Regélő Pesti Divatlap, 1843. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-06-11 / 47. szám
főlöl ’s egy a’ másikkal olly szoros kapcsolatban áll, mint például — mit is mondjak hamarjában ?—némelly magyar urak és urhölgyek’ nyelve az idegen szóval. Sőt gyakran valódilag nem is lehet meghatározni: mi a’ külső mi a’ belső, mi van bent mi van kint, szóval, az egész világ az egész élet egy seki-sebe ablakra, majd minden ki- és belátás nélkül. Hajdanában a’ mi jó apáink Iladur’ szabad ege alatt, többnyire országunk’ kellő közepén, a’ nagy kiterjedésű Rákos mezőn tanácskoztak közügyeik fölött. — Ezen gyűlési szertartás egy eredetűnek látszik lenni a’ pogány vallás’ nagy részint szabadban véghez ment áldozó ünnepeivel. És még a’ később időkben is, miután már nemzetünk egészen elfogadd a’ keresztény hitet, országgyűléseink szabad ég alatt vagy templomokban tartattak, mi kettő öszhangzatban áll az akkori vallásosság’ uralkodó elemével. De az idő’ szelleme kalidomban ezt is megváltoztató; nemzetünk most már országosan nem gyűl össze többé az egyházak’ szent falai közt vagy a’ szabadban. Országgyűléseink kivált a’ harczias idők’ szorongó körülményei közt, hazánk’ különféle helyein tartattak, itt Pozsonyban, mint már e’ város’ átalános rajzában is említém, az első országgyűlés 1411-ben tartaték, ’s ez idő óta némi kivételekkel, folyvást itt tartatik. De önálló, rendes országháza sok ideig nem volt itt a’ nemzetnek, ’s ehhez nevezetes adatul szolgál az, hogy midőn I. Ferdinand az udvari ügyek’ kormányzatát Pozsonyba tette át, az ahhoz kivántató épületért bizonyos Meixner nevű polgárnak több ideig 12, később 18 forintnyi házbért fizetett évenként. A’ mostani három emeletes országház 1753-ban épült, melly Pozsony’ egyik legszebb, de eléggé szűk utczájában, ’s a’ többi házaktól nem elkülönözve áll, ’s mellynek középső kapuja átjárásul szolgál egy kis utczába, a’ másik kapu előtt két katona áll őrt, a’ harmadik kapu pedig bemenetet nyújt a’ rendek és főrendek’ táblájához. Ez országház’külső fala sárga, teteje pedig fekete. Az épület’ homlokzatán országunk’ czímere fölött sas őrködik kiterjesztett védszárnyakkal, ’s az egyik márványtáblán illy jelentékeny fölirás olvasható: Futura desertt, qui praesentia negligit. És igy miután országházunk’ legkülsőbb részét megpillantok, tekintsük meg belsejének külsejét. — Az alsóház vagy is a’ rendek’ táblája, az országház’ első emeletének egyik hátulsó termében foglal helyet, ’s noha itt két sorjában több mint hamnanez ablakon át ereszkedik be a’ nap’ világa, mindazáltal a’ szűk udvar- és utczára eső kilátás miatt nem eléggé világos az. E’ terem koránsem olly díszes, mint azt a’rendek'tekintete, méltósága megkívánná, sőt puszta egyszerűségénél fogva különös ellentétben áll az itt héba-hóba feltűnő magyar ruhák’ fényével ; e’ terem architectural tekintetben ügyetlenül van összealkotva, mi a’ nyilvános épületeket annyira emeli ’s olly nagyszerűvé teszi, oszlopzata nincs, a’ fal’ féloldalát elfoglaló karzat, légben függő ládaként mutatkozik. Kényelem’ dolgában sem ollyan az,mint minőnek lennie kellene. Az egész igen keskeny, hosszú és olly magas, hogy inkább kivárnák az oldalfalakat alsó