Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)

1842-02-05 / 11. szám

IS 6 IS PESTI DI V­ATE A P. * KIADJA GAMY­JA* ij folyam’ első éve. ti. szűnt. Szombaton, Fett. 3.­­ Vérség és csel.­­. . Későn lehetünk az éjben, hány óra gyermekem ? kérdé egy hör­gő mellből eredő hang, egy nőé, ki az ágyat, mellyben mere­vénül fekvék, a’ sírral készült fülcserél­ni. E’ néhány szó is erőltetve hang­zott le száraz ajkairól, mialatt bá­gyadt tekintetét egy leánykára e­­melé. A leányka kihez e’ kérdés in­tézve volt, kisirt nagy kék sze­meit a hosszú falórára forditá. Ket­tő éjfél után, jó anyám!“ felelé­g mély bánat hangján. , Közéig tehát a' perez, melly­­ben az éj átadja óráit a viradat­­nak, s ekkor majd, előre érzem, az élet is bevonja szűk kárpitjait, és- - ‘ „Nem óh nem, édes jó anyám­!“ szakasztá félbe a’ gyermeki sze­retet’ kitörő indulatával a’ leány, de szavait zokogása s könnyei el­­fojták. Megfogó, a’ beteg’ sovány hideg kezét, és szenvedéllyel nyomná azt ajkaihoz. Az anya for­ró kényeket érzett kezére ömleni. , Ne sírj Mari, ne sírj kedves gyermekem, az elválasztó perez­nek egyszer el kell érkeznie; ér­zem hogy közel van, s most nyu­godt, és csendes állapotodra van szükségem , ön magad’ jövője vé­gett. — Jel olvass a’ szent könyv­ből , hiszen te ismered az én ked­ves helyeimet

Next