Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)
1842-05-05 / 36. szám
KIADJA GARAY JÁNOS. Uj folyam első éve. 3<i. szűnt. isiitiivtiik , Jttajus. 3. 2184 2 E y y n ö. (Vége.) VI. Laura és Ida együtt lilének, mint látszék, igen érdekes párbeszédbe elmerülve. , ,Te nem látandod itt többé ! * szólt Laura. ,,Én szeretem őt!“ fohászkodok Ida, , Neked férjed van. ‘ „Kit szeretni véltem“ zokogott Ida, „mi lett Laura folytató hirtelen, „egész testedben reszketsz.“ Laura erősben kezde köhögni, mint valaha! , Oh Ida! én nagyon, nagyon beteg vagyok, szólt titkolt fohászszal, de hagyjuk azt most! Ida! neked nem szabad őt többé látnod! * „Istenem! Istenem! bár tehetném.“ ,Feledned kell őt — lásd! Emil mondhatlanul szeret!... ‘ „Nem úgy mint Jenő.“ , Emil férjed ! * „Ali!“ sóhajta Ida. , Lásd, én megmentélek, én hazudtam érted, én megcsaltam őt; oh ha tudnád, mennyibe került ez lelkemnek ! s te mindezért mit sem tennél érettem?4 „ Laurám ! mindent! “ , Esküdjél, nem fogadod el őt többé , nem szólasz vele soha, nem látod őt soha, feledni fogod őt. ‘ „Nem tehetem.“ ,Boldogtalanná akarod tenni férjedet? 4 „Ah ! nincs ember, ki forróbban ehajtaná boldoglétét, mint én.“ , Van mégis egy‘ sóhajta Laura lelke’ mélyében. , Ida én megcsaltam őt éretted, mit kezdek, félbe nem hagyhatom; esküdnöd kell, hogy nem látandod őt többé, anyád’ sírjára , üdvödre , szerelmedre kényszerilek, esküdjél. „Esküszöm, hogy nem látandom őt többé, ah! de feledni nem fogom soha!“