Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1842-11-24 / 94. szám
hiba nálunk mindenütt, de sehol annyi, mint nevelési rendszerünkben, és mi sem kíván olly alapos és gyors javítást, mint ez. Legújabban a’ debreczeni collegium’ számára a’ most már alig használható , régi rozsdástól igen különböző iskolai rendszer van tervezve; meglássuk eredményét, ha majd sükerbe fog menni. A’ collegium csinos ’s eléggé nagy (mintegy 26,000 kötetet magában foglaló) könyvtárral bir, melly két oszlopos , karzatos teremben állítaték fel, ’s hazafius örömmel lehet itt a’ Ferenczy által ügyesen készített Csokonay-mellszobrot, ’s a’ császárok’ ellenében Rákóczy, Bocskay és Abafy’ arczképeit látni. A’ könyvtár szép dolog, kivált könyvtelen hazánkban; a’ könyvtár szép dolog, kivált ha használják, de nem úgy, mint nálunk, hol az többnyire csak fényűzési czikk, a’ szellemi világ’ néma,használatlan zárt koporsója.—Több tudományos segédeszközein kívül van a’ debreczeni collegiumnak botanikai kertje is, melly nem rég alapítatván, még most csírájában szendereg, ’s tán együtt fog felvirulni a’ tanoda’ uj, javított szerkezetével. — Valamint Sáros-Patakon, úgy Homokos- Debreczenben is az uj mellett aggastyánként roskadozva, ’s háttérbe szorítva áll a’tudomány’sok gőzétől megfeketült régi collégyom, melly laktanyául szolgál számos apró és tógás diáknak. Valódi kaszárnya! Mindkettőben csak protont, fekete czipó , kemény fenyíték! itt profót, ott ellenőr (contrascriba), itt a’ sok Frivaldiener, ott a' sok gubás mendikáns, több sanyaruság, mint öröm. — Reformatus tanodáinkban az úgynevezett publikusok, vagy is papi és oktatói pályára nem készülő, ’s tógát nem viselő világfi-tanulók’ sorsa sokkal jobb, mint a’ lógásoké, kik nagyrészint a’ collegium’ jóléteiben részesülvén, a’ felsőbbségtöl erősebben függenek. Hallám, hogy a’ hosszú fekete tógák, a’ nagy-enyedi collegium' példájára,a’ debreczeni is ki fogja küszöbölni; okosan, uraim, és fölötte korszerűen! Láttam Debreczenben egy régi könyvet, melly egykori tógás deákjaink’ régi viseletét ábrázolja, ’s nagyot nevettem a’ rókatorkos mentén, a’ hegyes orrú, ránczos csizmán, a’ három szegletü kalapon , kalpagon és főleg a’ ezopron, és a’ vén deákok’ nagy bajuszos arczán. A’ mostani tógás viselet is, kivált a’ fiatalabb tanulókon, furcsán veszi ki magát, míg a’ korosabbnak több tekintélyt, é s bizonyos áltató tiszteletes színt látszik kölcsönözni. Sehol sincs nálunk annyi vén diák mint a’ mi reform collegiumainkban. A’ jó pap holtig tanul, — mond ugyan a’ közmondás — de még is különös az, ha korosabb, családapának illő embereket magolni, iskolába járni és leczkézni látunk. No de e tekintetben majd mindnyájan született színészek vagyunk, ’s az élet’ valódi czélja, a’ többségei pályája’minden fokozatán készületlen tanuló-gyermeknek találja. — Vidékeken sok elmés aneedota és bonmot forog fenn a’ tógás diákok’ sajátos életéből kikapva, különösen eredeti zarándoklásuk, a’ legatio’ boldog időszakából, midőn a’ sátoros ünnepekben, mindenfelé papolni kiküldött diák, a’ pap-rectornál, vagy naás valamelly úri pártfogónál megszólván, itt a’ költemény’ nagyító nyelve szerint, sok comicai kalandon és viszontagságon esik keresztül. Szakál barátom a’ Nemzeti almanachban igen derék népdalt irt a’ Légátusról, de nem emlékszem, hogy más költőnk tárgyul használta volna ezen víg költeményre gazdag anyaggal szolgáló missionariusi viszonyokat. Debreczenben mulatósunk alatt hazánk’ egyik legtudományosabb írójának vendégszerető házánál estvély tartatván, mi is jelen voltunk, ’s örömmel látónk itt egy , leginkább szépnembeliek ’s ifjúkból álló, műveit, ’s közérdekeink iránt is lelkesedéssel viseltető társaskört egyszerűen '.