Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-26 / 95. szám
vele néhányszor haját , ez szikét kezdi veszteni, ’s rövid időn egészen megfehérült.*“ „Hajkenőcs! nem boldogtalan szerelem? — kérdem, ’s a’ szó elhalt ajkaimon. — ,„Boldogtalan szerelem ? Hála Istennek! tizennyolcz hónap óta boldogul ’s megelégedve élünk egymással Az, hogy nőmnek haja megőszült, nem hűti el szerelmünket.*“ — „Nőd? Tizennyolc, hónap óta?“—,„Bámulod ? hisz’ te egészen neki vörösödül!44 — „Igen, emlékezem; nem említett illyes valamit. O némberek ! Ha ha ha!“ Két szálra,11 tó. (Vége.) Ha az öregnek még legkisebb kétsége volt volna a’ szabados tettetése felől, el kelle annak osztania, látva Jerome titkolhatlan örömét, melylyel az a’ színlelt ittasság jeleit fogadá, ’s őt az ivásra annyira unszolta, hogy Grandjone-nak mulhatlanul meg kelle részegednie, ha csak felét itta volna is meg a’ Jerome által reá toltt bornak, azonban az őrmester tetemes öblű fazekat tett az ágy árnyékába , ’s ebbe önté ügyesen a’ pohár tartalmát, mihelyest Jerome félre tekintett. Azonkívül nem mulasztá el az ittasság növekedését is majmolni , mind teste ingadozása, mind szemei forgása és nyelvének akadozásában; ’s végre, midőn a’ valószínűség megsértésétől már nem tarthatott, fejét előre csüggeszté, testével az asztalra dűlt, fejét karjaira gyámitá, ’s olly hatalmasan kezdett horkolni, mintha legmélyebb álomba sűlyedt volna, azonban félig nyiltt szemekkel nem mulasztá el Jerome mozdulataira ügyelni. Gyantásában nem csalatkozott. Alig feküdt tudniillik néhány perczig szintett álmában, a’szabados vigyázva felállt, hozzá lépett, vizsgálgatá , vallyon elég erősen alszik - e, ’s midőn erről meggyőződni látszott, gyors de óvatos kallással a’ kulcs-csomót igyekezett elragadni. De az őrmester azonnal talpon volt, a’ cseleskedőt mellen ragadta, ’s kiáltó: , Horogra kerültél áruló! Leitatni akartál, hogy gyönyörű czélodat még is kivihesd ! Nem, barátom, igy nem alkudtunk, ’s most nyomban a’ parancsnokhoz megyek megkérdezendő, valljon az ő akaratja volt-e, hogy én egy újonc., egy tapasztalatlan kotnyeles, egy gyáva árulkodó pajánkodásának labdája legyek. Átláttam én, mit akarsz gyönyörű virág, de ki egy ősz harczlit kelepczébe akar keritni, korábban keljen fel, mint kelméd! Az óra kettőt ütt; az udvaron zaj támadt, mint szokatlan események előtt történik; a’ két férfiú fülelve állt. A’ házban gyertyafények czikáztak , tompa hangok hatottak fel, ’s fegyver csörgött.