Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-12-29 / 104. szám

842 hetünk. „G­o­od morning mister Snip!*4 — A’ lord a’ csengetyű szára után nyalt. Snip eltávozott; a’ komornik által kifizetteték, ’s egy s­zi­pp­a­­nat burnót ’s egy reggeli miatt elveszte legjobban fizető dolgoztatóját. Üdvös rendelkezés. A’ legnevezetesb szentegyházak közé méltán számíthatni a’ freudenstadtit is Schwarzwaldon. Ez úgy épült, hogy a' höl­gyek a’ fér­fiakat ’s ezek viszont amazokat nem láthatják, minthogy az egy­ház két szárnyépületből áll, mellyek együtt egy szögletet képeznek. A' szög­leten áll a’ szószék; ennek jobb szárnya a’ fér­fiak , bal a’ hölgyek olda­lára néz. Jő, lát, győz. — Marvin, lymnei (Connecticutban) ágostai hit­vallást követő lelkész, gazdag telekbirtokos ’s jeles tulajdonokkal tündöklő férjfiú, némi dolgokban igenis túlságos volt. Nejéhez következőleg jutott. Egy napon felül lovára, ’s azon ház elébe üget, mellyben Lee Betty lakott. A’ nélkül, hogy leszállna, a’ hölgyet magához szállttá. A’ hölgy megjelen, ’s Marvin igy szóll hozzá: „engem az ur küldött hozzád, hogy nemmé te­gyelek 14 — Betty minden további gondolkozás nélkül felelé: „legyen­ meg szent akaratja 1 4* N­evezetes búvár-készület. — Bucclough herczeg ismerőseit vizi sétára hivta­ meg minapában , Gronten hajón tartandóra, melly alkalommal őket sajátságos módon’s mintegy előkészület nélkül vendéglé­­meg. Dean nevezetes búvár t. i. atyja által készített búvár-találmányával 8—10 yardnyira a’ tengerbe merült , ’s minden lebukás után legválogatot­­tabb osztriga-harácscsal merült­ fel. Dean ur minden lebukás után fél órát mulatott a’ viz alatt, és azt állítja, hogy szélcsendben három óráig is el­maradhat. Gazdag lelenchét napszámos minapában a’ Paris melletti erdőcs­­kék egyikében egy finom pólyába burkoltt gyermeket talált. A’ találmányt bíróhoz vitték, ’s egyik azonnal kinyilatkoztatá, miképp­ a’ gyermeknek atyja kiván lenni, ámbár már három illyes portékája van. Későbben a pólyák közti 20 ezer-ezer frankos bank-biletre ’s következő tartalmú czédulára ta­lált : „K­i a’ gyermeket magához veszi, a’ pénz fölvételére is meghatalmaaz­­tatik , ’s koronként ajándékokat is fog kapni; a’ gyermeket azonban 20-dik évéig tartozik nevelni. Mulattató: 1) B* grófnő egykor jelenlevőn fija tanításánál, nagy boszúságára kényteték hallani, hogy a’ tanító „borjúnak“ nevezé azt. — Pár perez múlva belép hozzá D* grófnő , kinek igy panaszkodék­­ ,no’s nem nagy boszúság-e édes grófném, mikor fiamat tanítója borjúnak nevezé? — „Mi va­gyok hát én?44 2) Egy parasztnak , ki nagyon kérelmesen iddogált a’ csapszékben, szol­gálója nagy ijedtséggel tudtára adá, hogy háza ég, tehát siessen. — „Már hogy’ égne az! hisz’ assecurálva van!44 — feleté a’ hitetlen. .... .. ng. 3) X tanuló megírta apjának, hogy másik évre is megmarasztották a’ most végzett iskolai osztályban. Az atya nagy örömmel dicsekvék szom­szédainak , hogy fiját annyira szereti tanitója, hogy másik évre sem bo­­csátja­ ki maga mellől. JÓKAI. Szerkezi M­á­t­r­a­y Gábor, halpiaczon , D­e­n­c­s-ház , 86-dik sz a. Nyomtatja Trattner­ Károlyi, úri utsza 612.

Next