Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-04-16 / 31. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p- 31. Pesten csötörtökön aprilis»kiiri 1840« ELBESZÉLÉS, skép és festője. (Eredeti beszély.) J. Galantai Balogh Ida kisasszonynak tagosztályi , Deák György barátomnak pozsoni emlékül rokonkedlüleg. I. A' zárda. Sűrűn ömlött alá hirtelen összetolult fellegekből a’ zápor , melly minket a’ bobbiai hegylánczok közti ért utat. Nagyon sötét volt, lábunkat sem láttuk , annál kevésbbé utunkat és számtalan ágazatait. ,Eltévedtünk — mond vezetőm — Signore! mi eltévedtünk.4 „Mi tevők legyünk Tometto ?44 — kérdem vezetőmet, ’s ő gondolkodott , ollykor ollykor egy ,corpo di Bacco4-t szalasztva ki ajkain. Villámlott, ’s Tometto nem várta be az uj villámot, hanem hogy annál a’ tájt is hollétünket jobban kivehesse, egy magas fára mászott. Ljra villámlott, ’s én aggályteli arczczal jövendöltem vezetőm arczáról utunknak majdani kelleme vagy bajait. Szivem azonban megkönynyebbült annak örömsugárzott arczát látva. ,Se baj uram! száz ’s néhány lépés, és mi padovai St. Antonio zárdájában vagyunk. „Remény lesz szives fogadtatást ?44 Kettőzhetett léptekkel ügettünk az aggott modorú kolostorhoz. A’ vezető kopogtatott. A’ márványcsarnokon éji csendben hangzottak vissza az ajtónak papucs-kalimpolatai. Alig hogy magunkat neveztük , egy magános szűk cellába vezettettünk be, hol minden késelem nélkül fáradalmunkat puha ágygyal enyhíthettük. Reggel korán felébresztett az imára serkentő harang. Mi siettünk a’ kápolnába. Időhamvazta dohai oszlopokra nehézkedett a’ festvény desó szellemű tető. Az oldalfalakat , oltárt szent képek disziték. A’ sekrestyébe két korinthi oszlop vezetett. Szép volt az egyháznak többi képe is, de a’ sekrestye főképe , sz. Agnes, mély buzgalommal tölté el keblein’. Mennyi felség, mennyi méltóság, mennyi