Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-02-05 / 11. szám
IS 6 IS PESTI DI VATE A P. * KIADJA GAMYJA* ij folyam’ első éve. ti. szűnt. Szombaton, Fett. 3. Vérség és csel.. . Későn lehetünk az éjben, hány óra gyermekem ? kérdé egy hörgő mellből eredő hang, egy nőé, ki az ágyat, mellyben merevénül fekvék, a’ sírral készült fülcserélni. E’ néhány szó is erőltetve hangzott le száraz ajkairól, mialatt bágyadt tekintetét egy leánykára emelé. A leányka kihez e’ kérdés intézve volt, kisirt nagy kék szemeit a hosszú falórára forditá. Kettő éjfél után, jó anyám!“ felelég mély bánat hangján. , Közéig tehát a' perez, mellyben az éj átadja óráit a viradatnak, s ekkor majd, előre érzem, az élet is bevonja szűk kárpitjait, és- - ‘ „Nem óh nem, édes jó anyám!“ szakasztá félbe a’ gyermeki szeretet’ kitörő indulatával a’ leány, de szavait zokogása s könnyei elfojták. Megfogó, a’ beteg’ sovány hideg kezét, és szenvedéllyel nyomná azt ajkaihoz. Az anya forró kényeket érzett kezére ömleni. , Ne sírj Mari, ne sírj kedves gyermekem, az elválasztó pereznek egyszer el kell érkeznie; érzem hogy közel van, s most nyugodt, és csendes állapotodra van szükségem , ön magad’ jövője végett. — Jel olvass a’ szent könyvből , hiszen te ismered az én kedves helyeimet