Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-03-29 / 26. szám

26 Pesten vasárnap martius 29-én 1840* Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. boritéttalamil. postán (1 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. S­anche. (portugalli novella a’ hajdani regényes lovagkorból.) Azon időnek, mellyben Abiaton kormányzá Portugált, Sanche de Guimaraens vala legrettenesb ’s legszerelmetesb bajnoka. A’ di­csőség volt legsürgetősb szüksége szivének legzsengébb ifjúsága óta, tűzlelke soha nem volt megelégedve. Hiába futotta­ meg spanyol or­szágot , győzött óriásokat, foglalt­ el várakat, szabadított szépeket, a’ nyugtalan bajnok búslakodék, hogy még nincs eléggé elfoglalva. A’ szerelem nem késik segedelmökre lőni az illy forradozó henyélőknek. Bizonyos napon, midőn Sanche Tomart — az utazót eltévesztő ágazatairól hires erdőt — átnyargalná, utólére egy lovagot, ki ugyan azon utat, de lassabban, tette. Hősünk csupán azért ment olly se­besen , mivel unakodott. Örvendve, hogy úti társra akadott, lassúb­­bitá menetét, ’s üdvözlé a’ lovagot. Ez viszonzá üdvözletét, félre­rántva lovát, neki kitérendő. Sanche kérdé, nem tart-e Lissabon­­nak. — Értem !4­ — válaszolt neki az ismeretlen. — „Messze vagyok-e még azon várostól?“ — kérde újra Sanche. — »Igen is!4 — felelt neki a’ lovag. És a’beszélgetés megszűnik, ha bajnokunk nem lán­gol azt folytatni éppen azért, minthogy a’ másik nem látszott rajta aggódni. — Több hasztalan kérdés után Sanche dicsérni kezdé az isme­retlen fegyveres ’s lova szépségét. Amaz ezt nagyon szerényen ’s főképp’ igen lakonilag köszöné­ meg. Sanche majd kétségbeesett, száz sarkantyúvágást adott ménjének, hogy az ismeretlen legalább ennek okát kérdezze­ meg. A’szegény ló hasztalan ugrásokat tön: a’ nyugodt idegen lépésben ment a’ nélkül, hogy csak fejét is meg­mozdítod oldaláról. A két bajnok azonképp’ egy mértföldet haladott, melly Sanchét és lovát többet fárasztá , mint tiz napi utazás. Végre hősünk nem tartóztathatá magát, és a’ hallgatékonylo­vaghoz fordulva: „uram — szóll igen hevült hangon — azon hideg­

Next