nézett az uralkodásvágyit ’s tetteitekre köztársasági palástot vontt ármányosok — mint hon vesztére törekvők után, — ’s lelke ez által hova tovább felfoghatlanabb, merényszülte terve, habár halál keresztelendi is, naponként élvezetesb jön előtte. Élvezetes — mondom, jóllehet egy felől az élet ártatlan becseivel finom anyagi kapcsolata, mellyből fogékony lelkére kedves életszesz szivárgott; más felől a’ koronként ápolása alá vett kisded árvákra visszagondolás , próbát tettek a’ szilárd — előttünk még ismeretlen — tökélet aczél rugójának lágyitására. De a’ próbatét nem sikerülhetett; mert a’ rimánkodó indulatok karjai közül ilyenkor kibontakozott lelke mindig rendületlen maradt, habár az érző szép Charlotte szemeibe könyűk tolultak is. — „Tervem hazám iránti nagyi tartozás!“ ezzel vigasztald a lantabbi szomor érzelmeit. 1793-dik év tavaszátó 20-dikán, búcsút véve rokonaitól, é s Isten áldását kérve a’ siró árvákra, tervének egyredül tudója hagyá el Normandiái. Valljon tudjátok-e fájdalmas rokonok, siró árvák, hogy ez, az örök válás végbucsúja volt ? ! III. Tagadd tehát, tagadd, ha merheted. Tagadd , ha annyi lelked van. VÖRÖSMARTY. Nyárelő egyik estvéjén lovagok tértek St. Diez erdei csapszékébe , hol lenyergelés után komolyan mentek a’ szobába. Barnaszinü egyenruhájuk rejtélyes, mint kiket fedezett, ’s minden katonai osztálytól kölönböző valt a’ sereg. Kerek tetejű fekete fővegök széles védő bőrökkel, aczél eresztékekkel, vállig függő gazdag veres bojttal , ’s álladzó szijjal volt ellátva. Bő öltönyük ujját sodrony-szövet körtté könyökig; ugyan illyen fedő mellyeket aczél