Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-03-29 / 26. szám
26 Pesten vasárnap martius 29-én 1840* Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéttalamil. postán (1 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. Sanche. (portugalli novella a’ hajdani regényes lovagkorból.) Azon időnek, mellyben Abiaton kormányzá Portugált, Sanche de Guimaraens vala legrettenesb ’s legszerelmetesb bajnoka. A’ dicsőség volt legsürgetősb szüksége szivének legzsengébb ifjúsága óta, tűzlelke soha nem volt megelégedve. Hiába futotta meg spanyol országot , győzött óriásokat, foglalt el várakat, szabadított szépeket, a’ nyugtalan bajnok búslakodék, hogy még nincs eléggé elfoglalva. A’ szerelem nem késik segedelmökre lőni az illy forradozó henyélőknek. Bizonyos napon, midőn Sanche Tomart — az utazót eltévesztő ágazatairól hires erdőt — átnyargalná, utólére egy lovagot, ki ugyan azon utat, de lassabban, tette. Hősünk csupán azért ment olly sebesen , mivel unakodott. Örvendve, hogy úti társra akadott, lassúbbitá menetét, ’s üdvözlé a’ lovagot. Ez viszonzá üdvözletét, félrerántva lovát, neki kitérendő. Sanche kérdé, nem tart-e Lissabonnak. — Értem !4 — válaszolt neki az ismeretlen. — „Messze vagyok-e még azon várostól?“ — kérde újra Sanche. — »Igen is!4 — felelt neki a’ lovag. És a’beszélgetés megszűnik, ha bajnokunk nem lángol azt folytatni éppen azért, minthogy a’ másik nem látszott rajta aggódni. — Több hasztalan kérdés után Sanche dicsérni kezdé az ismeretlen fegyveres ’s lova szépségét. Amaz ezt nagyon szerényen ’s főképp’ igen lakonilag köszöné meg. Sanche majd kétségbeesett, száz sarkantyúvágást adott ménjének, hogy az ismeretlen legalább ennek okát kérdezze meg. A’szegény ló hasztalan ugrásokat tön: a’ nyugodt idegen lépésben ment a’ nélkül, hogy csak fejét is megmozdítod oldaláról. A két bajnok azonképp’ egy mértföldet haladott, melly Sanchét és lovát többet fárasztá , mint tiz napi utazás. Végre hősünk nem tartóztathatá magát, és a’ hallgatékonylovaghoz fordulva: „uram — szóll igen hevült hangon — azon hideg