Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-09-29 / 78. szám

823 fokba; kelmét kelmére kérnek, tanakod­nak, alkudnak és megalkusznak, hogyan máskép mint német nyelven, nem azért mert tán a’ boltos vagy boltsegéd nem tud más nyelven (mert napjainkban alig találhatni Pesten bármi néven nevezendő árust, ki magyarul ne tudna) hanem min­dent az áldott bevett szokásból, meg­szokott schlendriánból! Délután kávéra megy ő urasága, vagy a’ zöldbe viszi kedves élete párját; azon­nal egy pár ismerős csatlakozik hozzájok; vigan vannak, az egész délutánt felsége­sen töltik; vagy társaságot látnak magok­nál, beszélnek az egész világról, csak hazájokról nem, szólnak minden európai nyelven (a’ magyart ázsiainak tartják) még pedig csodálatos szabatossággal, gramma­tikai tisztasággal, csak hazájok’ nyelvét tördelik (ha csak ugyan néha elövétetik kénytelen­ vagy véletlenségböl) vagy őr­lik le úgy a’ hogy dajkájoktól tanulták. Emberünk színházakba is eljár, még pedig, mit kétalakúságánál fogva azonnal föltehetünk róla, mind a’ nemzetibe mind a’ városiba ; ebbe miveltségről­ rögzött álfogalma’, amabba úgynevezett hazafisága’ következtében, ’s leginkább operákba jár; dicséreteit egyik vagy másik színészről mindig magyarul, gáncsát többnyire néme­tül nyilatkoztatja, az ifjúságtól tiz lépésnyi távolságban tartja magát, tapsolni, no azt még megteszi, de pisszegni vagy fütyülni a’ világért sem szokott, mert mivelt em­bernek a’ maga] tetszését szabad ugyan kijelentenie, de gáncsát a’ világért sem. A’ zenének szenvedélyes barátja, azaz annak mutatja magát, mert hallotta, hogy ez a’ mai mivelt emberek’ aranyborja, ’s noha egy hangkulcsot sem ismer, ájta­­tos arczczal hallgat végig minden idegen vendég énekest, a’ minthogy átalában az idegent előszeretettel majmolja és kegyeli mindenben, hazájáról ’s a’ honiról csak akkor emlékezvén meg, midőn évnegyedi fizetését felveszi, vagy jobbágyainak déz­­máját, urbérét stb. beszedi, vagy köz­gyűlésre kell mennie. Ekkor aztán kipo­­roltatik a’ panyókás mente, a’ kard elövé­tetik a’ zugolyból ’s ö urasága tetőttil tal­pig újra magyar­­— mig t. a’ vármegye’ gyűlése tart. — Isten tartsa meg ö urasá­gát a’ haza’ örömére és dicsőségére! So­káig éljen! «G uray. A' Hegéi«’ Tárnája. Pesti posta. Sept. 29-kén. Legújabb d­i­v­a­t­o­k. A’ püspikék (ca­­mail) napról napra nagyobb uraságot gyako­rolnak. E’ spanyol idomú köpenyke a’ legvál­­tozatosb alakban 's kelmékből viseltetik. A’ legújabbak hosszúk, finom selyem-filetböl, fehér vagy zöld csíkokkal bélyegezve, 's gyönyörű rojtokkal diszítvék. A’ ki eredeti akar lenni, a’ püspike’ csík­jaiban különféle színeket visel; a’ ki elegans kivan lenni, egészen fehéren viseli; ki egysze­rűn és kényelmesen akarja hordani, feketéből veszi ezt.

Next