Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-03-23 / 24. szám
mint életének munkássága egy magányos körhöz szorítva nem vala , úgy azon örömhangok közé, mellyek az üdvözlendőt illyenkor körülzengik, azon ismeretlen barátok ’s rokonok’ hangjai is vegyüljenek, kiknek élete áldás, munkássága az örömöknek gazdag forrása vala? — Ez volt azon gondolat, melly minket Kisfaludy Sándor' 70-ik névnapja’ nyilványos megünneplésére buzdított; ’s midőn körültekintve , e’ fényes gyülekezetet látjuk, azon édes meggyőződés tölti keblünket, hogy, valamint azon tiszteletben, mellyel hazai irodalmunk’ ezen egyik Nestora iránt viseltetünk, nem állunk magányosan , úgy ezen szerény ünnep’ megindítása által, csak egy sokaktól osztott érzelemnek levénk tolmácsai. — Igenis, Kisfaludy Sándor nem egyeseké, nem egy megyéé , a’ hazáé, a’miénk; nekünk jogunk van osztozni örömeiben, jogunk egy áldást mondani 70-ik évnapjához; ’s élni fogunk ez alkalommal, ha csak azért volna is, hogy politikai vitatkozásaink’ zaja között eszünkbe jusson, miként e’ tusák ’s küszködések’ poros mezején kívül van még egy, mellyen a’ hazának, szolgálhatunk; hogy van még egy nemes hivattatás, mellyet követni dicsőség: a’ művészeté. Dicső, fenséges a’ költőnek hivattatása e’ világon. — Tekintsünk vissza emberi történeteinkre, ’s vallyon hol van egy nagyszerű gondolat, mellynek bajnokai között nem lantosok állnának első soron? hol van egy igazság, melly az emberi nem’ nagyfáján gyümölcsöket teremne, ’s melly nem függött volna előbb a’ költészet’ virágköntösében ágain? Tekintsünk végig nemünknek életrajzán, ’s ha azon lapok’ egyikére akadnak szemeink, mellyeken vér ’s csatákon kívül még egyéb is áll; ha egyhez érünk azon pontok közöl, hol az emberiség nemcsak mozgott, de haladott is, minden nagy századnak fel fogjuk találni költőjét , ki korát megelőzve, első monda ki gondolatjait, és ki nyelvének romolhatatlan palástjába takarván, letűnt századának eszméjét épen adta át a’ jövőnek. ’S lehet-e embernek szebb hivattatása mint ez? De van egy feltétel, melly nélkül a’ költő soha e’ magas hivatásnak megfelelni nem fog: a’ nemzetiesség , a’ népszerűség. Mint a’ fa, melly zöld ágaival fel az éghez emelkedik, ’s messze körére elhinti virágait, csak akkor fejlődhetik , ha az anyai földet, mellyből származott, erős gyökerekkel foga körül; illyen a’ költészet is, termékei fel az éghez mutatnak , de a’ földből, mellyen termett, ki nem ránthatni gyökerét, ’s csak még ettől meg nem vált, nő és virulhat. Kisfaludy legnépszerűbb költője hazánknak;midőn a’ szerelem’fájdalmai rezgék át az ifjú kebelét, ’s mint a’ gyöngycsigának betegsége gyöngygyé, úgy a’ szívnek kínja dallá vált a’ költő’ ajkain: egy nemzet veve részt bánatában; a’szerelem’ boldogságában, melly maradandó áldásként fog hangozni énekében, ezeren élvezték a’ költővel e’ boldog pillanatokat. A’ várban ’s kunyhóknak szalmafedelei alatt elmondattak regéi ’s ezernyi kebel dobogott fel hazája’ előkorának emlékénél, mellynek a’ költő hű képét vezető elébe. ’S miért hata el Kisfaludy’ neve olly hamar határainkon? honnan van , hogy a’ Vaskaputól Dévén várfokáig, merre