Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-03-23 / 24. szám
Megvizsgálván a leomlott papírdarabokat, kivévén, itt ott néhány penészfoltot , tökéletesen épeknek ’s csak az időtül sárgulva találtam ; az első pillanatra több magyar történeti nevek ötlüttek szemeimbe, mellyek azon hiedelembe hoztak, hogy a’ talált papírdarabok valamelly adomány vagy kiváltságlevélnek elszakadozott részei. Minden oldalról kezdettek tódulni a vendégek , a kedvenez sétáló helyekre vezető utakon, mulattató keverékben mutatkoztak a’ mindenféle szabású nyűgöd frakkok, keleti öltözetek, serviai egyenruhák; a’víg kedélyű, virgonéz képű európai szépek, büszkén hagyák maguk után a lelki csenddel teljes, sokszor nagy szépséggel tündöklő keleti hölgyeket! mindenki sietett a falak közül, Mehadiának vad regényes környékiben, elszóródást vagy épen nyugalmat keresni. Egy negyed órával előbb, mint ezek ürömre gerjesztettek, a legnagyobb megelégedéssel követendém egyik vagy másik ismerős hölgy’ lépteit. A’ tudni-vágy’ falánkja megéré keblemet; a’ másik óranegyed a’ talált papirok között búvárkodva íróasztalom előtt talált, azokat a menynyire lehetett összerakván, rajtok következendőket találtam följegyezve :. 1684. év őszén Zemplén megyének Ujhelyhez közel eső vidékén, nyugottan ült egy fiatal hölgy egy hasonlag fiatal ’s deli termetű ifjú mellett; azon körülmény, hogy a’ hölgy’arczát eleven szín boritá, az ifjú’ szemei pedig fölemelkedéssel ragyogtak, de különösen még ■azon környűlállás is, hogy mindketten sokkal közelébb ültek egymáshoz, mintsem azok szoktak ülni, kik ellenszenvnek , nyilván oda mutatott, hogy a’ kettő egymás iránt nem idegen. Azon terem, mellyben a’ pár ült, gothi ízlésben , magos ’s hegyes bolthajtásu vala; egyébiránt igen tágas,’s falai egész a’ bolthajtás kezdetéig akkori ízlésű aranyozott bőrrel voltak ékesítve; minden bútor s ékesség a tulajdonosnak gazdagságára s jó ízlésére mutatott, úgy hogy az egész inkább egy kápolnához, mintsem közönséges lakhelyhez hasonlított. A’ lemenő napnak sugarai változó szikekben ragyogtak keresztül a’ terem’egyik falának közepén létező, egyetlen egy színes üvegekből készült ’s képekkel ékesített magas ablakon, melly egész a boltozatig fölére, a’ terem’mélyén egyidomtalan nagyságú márvány kandallóban vígan lobogtak a’ lángok; a’ terem’ másik falán egy tölgyfa ajtó nyílott a’ mellék szobába, hol egy tisztes, de még fris egészségben levő öreg asszony egy magas karszékben ülve és a Párkák mesterségét űzve, gyorsan pergette az orsót ’s minthogy különös megelégedéssel kacsingatott néha a mellékteremben ülő fiatal hölgyre, nem nehéz volt kitalálni, hogy egy anya néz virágzó leányára. Az ifjú egy magas karzatú, ki bőrszínű székben ülve, egész figyelmét, a mellette emeltebb zsámolyon ülő Elizára fordította. Az ifjúnak deli tér