Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-01 / 44. szám
1393 1394 jó szív ’s bátorság egy arányban vol- tak. Szive vérzett a’ király’ kegyetlensége felett, azokért, kiknek megmentése egyedüli mennyei vágya. Wallis k esdését hathatósnak reményré , majd rettenve értvén az ellenkezőt, önmaga határozódék próbatétre, ’s bár tarthatott tőle,hogy kérelme’ megvetése reá nézve alázó, szégyenitö lehetne, ’s tettével a’ zord férjet még inkább ingerelné, de nagy lelke áttört ez eszme-korán. Férje elé borulva okokat hordott fel okokra a’ hat polgár’ ügyében. »Folt lesz, uram királyom! — mond ihletve — győzelmed’ fényén ezek’ vére, vagy azt tán egészen is lehomályositja. Nem is csupán tenbecsületed, hanem az emberiség, a’ vallás követeli vissza vesztő helyről e’ nagylelkű polgárokat. Uram királyom! a’ hadi szerencse változandó. Mi a’ veszteség, mint intő, mint borzasztó tükör a’ győzelmesnek? Az uram királyom! az irgalom, ’s kegyelem hisz, drága köve a’ borostyánnak. Ha hát van előtted a’ mi szent, ha hiszed, hogy az erény isteníti az embert, ha ismersz ’s tudod, hogy bűnnel bűnért királyok’ trónjára se lépnék, ’s az erényért, hogy téged ez istenitsen, lábaidhoz porba is kész vagyok borulni, úgy akkor, uram királyom , a’szánakozást olvasván a’ körülötted állók’ arczairól, könyörgésem’ viszhangzását hallván szorult szivök’ sóhajtban, kegyelmezz , e’ nagylelkű polgároknak kegyelmezz meg.“ A’ király’torzképén pillanatnyi dicsőülési érzemény vonult át — igy emelé fel lábaitól nejét — majd ismét vadulva, földhöz szegzett szemekkel, összeszorult, vonagló ajkakkal, lélekezetlen, közös csend kisérte belharczba keveredett, ’sasszony, — mond perezek múlva — akartam volna , hogy akár hol inkább, mint itt lettél vala. Te kértél, ’s kérelmedet meg nem adni nincs erőm; hatalmadba adom a’ foglyokat.“ A’ lelkesnő azonnal lakába vezetteté őket,öltönyüket felcserélteté, ’s gazdagon megvendégelve , emlékpénzzel szabadon bocsátá. Calais-ba lett térésükkor közös volt a’ határtalan öröm. Eduárd is bevezető seregét, ’s a’ lakosok’ élete kímélve jön. (Francziából ) Szűcs Károly: FŐVÁROS. Pesti posta. Vásárunk beállott, kedvező idő s úgy látszik, szintolly kedvező körülmények’ kíséretében; különösen gazdagok divattáraink, helybeliek úgy mint a’ külföldről érkezettek, ’s ha a’ vevőkben olly bőségük van mint látogatókban, úgy bizonyára jó aratásnak nézhetnek elébe. — Sok tavaszi divat csak e’ vásár által kapja a’ sanctiót, 's azért hölgyeink rendszerint, be is szokják azt várni . . . igy p. o. a’ szalmakalapok uralkodó alakja is többnyire e vásártól függ.